Tóth Györgyné: Késői házasság
Valahol a 20. század elején , a várostól távol egy dombok közt megbúvó kis faluban történt az eset.
Nagylány lett a falu első gazdájának lánya Irma, eladó sorba került, sokan szerettek volna kegyeibe férkőzni, főleg a szigorú apáéba, mert ő döntött a lány jövője felől, nem lehetet akárki a vöje. Fontos feltétel volt, hogy megfelelő birtokkal rendelkezzen és szorgalmas dolgos ember legyen aki a meglevő javakat gyarapítani tudja.
Mig a gondos apa aggodalmaskodva törte fejét, hogy kinek adja egyetlen lányát, addig Irma és Ferenc egy falubeli kevésbe jómódú, de nagyon szorgos legény egymásba szerettek. Nem nagyon tetszett az apának, mert hárman voltak testvérek és szüleik halála után a birtokon osztoznak , igy Ferencnek kevesebb jut.
Mivel látta a nagy szerelmet kibontakozni, a lánykérésre igent mondott,
- Legyen, beleegyezek a házasságba, de csak ősszel tartjuk meg a lakodalmat, mert igazan jót mulatni szüret után lehet, sok vendég lesz a készülődés is könnyebb lesz, ha nem lesz nagyon meleg.
A fiatalok várták, hogy eljöjjön az idő, teltek a napok, hetek, mikor megjelent egyik falusi családnál egy pesti rokon látogatóba.
A faluban futótűzkent terjedt a hír, hogy micsoda fess úr érkezett, olyant még nem is láttak.
A lábán cipő, nem csizma, szövet nadrág zakóval, elegáns ing, hozzá ami a legcsodálatra méltóbb ruhadarab volt az a selyem nyakkendő.
Meglátta a pesti fiatalúr Irmát, aki nagyon szép, lány volt mindjárt érdeklődött felőle, kinek a lánya, ahogy megtudta ki az apja, persze azt is mekkora a gazdaság úgy döntött, hogy feleségül veszi.
- Irmát nem kapja meg, már elígérte az apja - mondták neki.
- Az nem számít, még nem volt meg az esküvő - mosolygott titokzatosan - majd meglátjuk.
Elment lánykérőbe, az elegáns nagyon jóképű, jó modorú pesti úrfi Az apa egészen oda volt, hogy az ő lányát egy ilyen úr kéri, művelt okos, és mi legfontosabb nagyon gazdag lehet, mert ugye arról nem feledkezett meg, hogy részletesen elmondja, mekkora üzleteik vannak Pesten.
Hiába sírt tiltakozott Irma, hogy nem kell neki a pesti úrfi, az apa igent mondott.
- Hozza mész, mert én azt mondtam!
- Édesapám, hiszen a Ferencnek igért, nem szegheti meg a szavát! - érvelt a lány.
- Az igaz, de visszavonom, mert a te jövőd a boldogságod, mindennél fontosabb.
Közölte az apa a döntését. Nem adlak egy paraszthoz mikor ilyen gazdag, finom művelt úr kéri a kezedet.
Hiába volt minden, sírás könyörgés, a szerető apát nem lehetett meggyőzni. Az anyja csak annyit tehetett, hogy vele sírt vigasztalta a lányát,
- Ne ríj lyányom, ilyen a sors, ha felnő a lyány férjhez adják! Kihez? Azt az apa dönti el.
- Édesanyám én a Ferencet szeretem, ő is engem, együtt akarunk élni! - zokogta a lány.
- Szerelem! Mi az hogy szerelem? Elmúlik és egy életen át vele kell élned, a vagyon, a birtok számít, szerelemből nem lehet megélni. Nem tudod te még neked mi való, még olyan fiatal vagy.
Mi sem szerelemből házasodtunk apáddal, mégis megvagyunk, dolgos szorgalmas ember, keze alatt sokat gyarapodott a vagyon
Eljött az esküvő napja, mindenki vigadott, csak a menyasszony hitte azt, hogy megszakad a szíve,. Megvolt az esküvő a férj boltot nyitott a faluban, az após pénzen, kiderült, hogy a pesti üzlet csak mese volt.
Teltek a napok eljött a tél, az ifjú asszony a tiszta szobában készülődött a vasárnapi misére, már reggel befűtöttek a kályhába, hogy jó meleg legyen, mire az öltözködésre kerül a sor, ami nem volt egyszerű abban az időben.
Fel kellett venni a sok keményített fehér alsó szoknyát, rá a szövet, vagy bársony felső szoknyát, selyem kötényt elékötni, selyem blúz, vékony kabátka és erre jött a bongyor kendő. A fejét bekötni a hatrakötő kasmír kendővel, ami a haját illetve a kontyát takarta, anélkül asszony már az ajtón sem léphetett ki. Erre került a delén kendő, ami változatos mintázattal, nagy szín választékkel volt kapható, minden korosztálynak meghatározták milyen színűt illik viselni.
Irma ahogy a tükörben nézve kötötte a fejére a kendőt, szeme az ablakra tévedt. Az utcán éppen akkor ment Ferenc.
Bánatosan kinézett az ablakon, nagyot sóhajtva mondta,
- Ott megy az én uram! - csak magának mondta, nem vette észre, hogy a nagy kályha takarásában ül az apja ott melegszik.
Fölpattant a dühös apa kitépte kezéből a kendőt, földhöz vágta, és szitkozódva mondta.
- Az anyád szomorú mindenségit, nem ilyen hitvány perszónának neveltelek. Hol a te urad?
Várja, hogy elkészülj és együtt menjetek a templomba.
Irma ezentúl már nem is sóhajtozhatott, mert nem tudhatta ki hallja.

Teltek az évek egyhangú szürkeségben, Ferenc is megnősült , születtek gyerekek, neki öt. Irmáéknál nagyon döcögve ment a bolt, mert szegény volt a falu népe, csak a nagyon nélkülözhetetlen dolgokat vették, azt is sokszor hitelre, amit vagy ki tudtak fizetni, vagy nem.
A szülök meghaltak, született négy gyerek. A pesti férj beteg lett nemsokara meghalt, ott maradt Irma özvegyen a négy gyerekkel.
Ferenc felesége is elment, egyedül maradt a gyerekekkel.
A két özvegy találkozott, mert a szerelem lángja egyformán lobogott mindkettő lelkében.
Megszerveztek az esküvőt, nagy lakodalmat tartottak, nagyon sok vendéggel, ha a boldog özvegy menyasszonynak szóvá tették, hogy talán nem illő ekkora mulatságot tartani, közölte
- Most van az igazi esküvőm , amikor ahhoz megyek akit szívemből szeretek!
A faluban vegyes érzelmekkel fogadtak, volt aki együtt érzett velük, ők voltak kevesebben, a többség gúnyolódott, gúny verseket költöttek mikor esküvőre mentek kiabáltak nekik.
" Most visznek, most visznek,
Esküvőre egy szüzet,
Kilenc gyerek anyját "
Őket nem zavarta az, hogy a falu a szájára veszi őket, mert aki egyszer kinyitja a száját előbb, vagy utóbb be is csukja.

Létre jött a boldog család a kilenc gyerek akiket békességben szeretetben fel neveltek, még kettő közös is született.
Mind a ketten magas kort megértek, még sok boldog év várt rájuk népes családjuk körében.
2747
norbi840528 - 2019. augusztus 09. 07:27:33

Kedves Magdolna!

Gratulálok írádoshoz! Nagy örömmel olvastam végig és nagyon tetszett.

Üdvözlettel: Norbi!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.