Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gant Elizabet: Hajtűkanyarok
A gyermekem apja külsőre pont Balázs ellentéte. A férjem szőke volt, szeme égszínkéken ragyogott. A közös benne és Balázsban, hogy mindkettőjük tekintetébe szerelmesedtem bele. A férjem, míg fiatalok voltunk, hosszan udvarolt, és korán, húszéves koromban feleségül vett. Valószínűleg a nászéjszakánkon estem teherbe.
Szerelmünk gyümölcse, szemünk fénye kérlelt az előző nap, hogy 5 év gyászolás után végre mozduljak ki, hiszen én is megérdemlek egy kis önfeledtséget. Valószínűleg a lányom sem sejtette, hogy azon az éjjelen a szórakozóhelyen nem ő fog fiút találni, hanem én. Balázs egyszerű, szürke pólót viselt, és egy pohár sört tartott a kezében. Mikor először megpillantottam, egyből feltűnt, milyen jól áll neki a göndör, barna haj, kicsit hosszabbra meghagyva. Dús, hosszú szempillái sejtelmes, vágyakozó tekintetet takartak. A barátaival beszélgetett, de mintha mégis jobban figyelt volna rám, mint rájuk. Valószínűleg feltűnt neki esetlenségem az új környezetben, ahogyan próbálok feloldódni a lányom és egy üveg rozé társaságában. Éjfélre már önfeledten táncoltam. Csak élveztem a zenét, mikor egyszer csak hátulról Balázs hozzám simult. Tudtam, hogy csak ő lehet, senki más. Megfogtam a kezét, belecsókoltam, majd maga felé fordított, és szenvedélyes csókban forrtunk össze. Szinte el sem hittem, milyen érzelmek és energiák szabadultak fel bennünk, mikor a lakásomba értünk, és egymásnak estünk.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy elégedett vagyok. Megbékéltem a ráncaimmal, az itt-ott felbukkanó ősz hajszálaimmal, és úgy általában a korommal. Ízlelgettem az érzést, hogy nem érdekel, hány éves vagyok. Szép reggel volt ez, nemcsak a jókedvem miatt, hanem azért is, mert hallhattam a varjak énekét (igen, károgását), érezhettem a függöny és az ablak közötti résen beszűrődő fény melegét (ami általában idegesíteni szokott), és láthattam a kedvesem arcát. Hosszú szempillájának árnyéka vetült az arcára, viszont dús, sötétbarna haja fénylett a reggeli napsütésben, a levegőt ütemesen szívta be és fújta ki, és én megbabonázva vettem szemügyre mellkasa mozgását. Elkezdtem cirógatni mellszőrzetét, amire ő elmosolyodott álmában. Imádom a kis gödröcskéket, melyek akkor jelennek meg az arcán, mikor nevet! Milyen szerencsés vagyok - gondoltam magamban, majd a plafon felé fordultam, és elégedetten húztam magamra a takarót, hogy elfedjem meztelen testemet. A hasam kicsit megereszkedett, nem a régi már. Hiába, a szülés óta nem tudtam leadni a súlyfeleslegemet. Igaz, hogy a lányom már tavaly leérettségizett, és a barátom majdnem egykorú vele, ez azon a csodálatos, idilli őszi reggelen nem zavart. Mikor a vékony takarót magamra csavarva rögzítettem azt magamon, felültem az ágyban, és csak néztem a fiatal, alvó férfit.
Szinte fájt a távolság közte és köztem. De erőt vettem magamon, és kimentem a konyhába teát főzni. Megbabonázva figyeltem, ahogy gőz szökik fel a vízforralóból, és lobogva forrni kezd a folyadék. Zöldtea-filtereket tettem a bögréinkbe, majd teletöltöttem azokat a frissen forralt vízzel. Nem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg azonnal az italt. Meg is égettem a nyelvemet. Fájdalmamban feljajdultam.
- Mi a baj, kedves? - szólt a hátam mögül Balázs.
Csalódásomra már belebújt a Levi's farmerjába és a Budmil pólójába.
- Semmi különös - mondtam, mosolyt erőltetve az arcomra, majd letettem a csészémet.
Próbált megölelni, de én elhúzódtam tőle. Láttam gyönyörű barna szemén, hogy ez rosszul esik neki. Nem akartam fájdalmat okozni, nem akartam elrontani ezt a csodásan induló napot. Lassan megfordultam, hogy teljesen szemben álljak vele. Hajamat megráztam, így tincseim a hajgumi fogságából szabadon hulltak a vállamra. Megfogtam a takaró szélét, és szép lassan lefejtettem azt magamról, majd teátrálisan a földre hajítottam a leplet. Azt akartam, hogy teljes valómban lásson, hogy kívánja a testem és a lelkem is. Tüzes tekintetemet belevéstem az ő addig álmos, tiszta tekintetébe. Észrevettem, ahogy megvillan, megélénkül, életre kel a szeme. Mind a ketten elkezdtünk mosolyogni. Ő egy mozdulattal levette szürke pólóját, és láttatni engedte izmos hasát. Egy lépést tettem felé, ujjaimat végigsimítottam a bőrén, majd egy mozdulattal kigomboltam a nadrágját. Fergetegeset szeretkeztünk. Pihegve, verejtéktől gyöngyöző arccal feküdtünk egymással szemben, és elmerültünk egymás tekintetében. Azt hiszem, akkor láttam meg a legszebb barna szempárt, ami addigi életemben megadatott. Azonban nem tartott sokáig ez a meghittség, Balázs az egyetemi előadásaira hivatkozva felöltözött, fogta a hátitáskáját, és kilépett az ajtómon.
Egész ősszel nagyon sokszor találkoztunk. Szeretkezéseink után sokat beszélgettünk. Balázs rengeteget mesélt a gyermekkoráról, amikor még élt az édesanyja. Elmondta, mennyire szeretett az ölébe bújni és hallgatni őt, ahogyan meséket mondva álomba ringatja. Mi is sokszor tettünk így. Én cirógattam a haját, míg meséltem neki a napomról vagy könyvekből olvastam fel neki. Nagyon szerettem ezeket a meghitt órákat. De hiába kérleltem, nem mutatott be a családjának, a barátaival sem találkozhattam. Valószínűleg ő is szeretett engem, de az ismerősök előtt felvállalni egy 20 évvel idősebb nőt nem egyszerű.
Aztán jött a vizsgaidőszak, és neki egyre kevesebb ideje jutott rám, az együttléteink ritkultak. Nagyon elhivatott, gondoltam, biztos jó orvos válik majd belőle. Ezért döbbenettel fogadtam, mikor azzal állt elő, hogy beleszeretett egy vele egykorú lányba.
- Bettinek hívják - mondta -, és pont olyan, mint te! Szőke hajú, és gyönyörű, zöld szemei vannak! Együtt szoktunk tanulni a vizsgaidőszakban, ő is orvosnak készül, de egy évvel fölöttem jár. Sajnálom, teljes szívemből sajnálom, amit most veled teszek, de el kell engednünk egymást - mondta, majd kilépett az ajtómon.
Én könnytől áztatott arccal álltam némán, és próbáltam felfogni a történteket.
Az elkövetkező nehéz időszakban a lányom volt a legfőbb támaszom. Kezdetben még enni sem akartam. A gyermekem hozott ételt, betakargatott, ha a kanapén összekuporodva dideregtem, és a legfontosabb, hogy bármikor sírhattam a vállán. Aztán szépen lassan elkezdtem lelkileg megerősödni. Rájöttem, hogy a Balázzsal való kapcsolatom egy ajándék volt. És egy lehetőség, hogy továbblépjek. Megboldogult férjemet elveszítettem, de én még élek!
Két év múlva mondtam ki a boldogító igent Ákosnak. A második férjem is megözvegyült esztendőkkel korábban, akárcsak én, és a közös hobbink, a golf hozott össze minket. Azóta is nagy szeretettel játszunk együtt, sőt utazunk is az országban ennek a sportnak köszönhetően. Legutóbb a lányom is velünk tartott egy meccsünkre a családjával. Még nem említettem? Időközben nagymama lettem. Az élet tele van csodákkal, ez valóban nagyon igaz!
5843
Gant Elizabet - 2019. október 11. 10:39:59

Drága Rózsa,
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted az írásomat! In Love Elsőre egy kicsit becsapós, valóban azt lehet hinni, hogy én vagyok a főhősnő, de magamat is becsempésztem, ő pedig nem más, mint Betti! Köszönöm a kedves szavakat! Szép napot kívánok neked sok szeretettel!
Eliz Rose

3933
vadvirag47 - 2019. október 11. 09:10:17

Kedves Eliz!
Kellemesen megleptél, először ezért az igazán ritka nyitottságért, majd rájőve, hogy nem lehetsz te akiről írsz, azért a még mélyebb átélésért, amellyel a főhősőd iránt adózol. Én, már átéltem hasonlót, de nem tudom lenne e bátorságom ezt "szellőztetni" bár, létezik versem, amiben utalok rá...és többen, elég jól fogadták. Gratulálok érdekfeszítő, fordulatokban gazdag, érdekes írásodhoz. Rózsa

5843
Gant Elizabet - 2019. október 02. 21:33:17

Kedves Magdi, Heart
Hálásan köszönöm, hogy olvastad a novellámat! Szeretettel fogadom gratulációdat, nagyon jólesik! In Love Szép, ihletben gazdag hetet kívánok!
Szeretettel,
Elizabet Rose

6191
Magdolna43 - 2019. október 02. 20:25:33

Kedves Elizabetl!
Szeretettel gratulalok, fordulatos írásodhoz,
Magdi

5843
Gant Elizabet - 2019. október 01. 12:38:57

Kedves Marica, In Love
Köszönöm szépen, hogy elolvastad az írásomat! Többnyire kitalált elemeket tartalmaz a novella, annyit elárulnék róla. Wink
Szeretettel,
Elizabet Rose

6476
Siposne Marica - 2019. október 01. 10:11:31

Kedves Elizabet!
Gratulálok őszinte írásodhoz. Kevesen osztanák meg a történetet.
Szeretettel :
Marica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.