Kelemen Bata Mária: Hajnal: Ötödik történet: Hajnalban (hajnal) (2019. szeptember)
Csendes májusi hajnalon a Ferihegyi Repülőtér egyes terminálján néztük végig unokámmal hogyan ébred a Nap. Miként változik az égbolt színe.

Unokahúgomat vittük ki a repülőtérre, amíg ő intézte a felszálláshoz szükséges papírokat, mi nézelődtünk. Fölmentünk a terminál teraszára.
Lenyűgöző látvány tárult elénk, a hajnali napkelte. Még félhomály borította az égboltot. De, mesze távol, ahol úgy látszik, hogy az ég összeér a földdel, kissé vöröses, szürkés, foltot lehetett látni. Ami szinte szemlátomást nőtt, egyre vörösebb lett. Majd a bíborvörös összes színskálája megjelent rajta. Mi csak néztük szótlanul nem tudtunk betelni vele. Egyszer megszólalt az unokám: Mami! - nézd - fecskék!
Látom aranyosak! - válaszoltam.
Most rájuk terelődött a figyelmünk. Villás farkú kedvenceink szinte az orrunk előtt cikáztak oda, vissza. vitték a reggelit kicsinyeiknek. Közben azon gondolkodtam, mikor láttam ennyit fecskét? Vajon hol lehet a fészkük?
Norbi unokám a vállamra tette a kezét, arra kért, hogy forduljak meg. Kezével mutatta az irányt nézzek föl. Az ereszalja tele volt fecskefészekkel. Úgy éreztem mintha visszaforgott volna velem az időkereke. Hiszen gyermekkoromban gyakran csodáltam végig egy - egy ébredező újabb napot, sok csivitelő fecskemadárral. Az alföldön rengeteg fecske élt abban az időben. Nálunk sok fecskefészek lapult az ereszaljában. Kora reggel kezdték a csivitelést, egész nap lehetett hallani kedves hangjukat. Nagyon szerettem őket éppen ezért kerített hatalmába a sok látványa.

Ismét a csodálatos napkelte felé fordultunk. akkorra már narancssárga színben játszott az égalja. Csíkokban lehetett látni a Nap aranysárga sugarait. Pillanatokon belül kibújt a jó öreg Nap is. világosság borította be a repteret. A hajnal mosolygósan elköszönt. Helyébe lépett a madárdalos vidám reggel.

Elérkezett az indulás ideje, elköszöntünk unokahúgomtól. Hazafelé vettük az irányt. A kocsi ablakából figyeltem az egyre magasabbra kúszó napot. Egy óvatlan pillanatban hátrapillantottam azt láttam, hogy még Norbika is a feljövő napot bűvöli. Találkozott a tekintetünk egymásra mosolyogtunk.
Kis idő múlva megszólalt: - Mami! Máskor is megnézzük a hajnalt?
Igen! - válaszoltam.
Örültem neki, hogy Őt is magával ragadta ez a csodálatos látvány.
6542
ritatothne - 2019. szeptember 04. 11:18:50

Kedves , kellemes kis írás volt. Örömmel olvastam.

Szeretettel: RitaSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.