Koncz Rózsa: Az előzés
Mari az irodában várta, hogy kedvese megérkezik, túlórázó kollégájával beszélgetett majd nem akarta zavarni emiatt átment az ő szobájába, bekapcsolta a rádiót!
- Híreket mondunk - mondta a műsorvezető. Vezető hír a következő: A repülőtéri úton tömegkarambol történt. Hét kocsi ütközött össze. Egy fiatalember, aki kirepült kocsijából az ütközés következtében életét vesztette. Mari szaladt kollégájához, kérte, hogy érdeklődjön az áldozat után.
András megtette, felhívta a rendőrséget, ahol közölték az áldozat nevét, címét.
Mari magán kívül volt az idegességtől. Azonnal kocsiba ültek, a helyszínre siettek. Robertet akkor szállították el.
- Hölgyem, hozzátartozója a halott?
- Igen a menyasszonya vagyok.
- A családja vidéken él, így önt bízták meg, hogy azonosítsa.
Mariban a vér is meghűlt.
- Nem tudom megnézni!
András nyugtatta:
- Elkísérlek, nem hagylak egyedül.
Mari könnyeivel küszködve elindult, túl legyen mielőbb az azonosításon.
Nem látszott semmi Robert arcán, mint ha aludt volna, ugyanis a gerince tört el, azonnal meghalt. Tájékoztatták. Sok intéznivaló után, temetés
Temetés után Mari összeomlott, kiíratta magát táppénzre, naponta látogatta a temetőt. Nem tudta elfogadni, a történteket. Depresszióval küszködött.

Mari három évig gyászolta Robertet, lelke mélyén még most is. A kollektíva nagyon jó, kitaláltak hétvégékre programokat. Hívták Marit is, de ő még egyszer sem ment velük. Egy szép nyári hétvégén a hegyekbe mentek kirándulni. Marinak kedve támadt elmenni, mindenki örült, hogy végre kimozdult.
András partnernek jelentkezett, Mari elfogadta. Becsülte, hogy a kemény napokban mellette volt, és segített. Nagyon hangulatosan telt el a nap. Mari először érezte, hogy jólesett a kikapcsolódás. András vigyázott rá, kereste kedvét, minden pillanatot kihasznált, hogy Mari vegye észre, hogy milyen sokat jelent neki. Hazavitte, Mari kiszállt az autóból megköszönte a mai napot, és elviharzott a házba. András meglepődve vette tudomásul, hogy Mari részéről ennyi volt. Egy kis ideig még ott állt, az úton aztán beindította a kocsit és hazament.
Nagyon szeretem Marit, de tetteimre nem reagál, talán elmondom neki. Andrásnak nem volt bátorsága, Mari elé állni, de segítette mindenben. Kollégák hada szurkolt Andrásnak, hogy végre beszéljen Marival.
Mari úgy élt, mint egy robot, mindent megtett a cégért, a rá eső munkát kitűnően végezte. András középvezető, hálás volt neki, de semmi mást nem érzett iránta. A kolléganők ostorozták Marit, hogy adjon egy esélyt Andrásnak, egy kis gondolkodás után belement, hogy együtt vacsorázzon Andrással.
A férfi nagyon örült, végre történni fog valami.
A vacsora kitűnőre sikerült, hasonló ételeket szerettek, a borokban válogattak.
- Igyunk egy könnyű Rozét - ajánlotta András.
Mari is így gondolta. Beszélgettek a borokról, milyen ételhez melyik bor illik. Ők is így választottak. Vacsora után, még sokáig az étteremben ültek, a bor kissé a fejükbe szállt. Mari is nevetett, jó kedve volt. Örült, hogy eljött. András végre a bor hatására volt annyi bátorsága, hogy elmondja Marinak, mennyire szereti. Tudta érezte Mari, hogy ezen az estén biztosan felteszi a kérdést, hogy találkozhatnak e még? A válasz igen volt.
Mari azon az éjszakán semmit nem aludt, még jó, hogy szombat van gondolta, holnap pihenhetek. Forgott az ágyban, nem jött álom a szemére. Robertet szereti, és úgy érzi, senki nem léphet helyébe. András színpatikus, de ennyi. Arra is gondolt, hogy nem maradhat egyedül, kell valaki mellé. Talán majd megszeretem mondogatta magában.
Következő vasárnap Andrást meghívja ebédre. Az ebéd nagyon jól sikerült, Robert kedvence Brassói aprópecsenye. Mari nagyon jól készítette. András alig győzte dicsérni.
- No, akkor ehhez milyen bor illik? Én hoztam egy különleges vörösbort, 1997-es. Igyunk az egészségünkre és a mai napra.
Mari szívét, meleg öntötte el, ugyanis a bor Robert kedvence volt. Beszélgettek, ittak, aztán András közeledni próbált Marihoz, a lány kérte, hogy várjanak, engedje meg András, hogy ő eljusson odáig, hogy igazi párja legyen.
András még maradt, beszélgetésük a cégre irányult, egy idő után szomorúan elment.
Mari sajnálta, de nem tud új kapcsolatba lépni. Túl nagy a bánat, a szenvedés. Mari és Robert Általános Iskolába jártak egy osztályban. Már akkor szerették egymást, aztán jött a középiskola és a főiskola, ők még mindig együtt jártak. Elhelyezkedtek, tervezték életüket. Hosszú utat tett meg szerelmük. Amely, őszinte átlátható, és „halálos” volt. Robert, a reptérről azonnal Marihoz akart menni. Üzleti ügyben volt külföldön. Egy rossz meggondolatlan előzés okozta balesetét.
Sok nap telt el, amikor is Mari döntött. Felhívta Andrást, kérte, hogy jöjjön hozzá, szüksége van rá. András, mint akit üldöznek rohant Marihoz. Szorosan átölelte, megkérdezte tőle, hogy biztos, hogy akarod? A válsz igen volt, András és Mari örömére.
A sebek nagyon nehezen gyógyulnak, de az élet megy tovább, nekünk is fel kell állni és tovább lépni. Mert az élet szép is tud lenni.
6542
ritatothne - 2019. október 15. 11:04:16

Kedves Rózsa!

Nagyon szép történet volt. Igen, egy igaz szerelem után nem lehet elvárni, hogy csak úgy a más karjaiba repüljön az ember, ki kellett várni, hogy eljöjjön az új iránti igény ideje. Jól megírt történet volt.

Szeretettel: RitaRose

6482
rozsa koncz - 2019. október 15. 00:55:34

Kedves Ági!
Köszönöm szépen soraid, örömmel olvastam.
Üdv. RózsaRose

6578
nagyagnes - 2019. október 14. 22:52:19

Akár egy regény...
Filmbeli...
Olvasmányos, sodró és felemelő a vége, nagy igazság ott. Optimista kisugárzást áraszt a történet, nagyon, túlságosan sokáig gyászolónak példakép lehetne.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.