Szilasi Katalin: Hajnal: Tizedik történet: Hajnal hasad (2019. szeptember)
Azt mondják, kétfajta ember van. A pacsirta meg a bagoly. Az előbbi korán kel, korán fekszik. Az utóbbinak az éjszaka az igazi lételeme. Természetesen ebből következik, hogy későn kel. Átalussza a napfelkeltét, és akkor ül le a reggelijéhez, mikor a pacsirta már az ebédre feni a csőrét, akarom mondani, a fogát.
Én egyértelműen a baglyok táborát erősítem, ugyanis gyerekkorom óta irtózom a koránkeléstől. Ha valamiért mégis kelnem kell a megszokott idő előtt, el van rontva a napom. Egy hajnali ébredést viszont sosem fogok elfelejteni.
Komphajón utaztunk Barcelonából Mallorcára. Az éjszakát a nagy, közös utastérben töltöttük, ami egyben hálóterem is volt. A beszédjükből ítélve volt itt mindenféle náció. Angol, német, spanyol, szláv és persze mi, magyarok is. Úgy éjfél felé az emberek elcsendesedtek. Itt-ott egy-két kisgyerek felsírt, de a szüleik hamar megnyugtatták őket.
Aztán elkezdődött a horkolás. Szétszórtan, a hálóhelyiség több pontján, de hamarosan felerősödött, mint egy zenekari mű fortissimója, és betöltötte az egész termet.
- Te bírod még? - kérdezte útitársnőm, és bekapott egy Xanaxot.
Valószínű, hogy az én idegeimet erősebb kötélből fonták, vagy nagyapám horkolása megedzett egyetemista koromban. Remekül tudtam tanulni a folyamatos, reszelő hang mellett, egy-egy horkantás meg kifejezetten segített ébren maradni. De szolidáris voltam az útitársammal.
- Menjünk, keressünk csöndesebb helyet.
A félhomályos hálóban sűrű sorokban voltak elhelyezve az ággyá alakítható ülések. Néha belebotlottunk egyikbe-másikba. Mintha kígyófészekbe léptünk volna, mérgesen ránk sziszegtek. Igyekeztünk is kifelé, nehogy komolyabb következményekkel járjon a bolyongásunk.
A fedélzeten kötöttünk ki. Itt zene szólt, de halk, finom, nem zavarta különösebben az asztaloknál bóbiskoló vendégeket. Mi egy sarokba húzódtunk, és talán sikerült is nyitott szemmel egy-két órát aludnunk. Valamit kezdtem volna álmodni, hogy vízen kell járnom, de Zsuzsa barátnőm erőteljes oldalba bökésétől felébredtem.
- Mindjárt kel a nap! Hol a fényképezőgép? Az utazási irodában külön felhívták a figyelmet a napfelkeltére.
- Nagy ügy - gondoltam. -; A nap minden reggel fölkel, és ha nincs éppen borult idő, látható is egészen alkonyatig. De, mint említettem már, megértő és toleráns ember vagyok. Kotorászni kezdtem a kézipoggyászban, és előhalásztam a digitális képrögzítőt.
Közben megtelt a fedélzet. Jöttek a baglyok álmos szemekkel, előröppentek a pacsirták is, mosolygó tekintetüket az ég egy pontjára szögezték. Azon a ponton már kezdett látszani valami. A szürke, hajnali pára enyhén megvilágosodott, Olyan narancsrózsaszínű lett, mint az újszülöttek bőre, ha kicsit besárgulva érkeznek. Aztán a sárga átment vörösbe, és a hatalmas, piros golyóbis szép lassan kiszabadult páraburkából.
- Kikelt - mondta útitársnőm. Meglepetten néztem rá, ezt a költői vénáját még nem ismertem.
- Ki - válaszoltam.
Ahogy nőtt a nap, egyre pirosabb lett, a ködpárát pillanatok alatt felszárította. Így láthatóvá vált a tenger vizének szokatlanul tintakék színe. Próbáltam ezt is lefotózni. Közelebb léptem a hajókorláthoz, amikor egy erőteljes karmozdulattal kiütötték a kezemből a gépet. Természetesen a vízbe esett és elmerült. Nesze neked napfelkelte!
A termetes jóember tovább hadonászott, aztán hátrafordulva kiabálni kezdett:
- Anyukám! Ide, ide!
Anyukám odaverekedte magát a közel kilencven kilójával. Izzadt, lihegett kegyetlenül.
- Na, mi van?
A férje vigyorogva újságolta:
- Ez a marha itt mellettem beleejtette a fényképezőjét a tengerbe.
- Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat - fordultam felé ezzel az örökérvényű jó tanáccsal.
- Maga magyar? - kérdezte a férfi az arcára ragadt vigyorral.
- Ja. Ich bin aus Ungarn.
5940
silberin - 2019. október 08. 22:42:04

Kedves Magdi!

Elég sok modortalan emberrel lehet találkozni, sajnos.
Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel: Kati

6191
Magdolna43 - 2019. október 04. 23:02:26

Kedves Kati!
Bosszantó lehetett a találkozás illyen modortalan emberekkel,
szomorú, hogy vannak illyenek,de szórakoztató ahogy te megirtad..
Szeretettel gratulálok,
Magdi

5940
silberin - 2019. október 04. 21:08:48

Kedves Rita!

Sajnos faragatlan emberekkel mindenütt lehet találkozni. Örülök, hogy tetszett.

Szeretettel: Kati

6542
ritatothne - 2019. október 04. 15:29:09

Kedves Kati!

Jót derültem rajta, bár biztos a valóságban nem volt olyan vidám a helyzet, de leírva nagyon szellemes és szerethető.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.