Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Horák Andrea Kankalin: Gondolatba zárt világ (2019. október)
Csabi-királyfinak...

Két éve találkoztam vele először. Addig valami folytán kiesett a látókörömből, pedig családját régóta ismerem. Apukája nem titkolt aggodalommal vezette be közénk.

Első benyomásra csuda-gyönyörű, vasgyúró, kilencéves fiatalember, akinek még a haja is mosolyog.
Hallgatag, nem indult el a spontán beszédfejlődése.
Nálam mindenképpen nyert ügye van, mert hamar fény derül zeneimádatára, hogy az olyan számára, mint valami csodagyógyszer, vagy inkább ópium.
Zenefüggő, tehát megállapíthatom, hogy rokon lelkek vagyunk.
Bevallom, azért kellő megszeppenés lesz úrrá rajtam rádöbbenve, hogy nekem is tanítanom kell. Hirtelen gordiuszi csomónak bizonyul. Mihez is kezdjek vele???

Bizonytalanságtól szorongva lépem át a tanterem küszöbét.
Sikít, kiabál, két fülét befogja, majd székeket döntöget. Jaj, ha érteném!
Óvatosan ölembe veszem, sejtelmesen beszélek hozzá, veszett fejsze nyele, mit sem ér. Cirógatom pihe-puha arcocskáját, épphogy tűri, idegessége cseppet sem oldódik.
Végső elkeseredésemben - magamat is csitítgatva - remegő hangon, óvatosan elkezdem dúdolni kedvenc dalát: "Egy boszorka van, három fia van..."
Fokozatosan érezhető, ahogy megfeszült, görcsbe rándult kis teste ernyed, végül átengedi magát teljesen a dallamoknak. Metamorfózis zajlik mindkettőnkben.
Lággyá idomulnak vonásai, átszellemült mosoly ragyog beszédes gomb-szemében, tekintetét felém sugározza. Úgy, de úgy simogat vele, hogy belé sajdulok, és tolakodnak rejtett utakat keresve a könnyeim. Ilyen kevés is elég egy autista kisgyereknek? Ámulok...
Aztán így múlnak el napról napok, hetekről hónapok, szinte tökéletes, megbonthatatlan összhangban. Énekelgetek, sokszor csak neki.

Prémes csizmát húz a tél. Az iskolában ilyenkor sűrűn jön rám reszketés és fogvacogás a farkasordító hideg miatt.
Titkon Csabira pillantok, azonnal mindent felolvasztó langy-meleg hatol célzottan, egészen a szívemig. Szünetekben dajkálom, megszállottan dúdolgatok, töltődöm. Jégcsap-tenyerembe menekíti párnás kis kezét, kályha-meleg.
Megingathatatlan határozottsággal érzem, ahogy szétárad sejtjeimben, elér a lelkemig, hőmérsékletem emelkedik, már nem vacogok. Elválaszthatatlanok vagyunk.
Felfrissülve, energiával telve érkezem irodalomórára a nagyokhoz. "Macisajt" a cipőjét félrehajítva, törökülésben vár a székemen, teljes természetességgel. Hintázik, pajkosan vigyorogva dudorászik. Matekórán kellene lennie, de gyakran elszökik hozzám.
Felszabadult örömmel fülemig engedem a szám, a diákok is ugyanezt teszik, hiszen már megszokták a jelenséget.
Csabó kitüntetett figyelemnek örvendő kicsi királyfi nálunk. Mindenki szereti, óvja, babusgatja, sétáltatja, játszik vele, kényezteti, hatalmas kincs. Olyan, mint egy hajas baba.

Ősszel másik iskolába kerül, egy jól felszerelt autista központba.
Már nem nagyon sírok, csak könnybe lábadt szemmel győzködöm magam, hogy jobb helye lesz ott.
"Ábi-bábi...", pár év múlva szeretnék veled hatalmasat beszélgetni arról, hogy miket is zártál a gondolataidba rólunk, rólam és a dalokról.
Hiányozni fogsz.

Csabának és családjának szeretettel. Köszönet mindenért: a melegségért, a mosolyokért, az érzésekért, hogy ezáltal ebben a zord világban még mindig az lehetek, aki...

2010. július 6.




Autizmus dal
https://www.youtu...pUHO0oh_F8
6208
Kankalin - 2019. október 05. 05:50:40

Szia Rita! Smile

Ez az írásom az életem egy fontos darabkájáról szól. Arról a területről, ahol otthonosan érzem magam, és ez az autista kisfiú vezetett erre az útra.
Örülök, hogy megérintett.
Köszönöm szépen érzékeny, érző olvasásodat. Smile Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

6542
ritatothne - 2019. október 04. 14:05:53

Kedves Kankalin!

Emberséges, nagyon szép írásod érdeklődéssel olvastam. A dalt is meghallgattam. Meghatóan szép volt mindkettő.

Szeretettel: RitaRose

6208
Kankalin - 2019. október 02. 05:27:00

Szia Rózsa! Smile

Csabi azóta felnőtt lett. Az eltelt kilenc évben másik intézményekben foglalkoztak vele. Sajnos azóta sem beszél, továbbra is magába zárkózik, de amikor legutóbb eljött hozzám az édesapjával, ugyanolyan nyitottsággal fordult felém, mint mindig.
Neki köszönhetem, hogy elindultam azon az úton, amelyen most is járok, hiszen a vele való találkozás ösztönzött arra, hogy megismerkedjek a gyógypedagógia olyan területével, amit kevesen választanak.
Otthonosan érzem magam az autisták világában. Sokat tanulok tőlük, és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy akikkel foglalkozom, a lehető legélhetőbben találják meg helyüket ebben a káoszokkal teli világban.
Köszönöm, hogy átérezted írásom mondanivalóját, a rólam alkotott szép véleményedet külön is. Smile Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

6482
rozsa koncz - 2019. október 01. 16:57:43

Szia Kankalin!
Szívem összes melegével kívánom, hogy Csabika találjon ilyen nemeslelkű, szeretere méltó embert mint Te . Emberségből , szakmád iránti alázatból, kitűnőre vizsgáztál.
Örömmel, meghatódva olvastalak. Gratulálok RózsaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.