Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gant Elizabet: Hajnal: Harmadik történet: Hajnali ébredés (2019. szeptember)
Megnyaltam az ajkaimat, kicsit megigazítottam rajta a vörös rúzst. Rézvörös, göndör tincseimet kiengedtem a hajgumi fogságából. Hagytam, hogy a szél játsszon a hajammal. Akárcsak a szeretőm velem. Az érzelmeimmel. Mielőtt az értelmem tiltakozni kezdett volna, a bejárati ajtón jól hallhatóan kopogtam.
- Ó, drágám, milyen bomba jól nézel ki ma is! Mint mindig - mondta a férfi, majd mindkét kezével a tenyerébe fogta az arcomat és szájon csókolt.
A csókja szenvedélytől izzott, éreztem a vágyát, az illatát, ahogy egy izzadságcsepp gördül le a borostáján. Egyből minden érzékszervemmel rá figyeltem, várva a folytatást. Mélyen a szemébe néztem, és elvesztem a mélykék tekintetében. Nem beszélt többet. Tudtuk, hogy ez az éjszaka csak a miénk lesz. A kabátom övét megragadta, magához húzott, majd finoman, alig hallhatóan becsukta magunk után az ódon bejárati ajtót...
A szerelemtől és a bortól kótyagosan ébredtem. A férfi még édesen aludt a franciaágyon, hason elfeküdve, éjfekete haja kócosan hullott a homlokába. Figyeltem a légzését. Hirtelen zilálni kezdett. Valamit álmodott éppen? Töltöttem magamnak egy pohár rozét, majd a köntösömet magamra öltöttem, mert már egyre hidegebbek lettek a hajnalok, és fáztam. Az ablakhoz lépve figyeltem, ahogy szemerkél az eső. Finom, permetszerű, őszi csapadék. Egy ilyen hűvös hajnalon nem az a legfelemelőbb, ha az ember odabújhat ahhoz, akit szeret? Ehelyett én egyedül borozgatok a szeretőm lakásán. Elgondolkodtam. Vajon a felesége most nyugodtan alszik? És a gyerekei? Mindig is éreztem bűntudatot a kapcsolatunk miatt. De a mai nap az ő házassági évfordulójukra virradt. Milyen szép az őszi táj, ahogyan a szomorkás eső permetezi az ezer színbe öltözött fákat! Sokan nem szeretik ezt az évszakot. Azt hiszik, a természet haldoklása. Pedig inkább az újjászületés előkészülete. Ajkamhoz emeltem a poharat, és majdnem kilöttyintettem a maradék bort, ahogy hirtelen megfordulva magam mögött állva találtam a szeretőmet.
- Hát te meg mit csinálsz itt? - kérdezte kissé ingerülten.
- Én csak... gondolkoztam. Látod, milyen szép ez a szomorú táj? Mint amilyen az én sorsom is... a szeretők élete.
- Ne beszélj butaságokat! - mondta a férfi, majd elvette a kezemből a rozét és felhajtotta azt. - Már így is sokat ittál - summázta.
Miután a poharat az üveg dohányzóasztalra helyezte, megfogta az államat, arcomat a sajátja felé fordította, majd a szemembe nézve azt mondta:
- Szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek - válaszoltam -, de soha nem lehetek a tiéd egészen.
Láttam a tekintetén, hogy nem érti, mire akarok kilyukadni. Ezért kerestem a megfelelő szavakat, és óvatosan a szemébe nézve folytattam.
- Ma van a házassági évfordulód.
- Jaj, ne már! - csattant föl. - Már megint a családommal jössz?!
Lemerevedtem, egy hang sem jött ki a torkomon. Végignéztem, ahogy a férfi szétdobálja a díszpárnákat, fölborítja a borospoharat, majd belerúg a kanapéba. A tabutémát hoztam fel, ezért lett ennyire ideges.
A hajnal közben átadta a helyét a hunyorgatóan ébredező, friss, reggeli napfénynek. Én közben nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogyan tudnék elmenekülni innen.
- Kérlek, bocsáss meg, esedezem - mondtam, de a férfit alig láttam az egyre erősödő napfénytől.
Hirtelen ötlettől vezérelve leguggoltam, és összeszedtem a földön heverő szilánkokat, azonban az üveg megvágta az ujjamat, és vér serkent ki a sebből. Ezt meglátva rám szólt a férfi.
- Ne vérezd össze az új kanapét! Kérlek.
Lassan fölnéztem, és próbáltam megfejteni, hogy a nyers férfierőn kívül még milyen vonzerővel tart sakkban ez az ember?
- Jó, rendben - válaszoltam. - Kérlek, adj egy kis időt, hogy felöltözzek.
A férfi bólintott. A fürdőszobában gyorsan magamra ráncigáltam a testhez simuló, fekete ruhámat, a necc harisnyámat, ajkamra kentem a vörös rúzsomat, és néhány mozdulattal kontyba kötöttem rakoncátlan tincseimet. Beleléptem a magas sarkú cipőmbe, és az ő kedvenc parfümjét fújtam magamra. Mikor az előszobába értem, a nappaliban dohányzó férfi elismerően bólintott.
- Dögös vagy, cica.
- Köszönöm, szívem - majd megfogtam a kabátomat, és kiléptem a gangos folyosóra.
Már szikrázóan sütött a nap, a felhők elvonultak az égről. A férfit aznap láttam utoljára. Nem találkoztam vele soha többé.
5843
Gant Elizabet - 2019. október 11. 10:42:48

Kedves Rózsa, Heart
Nagy örömet szereztél, köszönöm a szép, dicsérő szavakat, nagyon hálás vagyok érte! In Love Szép, ihletben gazdag napot kívánok neked!
Szeretettel,
Elizabet Rose

6482
rozsa koncz - 2019. október 10. 22:19:30

Szia Elizabet!
Örömmel, kíváncsian olvastam írásod, nagyon tetszett.
Gratulálok RózsaHeartRose

5843
Gant Elizabet - 2019. október 05. 09:32:54

Drága Magdi, Heart
Nagyon hálás vagyok, hogy olvastad az írásomat! Köszönöm! Nagyon örülök, hogy tetszett összességében! A férfi karaktert egyébként a Vakság című regény főhősnőjének élettársa ihlette. Ott is a végén a nő szakított a férfival, igaz, ott az egy kicsit hosszabb folyamat volt.
Szeretettel ölellek,
Elizabet Rose

6191
Magdolna43 - 2019. október 04. 22:29:45

Kedves Elizabet!
Érdeklődéssel olvastam irásodat, föképpen a befejezés tetszet
Szeretettel gratulálok,
Magdi

5843
Gant Elizabet - 2019. október 01. 13:22:54

Kedves Rita, Heart
El sem hiszed, mennyire örülök, hogy tetszett az írásom! Köszönöm, hogy olvastad a novellámat! Szép, ihletben gazdag októbert kívánok neked!
Szeretettel,
Elizabet Rose

6542
ritatothne - 2019. szeptember 02. 09:51:54

Jó kis írás volt. Tetszett.

Szeretettel: RitaSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.