Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Barva Alexandra: Találka
Ugyanabba az étterembe ment. Oda, ahol először randevúztak. Azért mert visszajárni, mert tudta, hogy Ő már nem azon a környéken dolgozik. Az olasz konyhájuk verhetetlen volt, képtelen volt róla lemondani. Napok óta rosszul aludt, de a hidegfront mindenkit megviselt. Próbált ellazulni, bár minél inkább igyekezett, a gyomra annál jobban lázadt ellene. Lehet, hogy mégis benyelt valami vírust? Vagy nem volt jó a tészta?
- Csak még 5 percet bírj ki! Csak még 5 percet! - hajtogatta magában.
Hiába telt el lassan két év, a mai napig összerezzent a markáns férfihangok hallatán. A száraz vörösbor a pohárban kezdett megmelegedni, ő pedig már a sálát tekerte a nyaka köré, amikor valaki gyengéden megérintette a vállát.
- Bassza meg! - úgy csúszott ki a száján a hirtelen feltörő káromkodás, hogy már nem tudta visszatartani. Bánatosan pillázott az ismerős arc felé.
- Szia, Flóra!
- Szia. - Hófehérkének is elmehetett volna abban a percben olyan fehérré vált az arca. Jobban passzolt volna inkább a Hókefélke.
- Örülök, hogy látlak!
- Valóban?
- Igen. Miért olyan meglepő ez?
- Az előzményeinket tekintve azt hittem, hogy neked is egyértelmű. A helyedben én látni sem akarnám magam.
- Én nem haragszom rád. Tudom, hogy nehéz időszakot éltél meg. Kerested az utad.
- És ez mentség arra, amit tettem?
- Nem mentség.
- Láttam a Facebookon, új barátnőd van. Nagyon helyes lány.
- Igen, az.
- Nekem most mennem kell. Örülök, hogy találkoztunk. - Ez persze nem volt igaz és ezt mindketten tudták. Legszívesebben azt kívánta volna, hogy elnyelje a föld. Ott helyben. Késlekedés nélkül. Csak zuhanjon a pokolba. Ahová való. Vagy legalább ne rókázza le búcsúzóul azt a rendkívül elegáns zakót, amit olyan jól ismert.
- Én is. Nagyon.
Vissza sem fordult, úgy rohant ki a szakadó esőbe. Még az esernyőt is az asztalon felejtette. A buszon elővéve a telefonját várt rá az új üzenet:
Itt hagytad az esernyődet. Este átugranék vele, ha nem gond.
Nem küldött választ az sms-re. A takaró alatt gubbasztva hallgatta, ahogy fél órán keresztül kitartóan kopognak az ajtón.
Soha többé nem ment abba az étterembe.
Az esernyőt pedig esőkabátra cserélte.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.