Koncz Rózsa: Feketeszem éjszakája
Annának, már három éves korában kinézték a vőlegényt. A szomszéd tanya nagybirtokos család fiát, Jóskát. Jóska már tíz éves, nagyon szorgalmas rendes csendes fiú. Hosszú téli estéken a két család összejárt esti beszélgetésre. Az apák az idei termésről, az anyák, újfajta kötésről, horgolásról, kézimunkáról beszélgettek. Anna és Jóska, kukoricacsutkából építettek házat, górét, istállót. Anna nem szerette, hogy Jóska állandóan a jószágokról beszélt. Már kicsi gyerekkorukban sem értettek egyet. Az évek múltak Annából nagyon széplány lett. Kitűnőre vizsgázott az iskolában, imádott tanulni. Elhatározta, hogy orvos lesz. Az anyát behívták az iskolába, tanár úr tudatta vele, hogy Annát felvették a városi gimnáziumba. Írják alá az engedélyt, hogy tovább tanulhasson. Az anya félve vitte haza a nyilatkozatot, egész úton azon gondolkodott, hogy mondja férjének, hogy írja alá. Az apja kinn fát fűrészelt, amikor felesége hazaért.
- Mi újság Mama? – kérdezte.
- Van újság, gyere, beszéljük meg.
Azzal elővette a nyilatkozatot és elkezdte olvasni.
- Kérlek, ne folytasd, lehetetlen, amit kérsz!
- Mi lesz a földekkel, megállapodtam a szomszéddal, hogy oda adom Annát feleségnek, Jóskához. Tudod, hogy az adott szó kötelez.
- Jóska, lassan nősülni készül, minden el van már rendezve, itt laknak majd nálunk, mert itt nagyobb a ház. Aztán majd építenek, ennél nagyobbat és szebbet, benn a faluba. Csak meg kell várni, hogy Anna töltse be a tizenhat évét. Ne haragíts meg asszony, a lányt meg készítsd fel, hogy két év múlva férjhez megy Jóskához.
Az anya, bánatosan ment be a házba. „Ki fogom találni, hogyan nem lesz esküvő” - gondolta.
Anna éppen mosott, csavarta a ruhákat, kezét a lúg sebesre kimarta. Édesanyja ránézett, és elküldte a teknő mellől majd ő befejezi a mosást. Közben különös édes szavakkal becézgette Annát. Szíve szakad meg lányáért, halogatta apja üzenetét átadni. Aztán mégis előhozakodott férje javaslatával.
- Mindent meg kell tanulnod, mert hamarosan férjhez mész Jóskához. Tudod apád odaígért nekik, még kicsi lány korodban. Annát, hisztérikus sírás vette hatalmában.
- Csak halkan - mondta az anya. - Majd kitalálunk valamit. Most ne beszéljünk róla, majd eljön mindennek az ideje. Én is így mentem férjhez az apádhoz, és elvagyunk.
- De én nem akarok „ellenni,” én tanulni akarok, orvos szeretnék lenni. Betegeket gyógyítani. Anya te hogy bírtad ki, hogy eladtak egy olyan embernek, aki nem szeretett. Nem akarok ilyen házasságot, főleg nem tizenhat évesen.
- Apádnak is volt egy nagy szerelme, ő nem beszélt róla a házasságunk alatt. Emlékszem rá, esküvőnk előtt való szombaton éjjel szerenádot adott szerelmének, Julisnak. Odahívta éjszaka házuk elé a cigányzenészeket és szerenádot adott. Apádnak nagyon szép hangja van, szeretett mulatni, énekelni. Ám akkor csak szomorú éneket énekelt. Hangzott az egész falu hangjától. „Feketeszem éjszakája” című nótát, könnyek között énekelte, Julisnak. Akinek nem engedtek gyertyát gyújtani szülei, mert tudták, hogy következő szombaton lesz az esküvőnk. A lány apja elküldte őket. Apád belebetegedett, azóta nem hallottam énekelni, a szülői nyomás nagyobb volt, apád és Juliska szerelménél, a szülők úgy gondolták. Látod, mi az óta is jól megvagyunk, nem hallottál egy hangos szót, de nem láttál minket boldognak sem.
- Anya, én nem akarok így férjhez menni.
- Gondolkodjunk, hogyan lehetne meggyőzni apádat.
Anna könnyek között forgolódott ágyban és egész éjszaka nem aludt. Másnap reggel, anyja, mosolyogva, ébresztette Annát.
- Kitaláltam valamit, szombaton éjjel te is szerenádot kapsz a tanárodtól, már megbeszéltem vele. Készülj fel.
Anna lázasan készült a szombat estére, odakészítette a gyertyát az ablakba, csinosan felöltözött és várta a tanár urat és a zenészeket. Apja, anyja már lefeküdtek. Egyszer csak rázendített a banda, a tanár úr úgy énekelt, hogy beleremegtek a falak „feketeszem éjszakája”. Az apa mintha puskából lőtték volna ki, magára kapta nadrágját, felfogta légpuskáját. De amire kiért és hallotta a gyönyörű nótát, beleremegett. Puskáját letette, kiment a tanár úrhoz, és kérte a nyilatkozat, alá akarja írni. A felesége remegő kézzel adta oda.
Apa, nem kérdezett semmit, nem nézett senkire, aláírta a nyilatkozatot és lassan bement a szobába eloltotta a lámpát, nem várta meg feleségét, aki utána ment. Másnap átment a szomszédba, és kérte megértésüket, elmondta, hogy Anna, tovább akar tanulni és ő támogatja.
5396
Kitti - 2019. november 05. 10:14:31

Remek a történet, élvezettel olvastam. Grat! Lám, a házasságban milyen jó, ha ismerik egymást a felek...
Rose

6542
ritatothne - 2019. november 05. 09:21:14

Kedves Rózsa!

Ez olyan szép történet volt, hogy szégyen, nem szégyen, peregtek a könnyeim.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.