Tóth Györgyné: A csábító
Egy városhoz közeli faluban született Juliska, a család szeme fénye. Később a szomszéd fiú, Péter szerelme, aki két évvel idősebb volt mint a lány, kiskorukban sokat játszottak együtt.
Iskolába menet Péter mindig megvárta Juliskát, úgy szerette, mintha a húga lett volna.
Ahogy múlt az idő lassan felnőttek, Péter a városba ment tanulni, de nem tudott hosszabb időre elszakadni szerelmétől, mikor befejezte az iskolát, visszatért, mint erdész a faluba.
A lány a szülei boltjában lett eladó, de a barátság nem lazult. Nagy szerelem szövődött köztük, úgy tűnt életre szóló a kapcsolat.
Már megtartották az eljegyzést, várták az esküvőt, boldogan tervezték a közös jövőt.
Szüreti bálra készült a falu, nagy nap ez a közösség életében, mindenki ott akart lenni, még a szomszéd falukból is jöttek fiatalok,
Elkezdődött a mulatság, zene, tánc, ital, mindenki vidáman szórakozott, Juliska is a vőlegényével elment a bálba. A fiatalok, táncoltak, jól érezték magukat.
Minden jól ment amig oda nem ért Pista, a falu kemény fiúja, ahol megjelent legtöbbször verekedés tört ki, ami néha késeléssel végződött, mert a csizma szárában mindig ott volt a bicska, hogyha véletlenül beleköt valakibe, tudjon védekezni.
Az italból jól megerősödve, nagyon bátor lett, vitatkozott hangoskodott, azt gondolta neki mindent szabad. Mámoros állapotában, hirtelen rátört a vágy, neki nő kell, de gyorsan, Juliskára esett a választása.
Pimaszul udvarolni kezdett neki, táncolni hívta, de a lány elutasította, belekötött Péterbe, mikor közölte vele.
-Ő a menyasszonyon, hagyd békén!
- Mi az, hogy a menyasszonyod? Az enyém lesz, nekem nem lehet nemet mondani, nem egy ilyen nyámnyila való hozzá! Ha van bátorságod gyere ki velem az udvarra, majd ott megbeszéljük férfiasan.
Pétert a barátai lebeszélték arról, hogy kimenjen, mert tudtak mi következik, meggyőzték, hogy a másik ajtón távozzanak, különben is ő józan volt és okosabb.
Pista még egy ideig hangoskodott, mondta a véleményét.
-Milyen gyáva féreg az ilyen, nem is férfi, aki ha kihívják elmenekül.
Mikor látta, hogy senki sem figyel rá, még megivott pár pohárral és ingatag állapotban haza tántorgott.
Mindenki azt gondolta ezzel vége, csak Pista volt más véleményen, dúlt fúlt haragjában, nem tudott lenyelni ekkora sérelmet, van egy szép lány nem lesz az övé, még meg sem verekedhet érte.
Ha tehette Juliskát zaklatta.
Aki elmondta Péternek, hogy folyton őt figyeli, ha valahova megy követi, gyakran tér be a boltba és ostromolja állítólagos szerelmével, találkozóra hívogatja.
Péter megbeszélte barátaival és döntöttek, sietett Juliskához, hogy elmondja neki mit kell tenni.
-Ha ismét találkozóra hív, mondj igent, beszéld meg vele, hogy mikor, hol várj rá..
Juliska sírva könyörgött,
-Csak azt ne. Látni sem bírom.
Péter nyugtatta.
-Ne félj. Semmit, nem kell tenned, oda sem kell menned, majd én a barátaimmal ott leszek, megpróbálunk elbeszélgetni vele.


Nem kellet sokáig várni Juliskának, ment a boltba Pista, nem is vásárolni hanem a szép boltoslányt csábítgatni.
-No lelkem Juliska mikor találkozunk? - kérdezte gőgösen.
-Mondd meg mikor, hol várjalak, ígérem ott leszek. - színlelt beleegyezést a lány.
Pistának még az álla is majdnem leesett a meglepetéstől, alig tudott megszólalni a váratlan döntés hallattán.
-Már ideje volt, hogy meggondold magadat, ígérem nagy élményben lesz részed, azt a napot sosem fogod elfelejteni!
- Lehet, hogy te is emlegetni fogod amig élsz- mondta remegő hangon Juliska.
Vőlegényének elmondta a riadt lány mit beszéltek meg.
-Holnap még napnyugta elött, kell várnom a pajtában, nagyon félek tőle.
- Mondtam már nem kell félned, mi várjuk, te maradj ki ebből.
Péter nem maradt tovább, dolgára sietett, ment a barátaihoz elmondani, hogy itt az idő akivel találkozott mindenkinek elmondta, hogy a hajnali busszal megy a városba és csak késő este ér haza. Amilyen gyorsan csak tudott szállt a hír másnap már mindenki tudta, hogy Péter egész nap a városban lesz. Pista is megtudta, kicsit örült, hogy tiszta lesz a levegő.
Eljött a reggel Péter ki sem mozdult a lakásból, várta a napnyugtát, már jóval előbb, elfoglalta helyét a pajtában a barátai is odaértek, várták a pillanatot, hogy megjelenjen Pista.
Nem sokára megérkezett, gőgösen, hetykén ahogy szokott, beszólt a pajtába.
-Hová bújtál galambom Juliskám, gyere elő, már nagyon várom, hogy megölelhesselek!
Azzal előlépett a három jóbarát, Péterrel az élen, aki, higgadtan halkan közölte vele.
-Már világosan megmondtam neked, Pista, Juliska a menyasszonyom, hagyd békén.
-Lehet, hogy te azt hiszed a tiéd, de ő engem akar- érvelt Pista.
Péter tudta, hogy ez hazugság.
-Fogd vissza magadat, mert ha nem használ a szép szó, akkor másképp is beszélhetünk!
Megpróbálta jobb belátásra bírni Pistát.
A faluban nem tudták, hogy a csendes, szerény fiú amikor a városban tanult, kemény edzéseken vett részt, jelentős eredményeket ér el birkózásban, persze erejét és képességét, megfelelő ellenféllel szemben alkalmazza, nem holmi nagyképű szájhősökkel birkózik meg..
- Mit akarsz te gyáva nyúl, hiszen a bálból sem mertél kijönni velem, hogy férfi módra rendezzük a vitánkat. Inkább Juliska szoknyája mellé bújva menekültél ha ha ha! - nevetett hahotázva, és ököllel arcon vágta Pétert.
- Pedig én csak segíteni akarok, mert te még egy normális gyereket sem tudsz nemzeni. Te, anyámasszony katonája!


Péternek ez már sok volt elvesztette végtelen türelmet, elkapta a keményfiút, egy pillanat és már a földön kétvállra fektette Pistát, akinek a csizmája szárában állandóan ott volt a bicska, Péter ezt tudta és egy hirtelen mozdulattal előkapta, szinte eszét vesztve sziszegte.
-Most vége a szemétkedésnek a saját bicskáddal heréllek ki!
Elkezdte dulakodás közben megszabadítani ruhajától, Pista ordított, meghallották az arra járók, szaladtak az apjához.
-István bácsi, gyorsan jöjjön, megölik Pistát!
Az apa nagyon megijedt, nagykéssel a kezében futott, hallotta fia ordítását, látta hogy a hasán térdel a támadó, a ruhájától akarta megszabadítani az üvöltő Pistát. Nem gondolkodott, kezében levő kést beleszúrta Péter hátába, a fia férfiassága megmenekült, Péter holtan fordult le Pistáról.
István bácsit elvitték a rendőrök, Pétert eltemettek, Juliskát a bánat kínjai gyötörték, fájdalma szinte már elviselhetetlen volt. Nem tudta felfogni, hogyan történhetett, hogy egy nagy szerelem így érhet véget.
Tárgyalások sorozata következett.
István bácsit felmentették a gyilkosság vádja alól, nem volt szándékos emberölés, a nagykés véletlenül maradt a kezében, mert éppen kenyeret szelt amikor meghallotta, hogy kiabálnak neki, úgy megijedt, hogy elfelejtette letenni, a nála lévő kést, elöntötte agyát az indulat, látta a fiát a földön, hallotta kétségbeesett üvöltését, már nem tudott gondolkodni, csak szúrt.
A fia életét védte, nem akart ő gyilkolni.
Alig történt meg a temetés, Juliska bánara egyre fokozódott, mert kiderült, hogy terhes.
Elmondta Péter legjobb barátjának, Lacinak, aki korábban arra kérte, hogy szóljon ha bármi gondja van, segít neki.
Lacinak is nagyon fontos volt Juliska, titkon, talán még szerelmes is volt bele, de távol állt tőle, még a gondolata is, annak, hogy magának is bevallja, a barátság Péterrel mindennél fontosabb volt számára.
Lelkiismeret furdalás is gyötörte, mert meg sem próbálta lebeszélni a barátját arról, hogy találkozzon Pistával.
Ezért nem gondolkodott, azonnal tudta mit kell tenni, megkérte Juliska kezét.
- Feleségül kell jönnöd hozzám, nem várhatom el tőled hogy szeress, bár én bízom abban, hogy az is eljön, de most az a fontos, hogy a gyereknek apja legyen.
Juliskát meglepte az ötlet, de rájött, hogy ez a legjobb megoldás. Meg volt az esküvő, csendben ahogy a gyász miatt illett, megszületett a baba, kisfiú lett, aki a Péter nevet kapta, Laci ragaszkodott hozza, hogy vérszerinti apja nevére kereszteljék.
A faluban sok fejtörést okoztak, nem értették mi történt.
- Hiszen úgy szerettek egymást, alig temettek el a vőlegényét, máris férjhez megy?
Mikor megszületett a baba, találgatták, ki lehet a gyerek apja?
-Laci, vagy Péter? Lehet, hogy Pista? Sokat legyeskedett körülötte.
Árgus szemekkel figyelték, kire hasonlít a kicsi fiú, persze nem tudták eldönteni, mindenki másnak a vonásait vélte felfedezni rajt.
A fiatal családot ez nem zavarta, csendben élték az életüket, még két közös gyerek is született, egy kislány meg egy fiú, ők sohasem tudták meg, hogy a kis Péter féltestvérük , Laci egyformán szerette mind a három gyerekét.
Pista elment a faluból, elhagyta az országot is, apjától egy levélben köszönt el:

"Bocsásson meg édesapám, köszönöm, hogy megmentett, de el kellett jönnöm otthonról,
nem tudtam elviselni a vádló tekinteteket, a csendet ami körülvett, ahol még a szél is azt suttogja gyilkos vagy. Olyan messzire megyek, ahol nem ér utol a hírem, új életet tudok kezdeni és elfelejthetem fiatalkori ostobaságaimat.
Szeretettel és hálával búcsúzok,
Pista"
5396
Kitti - 2019. november 11. 20:46:47

Azért elég komoly személyiség változás történt ebben a történetben! Érdekes volt, szívesen olvastam.
Rose

6542
ritatothne - 2019. november 11. 19:41:58

Kedves Magdi!

Nagyon izgalmas, mondhatni vérfagyasztó történet volt. Bizony, annak idején a férfiak nagyon harciasak voltak, könnyen összeverekedtek egymással, azért a késelés már komolyabb és vadabb, ráadásul épp a vétlen halt meg.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.