Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tóth Lászlóné: Szolidaritás/II.
Márta - hasonlóan az osztálytársnői jelentős részéhez - nem volt az a kimondott matek zseni. Voltak olyan részek, amelyek könnyebben mentek, de alapvetően nem értette és talán éppen ezért, nem is szerette ezt a tantárgyat.

Ha nem készült, vagy nem tudott valamit - légyen az bármely más tantárgyból is - nem sokat húzta az időt, egyszerűen megmondta, hogy nem készült, vagy nem tudja. Ezzel megkapta azt a bizonyos elégtelen osztályzatot és kész. Természetesen nem akart megbukni és egy-egy rossz jegy megszerzése után igyekezett tanulni és javítani.

Padtársa úgynevezett jó kislány volt, akit azért ültettek nemrégiben mellé, hogy ne tudjon "rosszalkodni" ami abból állt, hogy mindenről volt véleménye, élénk volt és eleven. Éppen ellentéte Rózsikának, aki olyan ájtatos képpel tudott járni, kelni és az osztályban jelen lenni, hogy szinte fel se tűnt senkinek, ha nem volt ott. Persze, megvolt az oka erre az alázatos viselkedésre. Nagyon gyenge képességeit igyekezett ellensúlyozni a tanárokhoz való figyelmességeivel, jó magaviseletével. Így aztán sikerült kettesekkel átevickélnie magát egyik osztályból a másikba. Márta nem kedvelte őt, "alamuszi macska nagyot ugrik" "lassú víz partot mos" tartotta, ami mi tagadás ráillett Rózsikára. Ha kirándulni ment az osztály, természetesen ő szedett virágot a kisérő tanárnak. Ha a bejárati kapunál összefutott valamelyik tanárnővel, kivette a kezéből a táskát és szolgálatkészen vitte fel az emeleti osztályterembe. Mikor disznót vágtak a szülei, hozott egy "kis" kóstolót. Ha a hetes nem mosta ki a szivacsot és az szárazon csikorgott a táblán, kiugrott a padból, hogy elvigye megvizezni. Egyszóval igyekezett bevágódni, készséges, kedves, bájos kislány szerepben tetszelegni.

Az osztálytársakkal is jól kijött. Igazi viccmester volt, állandóan volt a tarsolyában valami jó sztori. Mártát bár bosszantotta, mégis irigyelte a lány azon képessége, hogy egyik percről a másikra olyan komoly tudott lenni, mint ha nem ő lett volna az, aki poénbonbákat dobál a tanítás alatt. Mártából viszont kitört olyankor a nevetés, egyszerűen képtelen volt a pad alatt kuncogni. E miatt többször is kiküldték az óráról, mondván, hogy ha lenyugodott, akkor jöjjön vissza. Egy idő után elege lett ebből a "mindig én vagyok a rossz" helyzetből és megkérte Rózsikát, hogy hagyja őt békén. Ha viccet akar mesélni, akkor azt a szünetben tegye, de óra alatt ne suttogjon neki semmit, mert ő nem tud olyan ártatlan szűzies képet vágni, ha a tanárnő odanéz, mint Rózsika, viszont elege van már abból, hogy mindig őt dorgálják.

Az egyik matek órán ismét röpdolgozat írásra került sor. Márta megnézte a kiosztott lapokon levő példákat és hamar felmérte, hogy ő bizony ezeket nem tudja megoldani. Talán az osztály fele ugyancsak így volt vele, de mégis "lázasan" igyekeztek, hátha. Közben jött a puska. Rózsika remekül tudott vele bánni. Az iskola köpenyére tette és szemét lesütve nézegette a példákat, melyekből igyekezett mindig legalább egyet megoldani, aprócska kis hibát ejtve, nehogy az az egy is tökéletes legyen, mert azt úgy sem hinné el senki, hogy képes volt egyedül megcsinálni. Miután végzett, felemelte és Márta kezébe akarta adni. Márta soha nem puskázott, mert arra volt büszke, hogy vállalja magát minden körülmények között. Azt is, ha tud valamit és azt is, ha nem. Súgni se lehetett neki, mert nem figyelt oda. Nem akart kegyelem jegyeket és mind a súgást, mind a puskázást méltatlannak tartotta.

Eltolta magától Rózsika kezét. Persze, ha ő valamit csinált, az rögtön felkeltette az adott tanár figyelmét, így volt ez most is. A tanárnő odanézett és csendet intett. Rózsika odasúgta, hogy legalább a hármas példát csináld meg, én a kettest csináltam, vedd már el a papírt! Hagyj békén!- mondta Márta. A tanárnő ismét odanézett és rosszallóan csóválta a fejét. Rózsika letette a cetlit Márta ölébe. Ha felállok, le fog esni - gondolta Márti. A tanárnő már kétszer rám nézett, most mi a csodát csináljak? Vedd vissza!-mondta Rózsikának. Jó, add ide! - válaszolta a lány. Márti felemelte az öléből a puskát. Ebben a pillanatban szólt a tanárnő, hogy jöjjön ki, és adja oda azt, amit a kezében van. Márta kiment és odaadta.

Fiam - mondta a tanárnő. Te nem vagy rossz képességű, de nem veszed komolyan a tanulást. Ez mindig akkor derül ki, mikor javításra jelentkezel, hiszen képes vagy megtanulni az anyagot. Nem erősséged a matematika, de több tantárgyból is kiváló eredményt produkálsz. Tudod, én eddig ezeket gondoltam rólad, valamint azt, hogy egyenes és becsületes vagy, amiért tiszteltelek, sőt büszke voltam rád. Rólad soha nem feltételeztem, hogy csalással akarsz eredményt elérni. Csalódtam benned.

Márta a könnyeivel küszködött. Az elégtelen osztályzat nem fájt neki, hiszen nem oldotta meg a feladatokat. Viszont megtudta, hogy a tanárnő büszke volt rá, akkor is, ha nem volt jó matekos, mert tisztességes, egyenes, becsületes lánynak tartotta, ahogy ő is saját magát, hiszen éppen e miatt nem csalt. Azért érezte, érezhette magát mindig is bátornak, mert vállalta önmagát, a véleményét, a tudását, vagy nem tudását. Ezek voltak az erényei, amelyekre ő maga is büszke volt és most az egész elolvadt, mint tavasszal a jég.
6542
ritatothne - 2020. július 18. 08:14:29

Kedves Hajni!

Ahhoz, hogy kiállhasson magáért a másikat kellett volna elárulnia.

Szeretettel: RitaRose

6653
pepa24 - 2020. július 17. 21:48:04

Kedves Rita
megilleti a szimpátia a szereplődet, de olyan jó lenne, ha végre kiállhatna önmagáért! Rose

6542
ritatothne - 2019. december 30. 18:22:57

Kedves Éva!

Talán azért, mert valós történet. Ilyenek az emberek, legalábbis a jelentős része ilyen. Simán elnézi, hogy más vigye el a balhét helyette.

Szeretettel: RitaRose

6542
ritatothne - 2019. december 30. 18:14:23

Kedves Kitti!

Igen, megalázó és fájdalmas, mert ha valaki nem zseni, legalább legyen tisztességes, egyenes és becsületes. Mindenkinek kell lennie valami, ami az övé, amire büszke, amitől boldog, de ha ezt is elveszik tőle, az nagyon fájdalmas és szomorú.

Szeretettel: RitaRose

6643
szikra60 - 2019. december 30. 11:43:20

Kedves Rita! Nagyon kedves ez az írásod is, mint ahogyan a többi. (Elolvastam őket.) Miért van az, hogy az ember azon gondolkodik, mintha ez már megtörtént volna az énRose életemben is??!! Őszintén gratulálok! Éva

5396
Kitti - 2019. december 30. 10:56:50

Jaj, Rita! Ez annyira megalázó helyzet. Egy becsületes, egyenes gerincű kislánynak pontosan matt helyzet. Imádom ezeket a sztorikat egyébként. Smile

6542
ritatothne - 2019. december 23. 08:11:16

Kedves Ágnes!

Talán értékelte volna, ha figyelembe veszi Márta akaratát is, valamint, amikor a lány miatta bukik le, akkor elismeri, hogy ő adta a puskát. Sajnos, azonban nem ez a jellemző, hanem éppen az, ami történt.

Köszönöm a jelenléted, az olvasást.

Szeretettel: RitaRose

6578
nagyagnes - 2019. december 23. 01:19:03

Én viszont értékeltem Rózsikát, aki segiteni akart Mártának. A segités mindig nemes. A segitőszándék nagy dolog, a tett, a segités megvalósitása: győzelem!

6542
ritatothne - 2019. december 17. 16:24:30

Kedves Magdi!

Ilyen a világ. Az emberek sokszor akkor is tagadnak, ha bizonyíték is van a cselekedetükre, hát még ha nincs is.

Aki tisztességes "világban" nő fel, annak sokat kell csalódnia.

Szeretettel: RitaRose

6191
Magdolna43 - 2019. december 17. 15:56:39

Kedves Rita!

Egy közösségben gyakori, hogy képmutatás, a hazugság győz
a tisztességgel szemben.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.