Dr.Horváth Gábor: Kurultáj a Nap mezején
Erősen kavarog a világfa lombja, holt elődök lelke háborog. Kurultájra gyűltek legjobbjaink a Nap mezején, hogy magukat még egyszer megmutatva segítsenek, lendítsenek nemzetünk megrekedt szekerén.
Közöttük tisztelettel meghúzódva táltoslélek ügyel a bölcs szavakra. Etele, a hun király szól elsőnek, hangja égzengés, szava nagyothalló fülekbe maró.
- Mit láttok véreim, ha letekintetek? . . . Marakodó ebek konca hajdan szép hazánk csonka maradéka. Harcban edzett férfijai, erős lelkű asszonyai vajon hová lettek? Akiket én látok odalent, csupa fásult szolgalélek. Ők lennének utódai jeles elődöknek?
- Hej, Nagy király - válaszolja búsan Baján, az avar kagán -, nem járom alatt nyögnek azok. Önnön kicsiny hitük súlya hajlítja derekuk alázatosra. Gyökere szakadt fának görbül így az ága.
- De hisz él még az a gyökér! Vagy elfeledték tán, mit apáiktól tanultak? Hát nem akad köztük tetterős vezér? Kevés lett volna a számolatlan hősi példa? Szem elől veszett a cél? Mitől fordult meg így mára odalent a széljárása?
A beálló síri csendben Árpád nagyfejedelem hangja zendül.
- A nép maga, mit sem változott. Olyan magot vet az, amilyet uraitól kapott. Aztán dühödten urat vált, ha kevés, vagy keserű a termés. . . Így múlatják az időt évszázadok óta, s közben egyre csorbul eleik szép hagyatéka. . .
- Én már egyszer megtettem - szólal most a néma csendben István, a szent - az egységhez vezető nehéz utat. Van-e köztünk, aki könnyebben járhatót mutat? . . . Csakhogy sarjaink semmibe veszik őseik hagyatékát, akár a példát, a nyalábba fogott nyilak erejéről, s négy, öt törékeny vessző lett nemzetünk egységes kötegéből. . .
Távolabb, a körön kívül újabb szóló. Koppány az! - suttogják a szellemhangok.
- Tengernyi vér árán terelted te Vajk, egy akolba hajdan a magyrokat.
Dühödten csattan a válasz:
- Bűnöd volt benne! Ha a megmaradáshoz vezető egyetlen úton mind velem tartanak, s te sem állsz balgán elém, nem folyt volna hasztalan annyi drága vér. De megkérdezem: mit látnál most a Kárpátok ölén, ha akkor én nem emelem a római hit pajzsát zsenge úrságunk elé?
- Elég! - vág közbe a hun király lelke. Ha mi itt, minenekfelett sem találunk békét, felszisszenünk minden bántó szóra, mit várhatunk sarjainktól odalent? Írt keresnénk inkább nemzetrontó bajaikra!
- Úgy hiszem - mondja Árpád újra -, a magyar önbecsülő büszkesége visszatérne, ha őseiről páldát venne, hőseire méltón emlékezne. Csakhogy mára senkit sem érdekel enyésző fejfák halovány rovása. Akit mégis, annak hangja csendes, tolla csorba.
- Bezzeg elleneink! - sóhajt fel az avar kagán. Nemtelen versengésben satnyán kerülnek élre. Sosemvolt hőseik dicső cselekedeteit zengve járnak előttünk, míg mi. . . Nagyjainkat feledve, tetteiket lebecsülve, árnyékukban görbedünk. . .
Elhangzott a szó, hosszúr nyúlt csend követte, indulni készül vissza a táltos, földi lelkek égi követe.
- Nagyuraim! Élő véreiteknek odalent, mi légyen az üzenet?
Valahonnan az életfa lombjai közül suttogva jön felelet. Hogy melyikőjüktől? Csak találgatni lehet.
"Egymással megbékéljetek, nagyjaitokra méltóképpen emlékezzetek!"

A 2016. esztendőben, Napisten havának utolsó napján: Horváth Gábor
6659
horka - 2019. november 17. 18:45:06

Kedves Marica!
Jólesnek dicsérő szavaid akkor is, ha én csak az üzenet átadója voltam. Smile

6476
Siposne Marica - 2019. november 17. 18:06:30

Kedves Gábor!
.. "Marakodó ebek konca hajdan szép hazánk csonka maradéka."
Írásod lenyűgözött.
Időszerű.

Gratulálok!

6659
horka - 2019. november 17. 10:50:37

Kedves Magdi!
Köszönöm az útbaigazítást, ezentúl ide fogok írni.
Zelgitta bocsi, de nem tudtam, hogy az üzenőfalról idővel eltűnik a szöveg és csak az archívumból lesz előhívható. Tremészetesen a köszönet mindenkinek szól, aki megtisztel írásom olvasásával.
Üdvözlettel: Gábor

6191
Magdolna43 - 2019. november 17. 08:14:58

Kedves Gábor!
Elnézésedet kérve írom.
A köszönő szöveget ide a kommentekhez ésszerű irni, mert itt megmarad, de az üzenőfalról eltünik.
Űdv. Magdi

6191
Magdolna43 - 2019. november 16. 08:34:51

Kedves Gábor!
Irásod nagyon időszerü, nem ismétlem, az előző véleményeket.
Nagyon jól ábrázolod a jelen helyzetet.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

5396
Kitti - 2019. november 16. 06:29:20

Szép fikció elődeink lelki hangja.
Egyébként nehéz olvasmány, hiszen szükséges némi történelmi ismeret, elhivatott nemzeti érzelem és beleérző képesség a megértéséhez.
Nem lenne hátrány kis szómagyarázat a vége után, pl. kagán : királyi hatalommal bíró egyeduralkodó a közép-ázsiai pásztornépeknél.
Nyelvezete izgalmas, engem teljesen elvarázsolt. Smile

4005
zelgitta - 2019. november 15. 20:20:26

Erős aktualitása van ennek a szimbolikus elbeszélő történetnek.
Sok szimbólikával, utalással mutatsz rá jelenkori nemzetünk siralmas állapotára.
Sajnos nem cáfolható egyetlen állításod se, valóban oda romlott a nemzet önértékelése, ahol már =senkit sem érdekel enyésző fejfák halovány rovására= És igen, bezzeg elleneink...
Hiánypótló az írásod, engem meggyőztél, kedves Horka.
Gratulálok!

6653
pepa24 - 2019. november 15. 18:35:26

"Egymással megbékéljetek, nagyjaitokra méltóképp emlékezzetek!" Ez a méltó lezárása ennek a műnek.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.