Koncz Rózsa: TISZAVIRÁG 2/1. rész
A tiszavirágok, minden évben Június elején járják egynapos násztáncukat.
Ezek a vízben lakó bogárkák, egy bizonyos idő múlva a Tisza felszínére jönnek, ott hirtelen néhány óra elteltével lepkévé változnak. Életük röpke, alig pár órás. Miközben járják násztáncukat, falevélként lehullva elbúcsúznak az élettől.
András a parton ült és nézte a Tiszavirágok táncát. Milyen különlegesek ezek a bogárkák, milyen kár, hogy pár órát élnek. Eszébe jutott nagy szerelme, akit soha nem tud elfeledni, Éva.
Osztálytársak voltak, a lány szegény sorsú, jó tanuló, okos, szép, lány. Sok fiúnak tetszett az osztályban. András, titokban halálosan, beleszeretett. Nem tudta senki, nem mondta el senkinek.
Andrásnak, nem ment a matek, kérte Évát, hogy segítsen. Éva boldogan segített, mert neki is nagyon tetszett András. Órákat töltöttek együtt, tanultak. A fiú matek jegyein meglátszott. András, reszketve várta a különórát, szerette közelébe tudni Évát. Amikor a padban mellé ült, érezte finom illatát, látta szép arcát, és hallgatta csodaszép hangját, nyugodt, kiegyensúlyozott viselkedését.
- Mivel hálálom meg neked, hogy tanítasz, idődet rám szánod. Biztosan van neked is dolgod.
- Igen van, de össze tudom egyeztetni, a húgomért kell elmenni az óvodába, addigra kész vagyunk.
-Akkor mit szeretnél?
-Szeretnék megtanulni zongorázni.
- Nekünk van zongoránk, gyere, megmutatom.
- Játsszál valamit, szeretném hallani.
Éva, átérezve a zenét, becsukta szemét, és arra gondolt, milyen jó lenne, ha András megfogná a kezét. András ujjai peregtek a zongora billentyűin, a Fűre Elise-ét játszotta.
- Gyere, ülj ide, megmutatom, hogyan kell leütni a billentyűket, milyen erősen.
Éva leült András mellé, és ujjait a billentyűkre helyezte, András rátette kezét Éva kezére, valami olyat érzett, mint még soha, Éva gyorsan tovaszálló fantasztikus érzést még nem tapasztalta. Még csak tizennégy évesek, félénkek, bár az ismeretlen érzés csábította őket, nem mertek egymásra nézni. Éva gyorsan megtanulta a Fűre Elise-t játszani.
András, érzékenyen, simogatón nézett Éva szemébe. Ez a vonzalom, olyan erős, hogy bármit megadna érte. Szívük, lelkük nem felejtett, mindig is vágyakoztak egymás után.
Azután gyorsan eljött az évvége. Nem kellett matekozni, így az órák is elmaradtak. Mindkettő szívében égett a tűz, a szerelem tüze. Elváltak útjaik. András Gimibe ment, Éva eladónak. Soha nem felejtették el egymást. Igazi szerelemmel szerettek.
Andrást felvették az orvosi egyetemre, Éva akkor már férjhez ment és javában dolgozott. Egy kisfiúnak adott életet. Egy alkalommal hazafele menet Éva nagyot esett a frissen leesett hóban. Szőnyű fájdalmat érzett, nem tudott felállni. Az emberek megálltak, hogy segítsenek, de Éva nem tudott lábra állni. Mentőt hívtak, Évát bevitték a kórházba.
- Csúnya törés - mondta egy rezidens -, szóljunk a főorvos úrnak.
Hamarosan megérkezett a főorvos, nem más, mint András. Mindketten nagyon megörültek egymásnak. Az első ártatlan szerelem tüze, még mindig égett. Nem múlt el. Egymás szíve dobbanását hallották. András megfogta Éva kezét, érezte a vágyat, azt a különleges érzést, amit azóta sem érzett. A síri csendet ajtónyitás zavarta meg.
- András, gyere, menjünk ebédelni
- Menjél, majd megyek utánad.
- Nem, inkább megvárlak
- Jó.
- Délután visszajövök - mondta András, azzal elhagyták a kórtermet.
András alig tudta megenni az ebédet, szíve úgy kalapált, hogy érezte a fehér köpenyen keresztül, feje lüktetett, keze reszketett. Próbált úrrá lenni a helyzeten, de nem tudott. Az elmúlt években sokat gondolt Évára.
Éva érezte, hogy András nem felejtette el. „Istenem, ő is szeret, érzem.”
Nagy barna szeméből csorgott a szerelem könnye.

Hamarosan megérkezett a férje és fia. A főorvos úr benézett a kórterembe, látta, hogy Éva ágyánál két férfi áll. Annyit tudott kinyögni, hogy:
- Majd holnap megnézem újra. Viszontlátásra!
6482
rozsa koncz - 2019. november 07. 18:31:56

Szia Rita!
Ki fog derülni, a második részben.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel láttalak. RózsaRose

6542
ritatothne - 2019. november 07. 16:43:33

Kedves Rózsa!

Szomorú, szép történeted érdeklődéssel olvastam. Sajnos nem tudtam meg, hogy miért mást kerestek, mikor egymást szerették?

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.