Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Zelenka Brigitta: Amikor a gyermek
Ma egy olyan első adventi vasárnapra ébredtem, amihez hasonló bennem lakozik mostanában. A kissé ködös, de már ébredő reggel, mintha meg akarna szólítani, sejtelmes lopakodással egészen közeljött hozzám.
A kert még mindig zöld gyepét a csillogó dértakaró adventi ünneplőbe öltöztette. A kedvenc nyírfám már lombtalanul, de akár egy őszbehajló hajkorona, ezüstös fürtökkel köszöntötte a reggelt. A balkon korlátjára cinkék és egyéb apró madarak röppentek, meg-megcsippentve a mókusnak szánt diót. Szarkák kergetőztek, vadgalamb rebbent a párja után, s nagy örömömre, a mátyásmadár is mintha benézett volna az ablakon. Talán Apám üzent...
Gyertyát gyújtok. Rebben, majd felrepül a gondolat a madarakkal, hegyeken, völgyeken át, időutazásos bérleten. Otthon, édes Otthon. Lélek-tarsolyban őrzött kincsek legdrágábbja: ami volt, s már régen nincs. Hol vannak már az élő tartópillérek, hány kopjafa őrzi emléküket az ősi vártemplom alatt?
Ha kinyílna újra az az ajtó, ha lobogna a tűz, s nagyanyám a kályha mellett...Anyám tesz-vesz, mert meg nem állt soha pihenni, Apám tőmondatokban szól, sose feleslegesen. S én, gyermek-magam, testvéremmel, otthon vagyok a szeretet ölén. Ha jól figyelek, távoli kutyaugatások farkas közelségét vonítják... Megborzongok, de ITT soha nem félek.
Kint szikrát virágzik a dér a fákon, s valahol a csillag készülődik.
András-nap van. Jókedv, kacagás a házban, bíbor nedű a poharakban, s Apám adomáin derül az ünneplő társaság.
Reggelre elered a hó. Arcom az égnek tartom, s finom pillékkel rámszállingózik a gyermekkor tisztasága. A puha fehérség, akár egy szerető anyai öl, elring velem a végtelenbe.
Szemem lehunyom, s egy olvadt hócsepp lassan legördül arcomon.

Bielefeld, 2019. Advent első vasárnapja
6653
pepa24 - 2019. december 02. 21:31:20

Kedves Gitta!
Ezt a művedet ugyan a novellák közé soroltad, de bízvást helye lenne a versek közt is. Az első rész ugyan valóban próza, de engem a japán irodalom egyik válfajára emlékeztet - amelynek későbbi része a vers. S íme, ott a Te "versed" is: prózából olvasztod költeménnyé a múlt képeit. Lélekemelő, szépséges mű.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.