Kothenc Mária: Másként
Rák. Ennyi volt. Eddig tartott földi vendégszereplése. Ez volt az első gondolata.
Elkeserítő és nagyon végleges.
Arra gondolt, mi mindent kell még elintéznie és vajon mennyi ideje van rá.
Végig sétált a lakáson. Meg-megállt.
Elszörnyedt a könyvek, CD-k, kazetták és dísztárgyak áradatán.
Csak porfogók, nyílalt belé a gondolat. A következő sem volt kellemesebb, csak gondot jelentenek annak, aki...
Neki emlékek. Kedves emberektől szeretettel kapott tárgyak. Jó rájuk nézni.
Jó, de meddig? Kinek?
Úgy döntött az iratai átnézésével kezdi, hiszen azt egyébként is tervezte, időszerű már.
Néhány nap múlva újra a könyvespolc előtt állt.
Egy ezeréves, édesanyjától örökölt zsiráfra esett pillantása. Ezt talán nem dobnák ki. A többit
ő dobja ki?
Végig simított az egyik sor könyvön. Jó volt érezni őket. Jó volt a kis ugrás egyik gerincről a másikra.
Velük mi legyen?
Nem tudta kidobni őket.
Könyvet kidobni? Soha! Elajándékozni? Talán.
Hirtelen maga előtt látta az üres, könyvek után sóvárgó polcokat.
Ha mindent kidobna, ami utána gondot okozhat valakinek, nemcsak a lakás lenne üres, hanem a maradék élete is.
Mennyi lesz?
Tulajdonképpen nem ezen kell gondolkodnia, hanem azon, hogy hogyan.
Másként. Ez a szó lüktetett benne. Másként. Meg fog szabadulni a lomoktól, de megtart mindent, ami örömet okoz.
Másként, mert ha úgy nem lehet élni, mint eddig, azért másként még érdemes.
6542
ritatothne - 2019. október 10. 07:37:17

Kedves Marika!

Szomorúan szép gondolataid szeretettel olvastam. Szerettem volna elolvasni a lámpást is, de az még nem szerepel a feltöltött írásaid között.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.