Tóth Györgyné: Régi nyár III.
Amikor behordtak a gabonát, elkezdődött a cséplés ideje, nagy esemény volt a falu életében.
Valahol mindenki érintett volt, mert több, kevesebb gabonát mindenki termelt s azt ki kellett csépelni.
Gyerekkoromban meg láttam ahogy cséphadaróval csépeltek, nem mintha olyan idős lennék, hogy még nem volt cséplőgép, de felénk még voltak zsuppal fedett épületek, a faluban csak két ház volt, fehérre meszelt falu muskátlival a tornácon sötétszürkére színeződött zsuppal a tetején. Borospince is volt néhány és a tetőt fel kellett idönként újítani, ehhez kellett a szalma, amit géppel csépeltek az nem volt erre alkalmas, mert a szalmaszálak összekuszálódtak.
Szép hosszú rozsszalmaból tudtak tetőfedő anyagot készíteni ehhez előre fel kellett takarítani az udvart, reggel kiteríteni a ponyvát, amit a ház asszonya kenderből font szálból szőtt és kezdődhetett a munka. A kévéket rárakták, körülállták 5 - 7 en és cséphadaróval ritmusra verték a kévéket. A kihullott szemet, miután többféle rostán átrostáltak, hogy semmilyen idegen anyag ne maradjon benn, főleg anyarozs, ami mérgező, vitték a padlásra.
A kévéket meg a zsuppoló, átkötözte ahogy a tetőfedéshez szükséges volt.
Ez már csak egy morzsa a múltból, már a cséplőgépek is eltűntek a feledés homályában, vagy ócskavasként keltek életre.
Az ötvenes években azokkal csépeltek, amikor még kisgazdák művelték a földet és nem volt kombájn.
Mikor a csapat összeállt, kezdődhetett a munka. a gépész aki elvégezte a gép körüli műszaki feladatokat, mellette fontos szerep jutott az ellenőrnek, aki pontosan írta, hány mázsa gabonát csépeltek, mert részesedést kaptak a dolgozók. Fontos szerepe volt az etetőnek és mellette a kévevágónak, aki egy éles eszközzel átvágta a kévéken a kitelet amit a kazalról adogattak és az etetőnek adta aki kissé széthúzva a gépbe, vagyis a benn gyorsan forgó dobba engedte.
Alul jött ki a tisztára rostált gabona, ami zsákokba folyt. egy ember azt kezelte, felrakta a zsákot, ha megtelt bekötötte, miután az ellenőr lemérte a zsákolók vállára segítette kik gyorsan hordták a padlásra. A rostáról jött a törek és a pelyva, amit gyorsan hordtak a helyére. A szalma az elevátorra hullott, ami felvitte a magasba, az ott dolgozók szépen megformázott kazalba rakták.
Háztól házig huzatták traktorral a gépet amig minden utcában nem végeztek. Már messziről lehetett hallani a hangos brummogó berregést és látható volt a porfelhő, ami körülvette, mintha elakarta volna rejteni a világ elől, a sok verejtéktől, portól, a naptól bronz színűre barnult, fáradt emberi testeket
A soron következő háznál, már előre készültek, reggeli, ebéd, uzsonnával, amihez behívták a gépkezelőt, ellenőrt, etetőt és kötélvágót. A zomszédasszonyok próbalták egyeztetni a menüt, hogy a cséplésidő alatt ne mindenhol paprikás csirke legyen az ebéd. A többi dolgozónak a család vitte az élelmet, így mindenki érintett volt. Az asszonyok otthon főztek, kalóriadús ételek kellettek, hogy bírjak a nehéz fizikai munkát, a serdülő gyerek feladata volt, hogy időben odaérjen az enni valóval. Anyám magfőzött, én vittem apámnak az ételt.
Mikorra végeztek a csépléssel a kenyérgabona a padlásra került, mentek a malomba és mindenki izgalommal várta milyen lesz az új lisztből a kenyér.
Befűtötték a kemencét, dagasztották a kenyeret az asszonyok, nem volt könnyű munka. Mikor megkelt, beraktak a kemencébe, a finom házikenyér illata szállt a levegőben.
Izgatottan várta mindenki, hogy a háziasszony felvágja, a kenyérvágó késsel megkeresztelje, ezzel hálát adva az égieknek és azoknak akik azért dolgoztak, hogy legyen meg a mindennapi betevő falat.
Ha kevés volt a liszt, kukoricaliszttel egészítettek ki, úgy is finom volt.
Boldogan kóstolta mindenki, ízlelgették kóstolgattak nagy tisztelettel fogyasztották, mert a kenyér jelképesen, Krisztus teste.

Eljött augusztus huszadika, az ünnep ideje, mert valamit mindenki ünnepelt, az államnak, hivatalosan Alkotmány ünnepe volt, zászlódiszben a főbb épületek, a templomban Szent István királyra emlékeztünk. Az újkenyér ünnepe is erre napra tevődött.
A templom előtt terített asztal várta a kifelé jövőket, amin apró kockákra vágott megszentelt új házikenyér várta a híveket, mindenki vehetett egy kockát.
Este bál, az emberek ünnepeltek, a kegyetlen nehéz munka után, jöhetett egy kis pihenő.

Végeztek a csépléssel, őröltek egy keveset de, az öröm elmaradt (50 es évek eleje) jött a beszolgáltatás, a számítgatás, hogy marad e a családnak valami, ha valaki nem vitte be önként akkor mentek és lesepertek a padlást
Mehettek a boltba sorba állni kenyérért, örülhettek ha kaptak.
Ez már egy másik, történet.
6191
Magdolna43 - 2019. november 30. 13:34:09

Kedves Rita!
Abban az időben a legtöbb családnak, nagyon nehéz élete volt, lehetett munkás, értelmiségi, vagy paraszt, az igát mindegyiknek húzni kellett, az a bizonyos ostor azon csattant, aki a legjobban húzta.
Szeretettel köszönöm, megértő véleményedet
Magdi

6542
ritatothne - 2019. november 30. 13:12:16

Kedves Magdi!

Nekem munkáscsaládból származó gyerekként nem volt részem ezekben a mezőgazdasági munkákban. Talán ezért is olvastam érdeklődve, mert akár "paraszt", akár "munkás" ennie mindnek kell. A kenyeret nálunk is nagy tiszteletben tartottuk, soha nem dobtunk el egy darabot sem. Ha kiszáradt lett belőle morzsa, vagy gyűlt a szomszéd malacának. Takarékosak és dolgosak voltak mind a mezőgazdaságban, mind az iparban dolgozó emberek és megbecsülték egymást és az ételt, italt, tárgyaikat is. Szívszorító volt az utolsó rész, hogy a megtermelt javaikból annyit kellett leadniuk - vagy elvették az egészet - hogy nekik se tartott ki. Ingyenélők már akkor is voltak, de akkor a társadalom nagy része megvetette őket.

Szeretettel: RitaRose

6191
Magdolna43 - 2019. augusztus 01. 18:01:07

Kedves Szabolcs!
Örülök, hogy ismét olvastad régi nyarakról írt történetemet.
Köszönöm figyelmedet és elismerő szavaidat.
Szeretettel,
Magdi

2720
bigeszab - 2019. augusztus 01. 12:00:23

Kedves Magdi!
Ahogy írod: „a kenyér jelképesen, Krisztus teste” – azt is mondtuk a búzára, gabonára, hogy ÉLET!
Köszönöm ezt a szép beszámolót a régi nyarakról!
Szeretettel: Szabolcs
Rose

6191
Magdolna43 - 2019. július 30. 14:33:23

Kedves Marika!
Köszönöm figyelmedet és elismerő szevaidat.
Sok szeretettel,
Magdi

6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. július 30. 11:19:58

Kedves Magdika! Nekem nem ismeretlen, amirol irsz,
falun nottem fol, de azert szivesen olvastam. Hiteles iras. Sajnos a befejezo resze is.
Szeretettel: MariaHeart

6191
Magdolna43 - 2019. július 27. 19:53:43

Kedves Babu!
Megpróbáltam írni a múltról, hogyan éltek az emberek a régi világban.
Köszönim, hogy olvastad es a kedves gratulációdat.
Sok szeretettel,
Magdi

5548
babumargareta - 2019. július 27. 16:36:54

Kedves Magdika !In Love
Mennyi érdekes, számomra ismeretlen szokások voltak régebb!
Nagyon szépen megelevenitetted ! Csak könyvekből olvastam!
Gratulálok sok szeretettel....BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.