Koncz Rózsa: Elkésett levél
Szünidőben nyári munka kötelező volt. Emlékszem Domboriban tábort építettünk. Kíváncsian vállaltuk, lányok, fiúk a következő három hetet. Alkalmat adott ismerkedésre, olyan munkára, amit még addig nem csináltunk. Építkeztünk! Volt, aki a saját jövőjét építette.
A mellettem lévő ágyat Júlia kapta, aki egy kis faluból érkezett. Nagyon szép lány. Különös, arisztokratikus, egyenes tartása, dús barna haja, őzike szemei, formás teste, szép hosszú lábakkal. Modellnek, is elmehetett volna. Minden fiúnak megakadt a szeme Júlián. Első este ismerkedési bulit szerveztünk.
A fiúk szemlét tartottak, nézegették a lányokat, majd megbeszélték, ki melyik lánynak szeretne udvarolni. A fiúk csoportjából a legcsinosabb és a legnagyobb bajkeverő András, Júliát választotta. Neki csak kalandra kell - mondta. A zenekar játszani kezdett. András rohant felkérni a lányt! Júlia igent mondott, mivel neki is tetszett a fiú. A zenekar twistet, rockit, játszott, majd lassú számokat. András, hevesen udvarolt, szorosan magához ölelte Júliát. A lány vonakodott, eltolta magától, mivel András rámenős volt, tánc közben faképnél hagyta.
A többi fiú nevetve, szemükkel mutatva, mi van, nem tudod meg hódítani? Neked sem sikerülhet minden! András a szünetben fogadásokat kötött, hogy adjanak neki egy hetet, Júlia az övé lesz.
Előszedte jó modorát, bocsánatot kért a lánytól, megígérte, többé nem fordul elő, hogy erőszakosan magához ölelje, ha a lány nem akarja. Jó hangulatban, kora hajnalig tartott a buli. András valóban betartotta szavát. Júliát a szobaajtóig kísérte, és két puszival búcsúztak egymástól.
Másnap reggel hétkor mindenkinek ébresztő, majd reggeli után munka. Nem hagytak bennünket pihenni „Aki éjjel legény az nappal is az legyen” szólt a mondás, amit be kellett tartani.
Júlia párja András volt, a lány hozzászokott otthon a munkához, egész nap bírta. A fiú nem akart lemaradni, ő is teljesített rendesen. Este a munkájukat dicsérték, velük példálóztak. Ők a nap ünnepeltjei. András úgy gondolta ez még csak az első nap! Júlia majd hamar elfárad, de a lány nem hagyta magát, munkájával bizonyította, hogy vidéki lányok kapják meg a három hét végén a dicsérő szavakat. Bizonyítani akart, ők is érnek annyit, mint a városi lányok. Júlia csoportja minél többet elért, András már fáradt, de minden este hevesen udvarolt, hiszen ha egy hét lejár nem tudja meghódítani Júliát, oda a vezéregyénisége. A kudarcot nem tudta volna elviselni. Hajtotta a lány utáni vágy.
Negyedik napon rájött, hogy Júliának sem közömbös, érezte, hogy a lány is vonzódik hozzá. Akarta, hogy az érzelmek vezéreljék, akkor biztosan elnyeri a lány szerelmét. Eljött a hét vége, szabad program. A Duna part csendes, csónakot béreltek és elindultak romantikázni. András már ott tartott, hogy nekiesik a lánynak, de nem volt elég bátorsága ígéretét megszegni. Úgy érezte valami megváltozott! Valami más érzés, mint az eddigi lányoknál. Júlia, tisztaságával és ártatlanságával, okosságával elbűvölte Andrást. Mindig többet gondolt a lányra! Izgatottan várta a reggelt, hogy végre láthassa választottját. Elalvás előtt csukott szemmel látta Júlia csodaszép barna szemét. Kérdezte magától, szerelmet érzel, vagy csak kalandot? Egyre közelebb kerültek egymáshoz.
A második hét végére már, kéz a kézben, mindenki szeme láttára csókolóztak szerelmesen néztek egymásra. Harmadik hét végén, egymásé lettek. Mivel Júliának friss volt a szerelem, repítette az érzés a fellegekbe. A világ legboldogabb embere lett. Szárnyalt, minden gondolata András volt.
Eljött a búcsúzás órája, A szerelmesek megbeszélték, hogy leveleznek, és amikor tudnak, találkoznak.
Igen ám, de Andrásnak egyetemi felvételire kellett készülni, kevés szabadideje volt, szerelme lassan elmúlt. Júlia szenvedett attól, hogy nem találkoznak, ráadásul minden jel arra mutatott, hogy terhes. Írt Andrásnak, amiben tudatta vele, hogy kisbabát vár.
András nem volt otthon, édesanyja vette fel a levelet, elolvasta és eltette. Nem szólt senkinek a levélről.
Júlia hónapokig reménykedett, de levelére választ nem kapott! Kétségbeesésében elfogadta falubeli idősebb orvos közeledését, és rövid idő után férjhez ment. A kisbaba megszületett, a városi kórházban, a családban nagy volt az öröm. Júlia leérettségizett, majd beiratkozott az orvosira, amit sikeresen elvégzett. Férjével jól elvoltak, a fővárosba költöztek, mindketten kórházban dolgoztak, de nem egy helyen.
Aztán egy szép napon, Júlia kongresszusra utazott, az ország másik végébe. A folyosón egy ismerős arcot látott. András! Elöntötte a meleg, rázta a hideg, reszketett. András is észrevette, rohant és forrón magához ölelte Júliát. Nem akarta elengedni. Júlia kibontakozott öleléséből, pedig mennyire maradt volna András karjaiban.
- Meghívhatlak este vacsorára? - kérdezte András.
- Rendben - mondta Júlia.
Mindketten nagyon várták a vacsorára megbeszélt időt. András szeme csillogott, felkészült a beszélgetésre. Elmondta, hogy nem nősült meg, örök szerelme Júlia.
Júlia elhatározta, elhallgatja, hogy van egy közös kisfiuk. Az este nagyon jól sikerült, mindketten őszintén vallottak egymásnak. Júlia telefonja megcsörrent, férje hívta. Andráska megbetegedett, nagyon lázas, de ő ellátja, ne izguljon.
- Haza megyek - mondta Júlia és letette a telefont.
- Jól hallottam, van egy kisfiad? Mennyi idős? Andrásnak hívják? Júlia, a gyerek az enyém?
- Igen, a tiéd, ez titok, soha nem tarthatsz rá igényt. A férjem az apja, ő nevelte, ő gondoskodott róla!
- Miért nem tudattad velem?
- Írtam levelet, amire nem kaptam választ.
- Most autóba ülünk és megnézzük mi a baja a kisgyereknek. Én is veled megyek,
- Neeeem jöhetsz!
Végül is Júlia beleegyezett, hogy András haza vigye.
Megérkeztek a lakásba. Júlia rohant a gyerekéhez. András beszélgetett a férjjel.
Amint a kisgyerek elaludt, a férj Andrásra, majd Júliára nézett. Ugye te vagy az apja a kisgyereknek?
- Igen - mondta András.
- A gyerek az enyém, én neveltem, a bajban mindig mellette voltam, nem csak neki, hanem Júliának is. Júliát megmentettem a falu szájától.
András hazament édesanyjához, kérdőre vonta. Mama kihúzta a fiókot, a levél megsárgult, de meg volt! Átadta! Fia izgatottan nyitotta fel a borítékot, majd hangos zokogásban tört ki.
- Soha nem bocsájtom meg, ha nem teszed jóvá!
Egész éjjel nem jött álom a szemére, végiggondolta, hogy a fiát megfosztotta a szerelemtől, és az apaságtól.
Másnap felkereste Júliát és sírva bocsánatot kért!
Júlia hosszú kérés után, szerelméhez költözött kisfiával.

***

Meg kell tudnom, mi történt Júliával!
A tábor utolsó napján összepakoltunk, elköszöntünk egymástól, azzal, hogy tartjuk a kapcsolatot. Felnőttünk, mindenki a saját útját járja! Feledésbe merültek a fiatalkori ígéretek. Kizárólag véletlenül találkoztunk.
Gondoltam egyet és felhívtam Júliát! Nagyon örült, hogy felkerestem, és rövid időn belüli találkozót beszéltünk meg.
Beültem a teázóba vártam, tartottam tőle, hogy nem ismerek rá! Néztem az ajtót, majd betoppant egy magas, barna, hosszú hajú, hatalmas őzike szemű nő! Elegáns barna kosztümben. Nem hazudtolta meg önmagát. Pontosan ilyennek képzeltem. Ölelése elárulta, hogy ugyanúgy várta a találkozót, mint én. Mint ilyenkor szokás mindenkiről beszéltünk, nosztalgiáztunk! Nagyokat derültünk a fiatalkori tetteinken. Vidáman csevegtünk. Azután mi következtünk, én elmondtam eddigi saját életem!
Elmondtam, hogy leírtam Andrással való ismerkedésüket. Kértem olvassa el és mondja el mi történt, írásom szeretném befejezni!
Felsóhajtott, megfogta a kezem, hatalmas könnycseppek peregtek le arcán.
- Köszönöm szépen, hogy lehetőséget adsz arra, hogy megismerjék történetem, hiszen olyan sokan elítéltek volna, ha kiderül annak idején.
Nagy levegővétel után belekezdett, kérte, ha elérzékenyül, ne törődjek vele.
- Amit leírtál, úgy igaz. Terhes maradtam Andrástól. A faluban praktizáló orvosnak kislányként elmondtam, hogy orvos szeretnék lenni. Kérte, ha segíthet valamiben, csak szóljak. Szüleim a falu legjobb jómódú családja volt. Rettenetesen küzdöttem, ne vegyék észre, hogy állapotos vagyok! A reggeli hányások, a rosszullétek titokban történek, iszonyatos érzés mellett. Nem volt, akinek elmondjam, hát elmondtam az orvosunknak. Ő mindig őszinte, kedves volt velem. Éreztem, hogy tetszem neki. Amikor végighallgatta történetem, leültetett vele szemben és az mondta, hogy végiggondolja, menjek vissza egy hét múlva. Ez a pár nap egy örökkévalóság volt számomra. Rosszulléteim alig tudtam kordában tartani, közben érettségire készültem. Édesanyám egy délután leültetett, hogy beszélgessünk. Tudta, látta, hogy nincs valami rendben. Hosszú beszélgetés után vallottam, de az apa személyét nem árultam el. Lejárt az egy hét, elmentem a doktorhoz, aki pironkodva fogadott. Júlia kedves, jól átgondoltam mit tegyünk. Ahhoz mit szólnál, ha elvennélek feleségül. Még jó, hogy ültem, mert elájultam volna. - Hogy gondolja doktor úr? - Miért a fiú elvesz? - Rádöbbentem igaza van, hiszen a levélre sem válaszolt. - Most kell döntened – mondta -, ígérem jó férj és apa leszek. Igaz, hogy húsz évvel idősebb vagyok, de nálam vigaszra találsz, és a gyerekednek apja lesz! Most kell mondanod egy igent vagy nemet, mert az idő szalad. - Abban a percben végiggondoltam az életem, ha nemet mondok, és akkor is, ha igent. Megalázva éreztem magam, de nem volt más el kellett fogadni az ajánlatot. Minden vágyam az, hogy orvos legyek! Kedves doktor elárulta, hogy az első pillanattól nagyon tetszem neki, és egy Plátói szerelem alakult ki benne. Meggyőzött, igent mondtam. Nekem is szimpatikus volt. Hidd el, megszeretsz – mondta -, én teszek róla, hogy úgy legyen.
Nagy öröm volt házasságom a doktorral, a család el is felejtette, hogy előbb jön a baba. Nekik az volt a fontos, hogy férjem, és a gyerekemnek apja legyen Eleinte nagyon sokat szenvedtem, bűntudatom volt, megalázottnak és hazugnak éreztem magam, ami úgy is volt. Aztán Andriska születése után, már boldog család voltunk. Férjem soha nem hozta szóba a történteket. Később tudtam meg, neki nem lehetett gyereke!
Egy este hazamentem a munkából és kérte, hogy üljünk le beszélgetni. Elmondta, hogy van valami az életében, amiről nem akar mást elmondani, csak annyit, hogy válni szeretne. Kívánsága az lenne, hogy Andriska tudja meg ki az igazi apja, bármi történik vele, keressük meg, mert a gyereknek apa kell. Egy pár napon belül elköltözött. Megtiltotta, hogy keressem. Ha keresni akarok valakit, az András legyen! Hónapok múlva tudtam meg, hogy meghalt leukémiában. Teljesen összetörtem, még, hét évig éltünk nélküle, amikor Andriska rákérdezett, a történtekre. Eljött az igazság pillanata! Nagyon fájt, de el kellett mondani a fiamnak az igazat. Nem számítottam rá, Andriska teljesen máshogy gondolkodott, mint én. Kérte, keressük meg az édesapját. Így történt, végre tisztázhattam magam. Régi szerelem fellángolt, mindkettőnkben. Boldogan élünk, és soha nem felejtjük el drága férjem végakaratát. Ilyen emberből csak egy van, és az is az én férjem volt!
Milyen hatalmas szeretetre, intelligenciára vall érzéki világa. Csodálatos ember volt.
Befejezte történetét, mindketten sírtunk!
Megjött András a kis Andrissal, aki már magasabb, mint az apja, ránk nézett és azt mondta:
- NE SÍRJATOK LÁNYOK!!
És a fiúk? Mert a szemetekben én is könnyet látok.
Hát így van vége Júlia és András Domboriban kezdődő szerelmének.
Nagyon örülök, hogy találkoztam velük. Ha nem tőlük hallom nem hiszem el.

6191
Magdolna43 - 2019. szeptember 18. 13:59:41

Kedves Rózsa!
Szomorú a történeted, lehetne mondani, hogy " Minden jó, ha a vége jó!"nem tudni kinek jó, kinek nem. A térjnek biztos nem.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

5396
Kitti - 2019. szeptember 18. 08:02:14

El lehetne vitázni a történet erkölcsi értékéről, a megbecsülésről, a "tisztaságról" és egy csomó kérdésről. A hirtelen és zord zárás valahogy kiverte nálam a biztosítékot.

5772
Saranghe - 2019. szeptember 17. 18:53:49

Kedves Rózsa!

Ezt a romantikus történetet igazán írhattad volna hosszabban és részletesebben. Smile Azért sajnálom a nevelő apát.

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

6542
ritatothne - 2019. szeptember 17. 10:57:08

Kedves Rózsa!

Izgalmas volt, fordulatos és érdekes. Mondhatnánk, hogy a férj nem ezt érdemelte volna, de sajnos ilyen a szerelem. Valaki mindig áldozat lesz. Nincs igazán jó megoldás.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.