Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tóth Györgyné: Mindenszentek (2019. november)
A halottak napja közeledtével, eszembe jut egy kép, ami nekem az ünnepet jelentette.
Kislány voltam, anyámmal mentünk a városi temetőbe, fiatalan elhunyt nagynéném sírján elhelyezzük a kegyelet virágait és pár szál viaszgyertyát elégessünk.
Ahogy közeledtünk a temetőhöz, már messziről éreztük a sült gesztenye illatát, és a hozzátársuló lassan kavargó fanyar füstöt a levegőben.
Közelebb érve láttuk a kis vaskályhát a mellette üldögélő nénikét, aki ennek az őszi finomság sütésének mestere volt, apró hasábokra vágott fával rakta a tüzet, közben rázogatta a sütőedényt a láng fölött, hogy egyenletesen piruljon.
Amikor elkészült, egy tálba borította, ahol az égett héjtól megtisztította a sárgás barnára pirult finomságot, ha jöttek a vevők újságpapírból ami néha Ludas Matyi volt, amit ha kiürült el is lehetett olvasni, egy ügyes mozdulattal zacskót tekert, fél literes pohárral belemerte a gesztenyét. A nyirkos ködös novemberi napon kellemes élmény volt a meleg illatozó gesztenyét elfogyasztani, kezünket a zacskón melegíteni.
Tovább haladva, kezünkben a kertben szedett krizantémmal és a házkörül növekvő fenyőfákról levágott zöld gallyakból otthon kötött koszorúval, amibe krepp-papírból alkottunk szebbnél szebb virágokat.
A temető közelében nagyon elszomorított a látvány, ahogy a kápolna előtt elhaladtunk, némán csendben, lehajtott fejjel ült egy ember, előtte tányér amibe az arra járók apró pénzt dobtak, a koppanást hallva, lehajtott fejével biccentve köszönte meg, ahogy közeledtünk anyám a zsebébe nyúlt pénzt adott a kezembe, könnyeivel küszködve mondta,
-Tedd a tányérjába, ha őt látom mindig a testvéremre gondolok, mert ő is aknára lépett, mindkét lábát elveszítette, de nem volt orvos , sem szanitéc aki segíteni tudott volna, így percek alatt elvérzett, meghalt. Ez a szerencsétlen koldus is háborús rokkant, sokan vannak,
Elértünk a temető kovácsoltvasból készült, nagy kapujához, ott is egy ember üldögélt mellette a fehér bot, vele volt a nagyon elgyötört felesége, előttük is tányér, énekeltek.
Anyám itt is adott pénzt, hogy adjak nekik ,közben mondta.
-Szegények vagyunk, mint mostanában mindenki, de ők még szegényebbek, mert még dolgozni sem tudnak és nincs olyan kevés, amiből egy cseppnyi ne jutna.
Szép volt a hangjuk az alkalomhoz illő szomorú dallamokat énekeltek. Szép duettjük, mint valami finom fátyol ami kristályokkal van ékesítve terült szét a temető csendjén, hogy a krizantém és a sült gesztenye illatával egyesülve, a viaszgyertya halvány lángjának füstjével szálljon az ég felé.
Régi a történet, ( 1950-es évek eleje ) de ha mindenszentek, akkor a személyes emlékek, amik a szeretteimhez kötődnek, mellett mindig érzem a sült gesztenye illatát, hallom az énekes koldusok szomorúan fájdalmas éneket.
5548
babumargareta - 2019. november 04. 17:56:22

Szia Magdika!Heart
A gesztenye sütése most is aktuális.a halottak napján.
Kedves emlék hagyott nyomot lelkedben a halottak napjával.
Gratulálok szeretettel.....BabuRose

6097
Rezeda - 2019. november 04. 12:12:37

Egyes emlékek, mélyen beivódnak a lelkünkbe. Ez így jó. Így tudunk emlékezni. Szeretettel gratulálok.
Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.