Koncz Rózsa: Koponyaműtétem története (2019. november)
Nem tudtam beszélni betegségemről, hosszú évek kellettek ahhoz, hogy idáig eljussak és leírjam.
Hazafelé mentem, szédelegtem. Gondoltam, leesett a vérnyomásom, vagy elfelejtettem délben ebédelni, attól is lehet a szédelgés. Nem vettem komolyan, nem is figyeltem magamra addig, amíg másnap vezetés közben fel nem mentem a járdára, pillanatnyi rosszul létem miatt. Szerencsém az volt, hogy a járdán kevesen voltak. Nem sérült meg senki. Elsötétedett előttem a világ, ami másodpercekig tartott.
- Elvittem a kocsit a garázsba, hazafele balra húzott a fejem, egyensúlyzavar, majdnem neki estem a falnak. Másnap elmondtam a doktornak, hogy milyen tüneteim voltak. Kollégám elkísért a vizsgálata.
- Mikor volt ez? Pár napja.
- Azelőtt, mire emlékszik?
- Nem figyeltem magam, nem tudom.
-Na nézzük, forduljon felém, csukja be a szemét, álljon a jobb lábára, aztán a bal lábára. Bal felé szédültem, és dőltem meg.
-Jó most, kövesse a szemével az ujjam, jobbra, balra, fel, és le. Megcsináltam, amit mondott, velem szembe leült, és azt mondta, most elmennek egy MRI vizsgálatra.
- Mi ez doki, mi történt velem?
-Ha kész van az MRI többet tudok mondani. Holnap reggel kilencre várom. Zsolt belém karolt, úgy mentünk az MRI vizsgálatra. Azonnal behívtak. Félelmetesek ezek a gépek, de nem is a gépektől, hanem az eredménytől féltem. Befektettek a gépbe, azt mondták, hogy kattogásokat fogok hallani, ha rosszul lennék, csak nyomjam meg a kezembe adott kis labda félét. Igyekeztem betartani, amire felkészítettek, hallottam a kattogásokat, nagyon hangosak, kevésbé hangosak, aztán újra halkabbak. Legalább tíz percig tartott. A vizsgálat sikerült, felkelhet, mondta a nővér. Másnap kilencre elmentünk a kollégámmal az eredményért.
Az orvos nagyon komoly volt, összeráncolta homlokát, akkorát ütött a szívem, hogy szinte hallottam.
- Kérem, itt van az MRI felvétel, ezen jól látható, hogy önnek baloldalon, a kisagyhíd szögletében egy28,5x31,5mm átmérőjű pathologiás termie ábrázolt kép látszik. amely valószínűséggel meningeoma.
- Mi az daganat?
-Igen, valószínű jó indulatú, fel sem fogtam mit mondott az orvos, beleszédültem.
- Mit mondott mekkora?
- Szép nagy, de a szerencse az, hogy burokba van, így könnyebb eltávolítani, még mindig nem fogtam fel miről van szó, és
- meg kell műteni?
-Igen minél előbb annál jobb. Ha megengedi, ajánlok egy agysebészt.
- Nem nekem nem kell, nem engedem megműteni.
-Akkor belehal, mondta az orvos keményen, akkor esett le, hogy milyen komoly dologról is van szó.
-Nem lehet valami más megoldás?
- Sajnos nem, készüljön fel. Ha ajánlhatom minél előbb.

- Igen értem, és lerogytam a székre, belőlem elszállt minden erő.
-Mi lesz most?
Hívjuk a sebészt és időpontot kérünk.
Másnap reggel kilenc órára kaptunk.
A klinika előtt megálltam, és arra gondoltam, hogy mikor jöhetek innen ki, és vajon sikerül-e a műtét. Beléptünk, és minden félelmem elszállt. Élni akarok és fogok, erős leszek, ezzel a gondolattal léptem be a prof szobájába. Bemutatkozás után, még két orvos jött be. Leültek velem szemben, és afféle ismerkedési beszélgetés kezdődött. Megtudtam, hogy ennek az orvosi teamnak köszönhetem majd, hogy megszabadítanak a daganattól. Elmondták a tudnivalókat. Reggel én leszek az első, akit műtenek. Tíz órára leszek bealtatva, mély altatásban, a műtét ideje attól függ, hogy lesz e valami komplikáció. Mivel a daganat nagyon nagy, sok mindenre fel kell készülni. Leborotválják a hajam, de előtte altatóorvos és pszichológus beszél majd velem. Leborotválják a hajam? Igen. A szívem majdnem kiugrott a helyéből. A műtét napja szerda ma hétfő van, tehát két nap áll rendelkezésére.
-Kérdezni szeretnék, és őszinte választ várok, hiszen az én életemről van szó. –
-Tessék parancsoljon - intett az orvos.
-Mik az esélyeim, melyek azok a tényezők, amivel számolhatok, mi várható a műtét után?
-Kérem, ez alatt a két nap alatt készüljön fel, oly módon, hogy szóba jöhet a halál, a teljes vagy részleges bénulás.
- Mindez, hogy érthető?
- A műtéti beavatkozás célja a daganat egészbe történő eltávolítása. Önnek burokban van a daganat emiatt nagyobb az esély az egészbe való eltávolításhoz. A műtét közben szövetmintát veszünk. A csontos koponyán jókora nyílást készítünk, azaz meglékeljük a koponyát. Ez önmagában komoly szövődmények forrása is lehet. A műtét közben felléphet, az ödéma veszélye, amely sok mindenre kihat. Szövődmény lehet gondolkodási, látási, beszédzavar, és epilepszia is. Sajnos ekkora daganatnál fenn áll a veszélye annak, hogy maradványok lesznek. Részleges bénulás azt jelenti, hogy bizonyos helyen, szájzug, homlok, arc béna marad. A hallás nem jön vissza. A teljes bénulást és a halált nem kell magyarázni.
-Kérem, mondják el, hogy zajlik a műtét.
-Biztos, hogy hallani akarja? Igen.
-hát legyen, mondta a prof. Miután a haját leborotválták, a koponyán levő fejbőrt felvágjuk , és behatolunk a koponyába. Oly módon, hogy négy helyen befúrunk a koponyába és ki fűrészeljük a megjelölt helyen, és utána kezdjük el a daganat eltávolítását. Az előbbi műveletek a hosszantartóak, maga a daganat eltávolítása már rövidebb időt vesz igénybe. Aztán a visszazárás is hosszabb időt igényel. Igazából fel sem fogtam miket mondanak, olyan nyugodtan szelíden beszéltek, hogy rám is rám ragadt a nyugalom. Kedden délutánra minden elő vizsgálattal kész voltam, vérvétel, Ekg , stb. délután befeküdtem, előkészítettek a műtétre. Pszichológus felmérte , hogy mennyire vagyok felkészülve a műtétre, gyógyulni akarok e . Számtalan kérdést tett fel. Elmondta, hogyan kezeljem a műtét fontosságát, hogy fogadjam magát a műtétet és mennyire legyek aktív arra, hogy gyógyuljak? Az altató orvos is megkeresett, elmondta, hogy az ő feladata, hogy életben tartson a műtét alatt. Rendkívül nagy felelősség van rajt. Sokan félnek az altatástól, joggal. Az orvoson többek között az is múlik, a beteg hogyan ébred, vagy egyáltalán felébred e. Műtét alatt érez e fájdalmat. Óriási felelősség. Szerda hajnalban felébresztettek, megfürödtem, és levágták gyönyörű hosszú dús sötétbarna hajam. Még mielőtt elsírtam volna magam, kaptam egy koktélt, és onnantól kezdve, minden mindegy volt. A műtét előtt nem is gondolkodtam azon, hogy nem sikerül, sikerülni kell. Miért van mindenki ennyire megijedve, és csinálnak belőle ilyen nagy ügyet. Hiszen én csak aludni fogok, mire felébredek, túl leszek mindenen. Még arra emlékszem, hogy átraktak egy másik ágyra és az ággyal a műtőbe toltak, aztán kikapcsoltam. A műtőből nyolc és fél óra után toltak ki, az intenzívbe. Arra emlékszem, hogy valakik az ágyam mellett állnak, és jó reggelt kívánnak. Alakokat láttam a hangjukat hallottam, nem ismertem fel senkit, később kiderült, az adjunktusnő volt. Aztán újra mély álomba merültem. Harminchat órát töltöttem el az intenzíven, semmire nem emlékszem csak a fájdalomra , nagyon nagy fájdalomra. Aztán levittek a kórterembe, egyedül voltam a szobába, folyt az infúzió, csövek lógtak ki belőlem, beszélni, még senkivel nem beszéltem. Borzalmasan éreztem magam, szörnyű fájdalmat éreztem, bejött egy ápolónő és jeleztem neki, hogy nagyon fáj a fejem, röviddel később visszajött egy fecskendővel és az infúziós csőbe nyomta. Nagyon sokat altattak.
Egy nap az ebédnél észrevettem, hogy kifolyik a számból a víz. De érezni semmit nem éreztem, a sok kábítótól. Mi ez? Miért folyik ki a víz a számból? Eszembe jutott, a megbeszélésen történt figyelmeztetés. Milyen maradványok jöhetnek szóba. Bénulás, bénulás, Úr Isten lebénultam, lebénultam mondogattam magamban. Mert hang nem jött ki a számon. A kezem, és lában tudtam mozdítani, tehát, a végtagjaim nem bénultak le. Ez a részleges bénulás, amiről beszélt a prof.
- Kérek egy tükröt, kiabáltam, a nővérnek. A prof . kezében egy tükörrel jött hozzám.
- Nézze meg magát, műtét előtt beszéltem önnek a részleges bénulásról, sajnos ez az. A bal arca sajnos lebénult, de vannak módszereink, amelyekkel a bénulást helyre lehet hozni. Ordítottam, ahogy a számon kifért, és közben meg őrültem a fájdalomtól. Azzal kezembe adta a tükröt, amikor belenéztem, nem hittem el, hogy én vagyok. A szemem kidülledve, a szám, az orrom elhúzódva, mint egy rém úgy néztem ki. Ez nem én vagyok , ez nem én vagyok, ismételgettem, ez itt borzalmasan néz ki, ez nem én vagyok. Hisztérikus sírás lett rajtam úrrá. A daganat jó indulatú volt, semmiféle utókezelést nem kell alkalmazni, visszajött a szövettan eredménye, de nagyon nagy volt, eltávolítása kockázatosnak bizonyult. Ennek ellenére jól sikerült a műtét, kérem, ne gondoljon a látottakra, és nyugodjon meg. Adjon hálát mindenkinek, hogy köztünk van, és csak ennyi maradványa van a műtétnek, azzal elbúcsúzott és elment. Nem tudtam mire gondolni. Visszafektettek az ágyra, szörnyű fájdalmaim nem csökkentek. A gondolkodásom a régi, tesztelni kezdtem magam, visszagondoltam, a lehetséges szövődményekre, maradványokra. Igaza van a profnak, örüljek, hogy nem haltam bele, bénulás csak az arcomon van.
Sokszor nem tudtam, hogy éjszaka van-e vagy nappal. A fejemből csövek lógtak, ha megmozdultam hatalmas fájdalmat éreztem . Első napokban mozdítani sem tudtam a fejem, később ülni, felállni, menni tanítottak. Tíz nap után haza engedtek. Az arcom, valóban szépen gyógyult, az ingeráramos kezelésre jól reagált, szépen kezdett visszahúzódni, a megfelelő helyre a szám az orrom és a szemem. Hat -hét után vissza akartam menni, dolgozni, és vissza is mentem. Végül is kevés maradvánnyal megúsztam. Szeretnek engem odafenn, mellettem voltak őrizték szívem, lelkem. TÜNDÉRKEZEK kezeltek, nekik köszönhetem, hogy egyáltalán életben vagyok. Hatalmas köszönet azoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy túléljem. Professzor Úrnak , az operációt végző orvosoknak, az asszisztenciának, hálásan köszönöm, hogy újra aktív ember lettem.
6482
rozsa koncz - 2019. november 02. 21:30:22

Kedves Marica!
Köszönöm szépen a jókívánságot.
Örömmel látlak nálam.RózsaRose

6476
Siposne Marica - 2019. november 02. 20:58:22

Kedves Rózsa!
Érdeklődéssel olvastam a történeted, s örülök gyógyulásodnak.
Szeretettel:
Marica

6482
rozsa koncz - 2019. november 02. 18:56:14

Drága Babu!
A mütétem 2000-ben történt. Hatása alatt voltam a hosszú ideig. Nem tudtam róla beszélni, most majdnem húsz év után sikerült leírni. Megérte hinni, bízni, és akarni gyógyulni.
Köszönöm, véleményed, megtisztelsz.
Ölellek szeretettel RózsaHeartRose

5548
babumargareta - 2019. november 02. 17:52:50

Szia Rózsa !In Love
Egyáltalán nem vicces dologról meséltél!
Nehéz és ijesztő megpróbáltatás lehetett számodra !
Tartogat a sors számunkra jó és rossz meglepetéseket.
Nagy szerencséd volt.Igazán hálás lehetsz!
Szeretem ,hogy bátran, őszintén mesélted mindazt ami Veled történt.Ismerem minden mozzanatát ezeknek az orvosi eljárásoknak.Ez már a mesterségemmel kapcsolatos..Es pont úgy van ahogy leírtad.Heart
Örvendek ,hogy ép es egészséges eletet élhetsz továbbra is
Szeretettel gratulálok szépen megírt történtedhez ..Babu

6482
rozsa koncz - 2019. november 02. 11:53:28

Drága Magdika!
Nagyon sajnálom, hogy érintett vagy, de hidd el, hittel, szeretettel, éni akarással, le lehet győzni sok mindet. Csak akarni-akarni kell! Nagy csomag erő kívánok hozzá. Szeretettel RózsaHeartHeartRose

6191
Magdolna43 - 2019. november 02. 11:26:46

Kedves Rózsa!
Döbbenettel olvastam törtenetedet, nehez hozzászólni, mert sajnos közelről vagyok érintett a témában.
Sok szeretettel gratulálok a sikeres gyógyuláshoz és ahhoz, hogy volt erőd megírni.
Magdi

6482
rozsa koncz - 2019. november 02. 10:31:06

Kedves RitaI
Hálásan köszönöm, hogy olvasod írásaim. Külön köszönet, szavaidért.
Ölellek szeretettel RózsaHeartRose

6482
rozsa koncz - 2019. november 02. 10:28:11

Szia Kitti!
Köszönöm szépen, hogy olvastál. Az orvosoknak, és az asszisztenciának külön köszönetem fejeztem ki egy Tv-és megjelenítésben. Hálás vagyok, hiszen az életem mentették meg.Rose
Üdv. Rózsa.Heart

6542
ritatothne - 2019. november 02. 09:35:26

Kedves Rózsa!

Döbbenettel, szinte egy szuszra olvastam el az írásod. Végtelenül izgalmas volt, már csak azért is, mert megírtad, hogy valódi, megtörtént eset. Jogos a hála és a köszönet, mert itt vagy és mindezt le is tudtad írni. Dolgozni is tudsz, visszatértél a valódi életbe. Az is nagy öröm, hogy nem gázoltál el senkit. A fájdalom elmúlt, most már csak az öröm maradt, a gyógyulás csodás öröme.

Szeretettel: RitaRose

5396
Kitti - 2019. november 02. 09:03:18

Kedves Rózsa!
Iszonyú megpróbáltatásokon mentél át. Írásodban érezni is a megrázkódtatás fájdalmát. Örülök, hogy jól végződött ez a betegség és a műtét.
Persze az is eszembe jutott, hogy a kórházban rajtad segítők mennyire örültek volna, ha ezt az írást a kórházvezető főorvos kapja...
HeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.