Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tóth Györgyné: Tündérkönnyek
Faluszéli házban élt Szabina, aranyhajú szőke kislány a szüleivel, testvéreivel, az öt éves Lacikával és Bogival, aki még csak két hónapos.
Nagyon szegények voltak, mert édesapja beteg lett igy elvesztette munkáját, az anya a három gyerek mellett nem tudott eljárni dolgozni, csak a kertet kapálgatta, ahol tudott valami ehetőt termelni, krumpli, zöldség , némi gyümölcs mindig volt a kertben, vagy a kamrában, próbáltak a gyerekeknek mindent megadni, hogy ne érezzék vállukon a szegénység súlyát. Szabina telefont is kapott, hogy a hosszú úton, amit naponta meg kellett tenni az iskola és az otthona között ha unatkozik, vagy fél, fel tudja hívni szüleit, de legjobban a fényképezes érdekelte, többnyire virágok, lepkék, madarak kerültek nála lencsevégre.
Többször elsétált az erdő szélébe, ősszel a sárguló leveleket nézte csodálattal, mikor váratlan, meglátott egy pillangót, ott előtte rezegtette szivárvány színekben játszó szárnyait.
-Óh de szép vagy, lefotózlak - mondta vidáman, de a pillangó mindig tovább szállt
Észre sem vette, hogy már az erdő melyén jár, amikor a lepke szembefordult vele, szárnyait lebegtetve nőtt, nőtt egészen a kislány fölé magasodott, egy félelmetes sárkányra emlékeztető lénnyé változott. A fején hatalmas hegyes fekete csőr keletkezett, ami hangosan vijjogott, a szivárványszínű szárnyak zord feketék lettek, kezei, lábai nagy karmokban végződtek.
Felkapta Szabinát és repült vele a fák fölött, nagyon megijedt a kislány, mikor sűrű ködfátyol vette körbe őket, hamarosan egy komor sötét erdőben találta magát, mikor leszállt vele a szörny.
-Ki vagy te? Miért raboltál el? - kérdezte remegve a kislány - haza akarok menni!
Kérdésedre válaszom .
-Borongó vagyok, itt vagy az elvarázsolt erdőben, innen nem vezet út sehova, a sűrű köd mint egy páncél védi birodalmamat, engem fogsz szolgálni. Ajánlom, hogy jól végezd a dolgodat, mert kegyetlenül megbüntetlek ha nem engedelmeskedsz!
Szabina megdöbbent, de semmi baj hívom mamit, eljön értem és haza visz. Kezébe vette a telefont, nagy csalódás érte nem működött.
Borongó észrevette mit akar, hahotázva mondta,
-Azt akár el is dobhatod, mert ez, mint mondtam a varázserdő, semmilyen elektromos szerkezet nem működik, nincs térerő.
Most elmondom mi a feladatod: elmész naponta többször a csodaforráshoz, abból hozol vizet ebbe a kádba, mert mindennap abban fürdök, attól kapom a varázs erőmet, az ajtó elött van ez a vörös rózsa bokor, mindennap meg kell locsolnod a csodavízzel, ha elhervad, akkor jaj neked!
Szabina nem tehetett mást hűségesen szolgálta Borongót.
Telt múlt az idő, mikor késő este gondolt egyet a szörny, ráripakodott Szabinara.
-Eredj a kútra! Hozz még egy kanna vizet, meglocsolom a rózsámat, hiszen karácsony este van, ne szomjazzon.
Szabina nem mert tiltakozni, bár fájó szívvel, de elindult, a családjára gondolt, milyen jó volna velük lenni. Szomorúan ment a sötétben a csillagok világították meg az utat, nagyon elkeseredett fájdalmasan zokogott, amig a kúthoz nem ért. akkor döbbent meg hogy a sötétben nem talál vissza. Mikor a vödröt el akarta meríteni a vízen meglátott egy álom szép tündérrózsát a vízen lebegni, Ami azanyló fénnyel világította meg a forrás környékét.
Kedves hangon megszólalt a virág,
- Miért sírsz?- áruld el nekem.
-Nem merek beszélni, nagyon félek.
-Kitől félsz, bántott valaki?- kérdezte.
- Borongótól félek, elrabolt, nem enged haza a családomhoz, goromba, durván beszél velem, fenyeget, ha nem szolgálom, megbüntet.
Ne félj kislány én a tündérek virága vagyok segítek neked, indulj el az úton amerre jöttél a könnyeid csillogó gyémánttá változva hullottak a porba, világítanak, szedd össze mind, de jól dugd el senki ne lássa meg, mert azok csak neked segítenek, ha bajban vagy, szorítsad a markodba és az erő ami a kövekben rejlik segít rajtad.
Haza ért a kislány, Borongó már nagyon várta, ahogy türelmetlenül el vette tőle a vödröt, Szabina nem volt elég óvatos, egy követ leejtett.
Amint meglátta a rém, faggatni kezdte,
-Hol találtad? Meg kell mondanod, el kell árulnod, mert ezek tündérkönnyek, tudnom kell honnan van!
-Az út porában találtam- rebegte a kislány.
Kézen fogta Szabinát, durván elráncigálta az útra, nagyon izgatottan kereste a köveket, nagy karmaival szinte felszántotta az utat, hegyes csőrével kutatott a porban. Hiába kereste az úton nem talált egyet sem, nagyon haragos lett, mikor visszaértek a házikóhoz, ahol laktak
-Meg foglak büntetni, sohasem mehetsz haza, amig élsz engem kell szolgálnod, ha nem árulod el, hogyan került hozzád! Hiába hallgatsz, tudom, hogy itt járta a tündérek a nyomomban vannak.
Ekkor váratlanul előlépett a sötétből egy tündér, a varázspálcájával világítva ingerülten mondta.
-Borongó! Most már elég volt a gonoszságból! Nem használt a száműzetés, tudnod kellene, hogy a varázslatot csak jóra használhatod, nem arra, hogy gyereket rabolj el és tarts rettegésben.
- Már figyeltük gaztetteidet, de bíztunk abban, hogy megjavulsz, de nem így történt. Most már nincs kegyelem, kősziklává változtatlak, a neved ezentúl Rém Kő. Minden élőlény messzire elkerül, mert rettegnek tőled.
Szabina mindezt látva, térdre hullva zokogott, a könnye mint a patak folyt.
-Kegyelmezz jó tündér, ne bántsd Borongót, ő nem gonosz, neki is van szíve, arról nem tehet, hogy nem tanult meg szeretni, de a szeretetnek egy szikrája él a szívében, láttam ahogy öntözi
a rózsát, szeme mindig könnyes lesz. Valamiért nagyon kedves neki, mert ugye azt már régen tudjuk, hogy aki a virágot szereti az rossz ember nem lehet. Ez a szörnyekre is érvényes.
Szabina könnycseppjei a hold fényeben gyémántként ragyogtak. A nyíló rózsák még vörösebben szinte lángolva világított a bokron, szírmaiból, mintha vér harmat csorgott volna, levelei hervadni kezdtek, mikor megszólalt a tündér.
-Karácsony éjszaka van, ez a szeretet ünnepe is, mi tündérek ezen az éjszakáján lejöhetünk a Földre, hogy jót tegyünk valakivel, aki nagyon jó ember és bajban van. Szabina te az vagy, mert nem a saját életedért könyörögtél, hanem Borongónak kértél kegyelmet, mert a lelkében megláttad a jót.
Közben a szikla dermedten állt.
-Mit vétett Borongó, amiért ilyen súlyos büntetést kapott?- kérdezte a kislány.
-Borongó a tündérek országában élt, ahogy Vörös Rózsa is, megszegték a törvényeinket, egymásba szerettek, ezért kiutasították őket, Borongó elátkozott szörnyként, jött a Földre, mig Rózsa , szúrós tövisekkel, de most megtört az átok, te megmentheted őket, könnyeid amelyek pénzre nem válthatók, tündérkönnyek, ezentúl amit nagyon szeretnél, és jószívvel kéred teljesül.
- Kívánj bármit! Biztatta a tündér.
- Most azt kérem, hogy változzon vissza tündérré Borongó és a szerelme.
- Csak részben teljesíthető a kérésed, elengedjük a büntetésüket, de a Földön kell élniük tovább, mert Tündérországból ki lettek tiltva.
Azzal suhintott egyet varázspálcájával és a Rém Kő egy délceg fiatalemberré változott, a rózsa bokorból kilépett egy tündérszép lány, boldogan ölelték egymást. Nem feledkeztek meg Szabináról sem, kézen fogták és kivezették az erdőből, ahonnan már látta a házukat.
Rózsa és Borongó elköszöntek tőle,
-Boldog ünnepet kívánunk, nagyon szépen köszönjük a jóságodat, nőj nagyra, de ezt a tiszta szívű őszinte gyermeket őrizd a szívedben.
Borongó átölelte szerelmet és elindultak az emberek világába,

Szabina este a szerényen feldíszített karácsonyfa mellett mesélte el tündéri történetét, meghatottan hallgatták,
-Milyen fantáziája van ennek a lánynak - mondogatták - nagy mesemondó lesz belőle.
6191
Magdolna43 - 2019. december 11. 11:52:31

Kedves Rita!
Köszönöm látogatásodat és kedves szavaidat.
Sok szeretettel,
Magdi

6482
rozsa koncz - 2019. december 10. 18:32:04

Kedves Magdika!
Ez asztán tanmese a javából. Mesterien írtad le. A varázspálca, jó kezekben volt. zeretettel olvastam RózsaHeartRose

6542
ritatothne - 2019. december 10. 18:28:26

Kedves Magdi!

Aranyos, kedves, szerethető történeted örömmel olvastam.

Szeretettel: RitaRose

6191
Magdolna43 - 2019. december 10. 18:10:50

Kedves Klárika!
Köszönöm látogatásodat, örülök, hogy tetszéssel olvastad kis tündérmesémet.
Sok szeretettel ölellek,
Magdi

6191
Magdolna43 - 2019. december 10. 18:07:51

Szia Babu!
Köszönöm figyelmedet és kedves szavaidat.
Sok szeretettel,
Magdi

6081
varonklari - 2019. december 10. 10:46:17

Kedves Magdi!Néha úgy érzem, hogy a mesék is a valóságból merítenek. Kedves, szerethető történetedhez gratulálok szeretettel, ölellek: KláriHeart

5548
babumargareta - 2019. december 10. 10:32:56

Szia Magdika!Smile
Sok szeretettel és némi izgalommal olvastam kedves és tanulságos történetedet..Van ez így az életben is nem csak Tündérországban.
Néha a szerencsétlenebb segít a nem segítségre szorulóknak.
Nagyon tetszett ,gratulálok sok szeretettel...BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.