Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fehérvári Zsófia: Őszi nap: Harmadik történet (2019. október)
Ritkára fogy a levelektől az öreg hárs őszi lombja. Egyre nagyobb a rés, a szabadon áramló napsugaraknak. A fa tövéhez fából készült kopott pad támaszkodik, mintha nem bírná már el az évtizedek alatt rajta megpihenő idős emberek emlékeinek súlyát. Sok emlékek rakódtak rá. A fa és a pad együtt érezték át a gyermeki múltat, a bakfisok önfeledt rakoncátlankodását, a diákszerelmet, a katonaság gyötrelmesen szép emlékeit, csalódásokat, a megbecsülésért vívott harcokat és még nagyon sok emberi és nem emberhez méltó sorsokat. Jól megvoltak az öreg hárssal. Amikor fiatalabbak voltak összesúgtak. A fa szeretettel ráhajolt az öreg pad támlájára és szeretett volna segíteni a tanácstalan gondjaiban elmélyülő, gyónásnak beillő, vallomásokat tevő embereknek. Itt általában őszinték voltak az emberek. No azért előfordult, hogy tanácstalanul hallgatott a két jó barát, mert észrevették, a rajtaülő magához sem őszinte. Az öreg hárs ilyenkor haragosan hajladozott, igyekezett észre téríteni, a vívódót. Együtt öregedtek az emberekkel. Megállapították, hogy nagyon kevés ember mondhatta el magáról, hogy csak jó dolog történt vele az életben, mert jó dolgában nem sok ember járt erre. Az, aki mégis leült, csak egy pár perc erejéig töltötte itt az idejét, amíg öröme szétáradt a határtalan légben. Ilyenkor a lélek ujjongott, szabadon szárnyalt és okos is volt, mert meghosszabbította azt a pillanatot, amitől boldogság árasztotta el. Az a pár perc felért egy örökkévalósággal. Aztán felálltak visszanéztek az öreg hársra és a padra majd jóleső érzéssel, boldogan távoztak. Manapság egyre kevesebben foglalnak helyet a padon, minden ember siet, az öreg emberek szép lassan elfogynak. Elfogynának az emlékek is, de a madarak nem hagyják őket cserben, hol egyedül, hol csoportosan szállítják a híreket. Véget nem érően ugrándoznak az őszi napfényben fürdőző ágak között és csevegnek, csacsognak:
- Én ezt úgy csináltam volna, meg amúgy csináltam volna, de hiába csivitelünk, úgysem értik az emberek!
Ezért most elhozzuk nektek az információt a mai emberek sorsáról- mondták és vidáman csevegnek tovább. Vidám napokat szereznek az öreg padnak és a vén hársfának.
A két öreggel együtt élik át a szeretet hullámokat melyek a sietős emberek tekintetéből feléjük sugárzik.
686
T Pandur Judit - 2019. november 22. 19:44:33

Kedves Zsófi!

Nagyon szép lett az őszi novellád. Többszörösen is benne van az ősz: mint évszak, és mint az élet ősze, az idős kor.

Judit

2952
bruxinelli - 2019. november 07. 09:36:02

Kedves Rita, Kitti !
Ahársról még csak annyit, hogy valóban tavasztól őszig csodaszép, de a tél sem tagadhatja meg magát, gondoljunk csak a zúzmarás ágakra és a hópaplanra. Szeretettel fogadtalak benneteket, Zsófi.

5396
Kitti - 2019. október 30. 17:39:39

A hársfa egy csoda. A baj, hogy ősszel az összes buja levele lehullik, és a csodából egy fatorzó ágaskodik tavaszig.

6542
ritatothne - 2019. október 30. 11:45:29

Akinek nincs kertes háza, annak valóban kellemes lehet kiülni egy parkba és ha beszélgető partner is akad, akkor jobban telik az idő.
A fák, a madarak, a színes levelek és a bágyadt napsugár vonzó tud lenni.

Szeretettel: RitaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.