Koncz Rózsa: Tiszavirág. 2.rész
András szülei orvosok, szerették Évát, észre sem vették, hogy fiúk milyen mély érzelmeket táplál a lány iránt. Nem értek rá, a gyerekre figyelni, fontos az volt, hogy a fiúkból is orvos legyen. Ezért mindent megtettek. Nyáron a tengerre utaztak, természetesen vitték magukkal fiúkat is. Nyaralás után András, a Balaton mellett élő nagyszülei házában töltötte az egész nyarat. Aztán szeptember elején, visszaköltözött a fővárosban, már az egyetemre készült. Egy percre nem felejtette el Évát.
Az egyetemen sok lány rajongója közül, egyik sem tetszett neki igazán. Kalandjai voltak, csak érzelem nélküliek. Vágyait kielégítette, és részéről ennyi. Álmodozott Éváról, gondolatai nála jártak. Érezte finom illatát, látta gyönyörű barna őzike szemeit. Hallotta hangját, amint magyarázza a matek feladatot. Vajon mi lehet vele? Egyetlen levelére sem válaszolt.
Vizsgák után felkeresi, biztos volt benne, hogy Éva várja és nem felejtette el. Már másodéves volt. Az első egyetemi évben, nagyon sok volt a tanulni való, mivel szüleinek bizonyítani kellett, eredményei nagyon jók lettek mindenki örömére. Valami hiányzott, valami, amiről senki nem tud. Valakit, akit nem tud elfeledni, Évát. Szíve minden melegével vágyott arra, hogy megfogja kezét, megcsókolja gyönyörű arcát.
Vizsgái jól sikerültek, most szabad pár napja, elmegy Évához.

Becsengetett a házba, Éva édesanyja nyitott ajtót.
- Csókolom, meg tetszik ismerni, András vagyok, Éva osztálytársam volt.
- Miért keresi Évát?
- Régi jó barátok vagyunk, szeretném újra látni, találkozhatnék vele? Itthon van?
- Nincs itthon, férjhez ment, kérem, ne keresse többet.
Andrásban egy világ omlott össze. Összetörte szívét ez a mondat „férjhez ment, ne keresse többé”. Beleszédült, nem hitt a fülének. Beült az autóba, de nem tudott indítani. Hibáztatta magát, miért nem jött előbb. Reszketett, izzadt, fázott rájött, hogy ezt ő rontotta el.
Éva anyja nézte az ablakból a fiú szenvedését, ám jobbnak látta, hogy nem találkoztak. A leveleket, amit András írt beletette egy dobozba, és eldugta, hogy Éva ne találjon rá. Azt gondolta, hogy nem illenek egymáshoz, nem lenne jó, ha találkoznának. Éva csalódna egy nagyot, ami tönkre tenné. Jobb, ha a magafajtájából választ. András társadalmi helyzete miatt úgysem lennének sokáig együtt. Meg akarta kímélni a csalódástól.

Éva sokáig várta, hogy András keresse. Szíve tele volt bánattal. Aztán később úgy gondolta, hogy már, nem fogja őt keresni. Soha nem feledte el, az érzést, amit mindketten éreztek. Vágyakozott, álmodozott, sok éjszakát végig sírt.
Aztán jött valaki, aki tetszett neki, barátnője bátyja, aki egyben főnöke volt. Éva okos, szép, lány. Megbízott benne, hisz nem járt sehova otthonülő volt. Rövid udvarlás után, összeházasodtak. Hamarosan gyermeket vártak. Éva belenyugodott sorsába.
Most itt fekszik kiszolgáltatottan a kórházban, tíz év után találkozik szerelmével, akin látszik, hogy még mindig szerelmes belé. Elárulja minden mozdulata, minden pillanat, mikor szemébe néz.
Vizit alkalmával András udvariasan megbeszélte Évával a műtétet. Amit két nap múlva tűztek ki. András meglátogatta újra és újra a kórteremben, kérte, hogy délután menjen be a főorvosi szobába, beszélni szeretne vele.

András alig tudott az izgalomtól koncentrálni, Éva reszketett, írt férjének, hogy délután ne jöjjenek be látogatni, mert vizsgálatokra van szükség a műtét előtt. Mindketten izgatottan várták a délutánt.
Két óra, Éva magára vette köntösét, papucsban és hálóingben várta, hogy jöjjön valaki, aki beviszi a főorvoshoz. Hamarosan megérkezett a betegszállító. Éva nagyon izgatott volt, reszketett.
Majd amikor a betegszállító elment, András rohant Évához, megfogta a kezét, érezte, hogy reszket, nem tudtak megszólalni. Majd, forró csókra adta Éva az ajkát, csukott szeméből hullottak könnyei.
- Miért nem válaszoltál a leveleimre?
- Milyen levelekre?
- Eleinte minden héten, aztán minden két hétben írtam neked, soha nem jött válasz.
- Most ne beszéljük róla, én még mindig szerelmes vagyok beléd.
- Én is szeretlek - mondta Éva. El sem hiszed, milyen sokat gondoltam rád, mennyit szenvedtem, mennyire hiányoztál.
Fellobbant mindkettőben a régi tűz, nem tudtak betelni egymással.

Másnap megtörtént a műtét, amit András végzett. Tele volt a szíve szerelemmel, boldognak felszabadultnak érezte magát. Éva ébredezni kezdett és Andrást hívta.
- Hogy sikerült a műtét?
- Jelentem jól, minden a legnagyobb rendben van. Hogy érzed magad? Életem legszebb műtétjét végeztem el. Ezután csak jó lehet.
Rövidesen Éva haza mehetett a kórházból, majd kontroll vizsgálatra kellett visszamenni.

András alig várta azt a napot, mert úgy döntött, hogy Évát elviszi a nagyszülei házába a Balatonra, már régóta nem lakja senki, nagyszülei meghaltak. Telefonált a szomszédnak, hogy takarítson ki, csináljon jó meleget.
Éva megérkezett a kontroll vizsgálatra.
- Teljesen rendben van - mondta a doktor. - A főorvos úr kéri, hogy menjen be az irodába.
Éva repült András karjaiba, forró csókot adott ajkára.
- Éva, most elmegyünk, megbeszéljük, hogyan tovább, nem akarlak újra elveszíteni.
A lány nem tudott nemet mondani. Akarta kívánta ő is a találkozást.
Odafelé az úton, megbeszéltek mindent, amit elmulasztottak, hogy Éva elválik, és örökre együtt maradnak.
A házhoz érve, már semmi nem számított, csak az, hogy minél előbb egymásé legyenek András Cd-t bekapcsolta, Éva meghallotta, a kedves zenét, a Für-Elise-t. Szerelmesen bújt Andráshoz. Csodálatos délutánt éltek meg. Beteljesült minden vágyuk, boldogok voltak. Kinn, már havas az út, észre sem vették, hogy rohan az idő.
- El kell indulni drágám - mondta András.
Éva felöltözött, és szomorúan ült be a kocsiba, egy boldog nap, nehéz éjszakája jön, otthon mindent el kell mondani, most nem akart rá gondolni, csak Andrást szeretni.
Az autó csúszkált a havas úton a hó sűrűn esett, nem láttak egyetlen autót sem. Nekik vissza kell menni a fővárosba. El kell mondani a családnak, hogy mi lesz ezután.
Sűrűn esett a hó, András félreállt a leálló sávba és megfogta Éva kezét,
- Drágám, most kezdődik az igazi életünk, boldog vagy?
- Igen, ez életem legszebb napja.
Aztán, egy hatalmas csattanás, minden elsötétült. Az autó repült, a szántóföldön kötött ki, egy kamion túl gyorsan jött, megcsúszott, és ütközött a személykocsival.
András a kórházban tért magához, kereste Évát, szólt a nővérnek, hogy itt van vagy másik kórházba vitték? A nővér annyit mondott, hogy küldi a főorvos urat.
- Üdvözlöm kolléga, hogy van?
- Nem számít, hogy én hogy vagyok, a hölgy, aki velem volt, ő hogy van?
- A hölgy sajnos nem élte túl, gerinctörést szenvedett, sajnálom.
András magán kívül volt a fájdalomtól. Szenvedett, úgy fizikailag, mint lelkileg.
Gyógyulása után, beletemetkezett a munkába. Gondolata csak Éván járt. Álmában beszélt hozzá:
- Látod szerelmem, vége a dalnak, most csöndek jönnek, összetörve régi álmot, a télikertben sírva vigadunk mi, az éjszakázók. Drága Tiszavirágom.
6191
Magdolna43 - 2019. november 11. 19:42:23

Kedves Rózsa!
Kellemes csalódás volt, hogy nem meseszerű volt a befejezés,
hanem az élet árny oldalát mutattad be.
Szeretettel
Magdi

6482
rozsa koncz - 2019. november 11. 19:33:22

Szia MAGDIKA!
Sajnálom, hogy csalódást okoztam, de az életben egyre több a balesetből származó , ilyen eset van. Talán a figyelmet szerettem volna felhívni. Nagy szerelem a következő írásomban lesz
Ölellek szeretettel Rózsa HeartRose

6482
rozsa koncz - 2019. november 11. 19:26:34

Szia Rita!
Sajnos, szomorú vége lett történetemnek. Néha élet kegyetlen tud lenni. Köszönöm szépen, hogy olvastál RózsaRose

6191
Magdolna43 - 2019. november 11. 18:51:21

Kedves Rózsa!
Vártam a folytatást, azt hittem boldogan élnek, mig meg nem halnak, mint a mesében, csak az élet nem a mesekönyvek lapjain zajlik.Sajnos, nagyon sok hasonló tragedia töténik az utakon.
Szeretettel gratulálok, szomorú, de szépem megírt történetedhez,
Magdi

6542
ritatothne - 2019. november 11. 18:09:13

Kedves Rózsa!

Nagyon nagy szomorúság lett a boldogságuk ára. Sajnálom, hogy így alakítottad a szereplőid sorsát, de tudom, hogy az életben se minden happy, sőt!

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.