Apáti Kovács Béla: A kicsi kecskepásztor Áronka
Élt egyszer egy szegény ember és egy szegény asszony. Volt nekik egy kicsi fiúk Áronka. Olyan nagy volt a házukban a szegénység, hogy sokszor napokig csak hideg vizet ittak.
Még szerencse, hogy az udvarukban a vén diófához ki volt kötve egy kecske. Néha – néha az ellátta őket kevéske tejjel.
Áronkának az volt a dolga, hogy minden nap kihajtotta a kecskéjüket a mezőre legelni. Amíg az állat békésen legelgetett, addig a fiúcska számolta az égen repülő madarakat. Egyik nap éppen a kilencvenkilencedik madarat számolta meg, amikor a kecske Áronkához lépett, majd komoly hangon mondta:
– Kicsi gazdám, miért lopjuk itt a napot? Menjünk világgá, szerencsét próbálni!
Áronkát meglepte a beszélő kecske. Még álmában sem merte gondolni, hogy állata beszélni tud. Senkitől sem hallott ilyen csoda kecskéről.
– Hogyan mehetnénk el? Szegény édesapám, szegény édesanyám meghalnának bánatukban, ha este nem mennék veled vissza – válaszolta a fiúcska, és máris tovább akarta számolni az égen röpdöső madarakat, de a kecske nem hagyta annyiban.
– Meglásd, ha világgá mész, a szerencse rád mosolyog. Olyan gazdag leszel, hogy még a király is megirigyeli. Szüleid is megértik tettedet, és megbocsátanak.
A kecske olyan meggyőzően beszélt, hogy végül Áronka beleegyezett, és elindultak, hogy szerencsét próbáljanak.
Három nap, három éjjel mentek szinte megállás nélkül. Alig pihentek valamit. Enni azt ették, amit találtak az út menti fákon vagy a közeli mezőkön. A csordogáló patakok friss vízével oltották a szomjukat.
Egyszer csak megérkeztek a király várához, ami egy magas hegy tetején volt. Körbe – körbe forgott arany kacsalábon. Ha az ember sokáig nézte beleszédült.
Áronka is majdnem így járt, ha a kecske nem javasolja neki:
– Gazdám, menjünk be a várba! Hallom, hogy a király feleséget keres lányának, Napsugárkának. Próbálj szerencsét!
A fiúcska hangosan elnevette magát:
– Majd éppen engem választ a király vejének. Van már ott sok nemes ember, nagyurak, grófok és hercegek, akik a királykisasszony kezére pályáznak. Különben is, hogyan menjek be ebbe a kacsalábon forgó várba?
– Ez is probléma? Nesze, itt van szarvamból egy darab. Célozd meg vele az aranykacsalábat és vágd neki! – ezzel a kecske letört egy kicsi darabot a szarvából és a fiúcskának adta.
Az hosszasan célzott, majd teljes erejéből nekivágta az aranykacsalábnak.
A vár ide – oda imbolyogni kezdett, félő volt, hogy felborul, de az utolsó pillanatban nyikorogva megállt.
A király mérgesen kinézett a vár ablakán.
– Ki merészelte megállítani a váramat. Ajánlom, legyen neki jó indoka, mert ha nincs, akkor a feje bánja.
– Mondd a királynak, – súgta a kecske – hogy te tetted és leánykérőbe jöttél. Szeretnéd feleségül venni a királykisasszonyt. Te egy királyfi vagy.
– De hiszen, mindjárt kiderül a hazugság, ha a király meglátja a kecskepásztor gúnyámat – ijedt meg Áronka.
– Ne félj attól! Nézz csak végig magadon – biztatta a kecske.
Áronka a ruhájára sandított és majdnem leült a meglepetéstől. A kecskepásztor gúnya helyett egy úri viseletes díszelgett rajta. Nem értette, hogy ez hogy lehetséges? Nem volt sok ideje gondolkodni, mert a király beinvitálta a várába, ahol már legalább egy tucat kérő sorakozott fel, hogy elnyerje a királykisasszony kezét.
– Annak adom kislányomat feleségül, aki legyőzi a három sárkányt. Az egyik a vashegyen, a másik ezüsthegyen, a harmadig pedig az aranyhegyen lakik. Az első sárkánynak egy, a másodiknak három, és a harmadiknak hét kénköves tüzet okádó feje van – mondta a király. – Mind a három sárkányt vezessétek a váramba, mint kezes bárányt.
Ezt meghallván a kérők mind eszeveszetten rohant a kijárat felé és a kapun túlról kiabálták vissza:
– Nem vagyunk bolondok, hogy megöljenek bennünket ezek a fenevadak. Inkább nem vesszük el feleségül a királykisasszonyt.
Végül csak Áronka maradt ott. Igaz ő is igen cidrizett. Szerencséjére kecskéje nyugtatgatta:
– Nem kell félned, gazdám!
– Könnyen beszélsz. Mondd, csak mivel győzzem le a sárkányokat? Nincs is fegyverem. Már az első egy szempillanat alatt megöl a kénköves tüzével.
– Igaz, hogy nincs fegyvered, de van sütnivaló a fejedben. Majd ésszel győzzük le a sárkányokat.
Áronka hitte is meg nem is, amit a kecske mondott. Némi habozás után úgy döntött, hogy megpróbálja.
Kecskéjével együtt elindultak a vashegy felé, hogy megküzdjön az egyfejű sárkánnyal. Mialatt mentek a kecske kioktatta a gazdáját:
– Mondd a sárkánynak, amikor megérkeztünk, hogy szeretnéd megnézni azt a kénköves tüzet csiholó szerkezetet, ami a torkában van. Az majd kiveszi és eléd rakja. Akkor te légy nagyon fürge, és kapd fel. Fuss vele a közeli tóhoz majd domb bele. Ez nélkül a sárkány erőtlen és olyan lesz, mint egy kezes bárány. Oda vezetheted, ahová csak akarod.
Nem sokat kellett menniük a vashegy közel volt a király várához. A szörnyeteg már messziről fújt feléjük.
– Mit akarsz te emberfia? Miért zavarsz engem nyugalmamban? Halál fia vagy. Azonnal elpusztítalak kénköves tüzemmel.
– Kedves sárkány, állok a sorsom elé – mondta Áronka. – De mielőtt végzel velem, légy szíves mutasd meg azt a torkodban lévő szerkezetet, ami a kénköves tüzet csiholja!
A sárkány hiú és buta volt. Nem gondolt arra, hogy valaki túljárhat az eszén. Gyorsan kikapta a szerkezetet és a fiúcska elé rakta a földre.
Áronka sem volt rest, mint a villám felkapta és a közeli tóba hajította. Erre a sárkány, mint egy macska nyivákolni kezdett:
– Jaj, Istenem! Jaj, Istenem! Oda az erőm. Mindenem odavan. Tégy velem, amit csak akarsz!
– Ne félj, meghagyom nyamvadt életedet. Jössz velem a király várába.
Így is lett. Egy kötéllel a nyakán vezették a sárkányt a király elé.
– Rendben van – mondta a király. – De most győzd le a háromfejű sárkányt is, aki az ezüsthegyen lakik.
Ezzel is hasonló módon jártak el. A háromfejű sárkány sem sejtett semmit, hogy a fiúcska, miért akarja megnézni a három kénköves tüzet csiholó szerkezetet. Csak akkor kapott észbe, amikor mind a három a közeli tóba esett.
Ez sem úszta meg, hogy ne vezessék a király elé.
Már csak az aranyhegyen élő hétfejű sárkány volt hátra. Áronka ugyanazzal a csellel akarta megszelídíteni, mint az előző két testvérét.
Fütyörészve ment az aranyhegy felé, csak azt nem tudta, hogy a hétfejű sárkány tudomást szerzett öccsei csúfos kudarcáról, és elhatározta mindenféleképpen elpusztítja Áronkát.
Már messziről ordította feléjük dühösen:
– Engem nem csaptok be. Készüljetek a halálra! Nincs kegyelem.
Áronka összerezzent ezeket hallván.
– Végünk van – sóhajtott fel szomorúan. – Erre nem számítottunk.
– Nincs semmi baj – vigasztalta a kecskéje. – Ne félj most is túljárunk a sárkány eszén. Mondd a hétfejű sárkánynak, ha már meg kell halni, akkor teljesítse az utolsó kérésedet. Szeretnéd, ha közösen megfürödnétek a közeli tóban és ott ölne meg. Meglásd, teljesíti majd a kérésed! Amikor bent lesztek a tóban, helyezkedjél mindig úgy, hogy te legyél a sekély vízben, a sárkány meg menjen a tó közepe felé, ahol olyan mély a víz, hogy kétszer is elnyeli.
Áronka nem nagyon értette, hogy ebből, mi fog kisülni, de mindent úgy csinált, ahogyan a kecskéje mondott.
A hétfejű sárkány szívesen teljesítette a kérést. Már csak azért is, mert még fürdőzés közben nem pusztított el emberfiát. Tetszett neki a játék.
Addig – addig ficánkoltak a vízben, amíg Áronka egyre a tó közepe felé irányította a hétfejű sárkányt. Egyszer csak a víz olyan mély lett, hogy a sárkányt elnyelték a hullámok.
Lett nagy ijedelem. A hétfejű sárkány könyörgött az életéért:
– Segítség! Segítség! Megfulladok. Nem tudok úszni. Kérlek, mentsd meg az életemet!
– Egy feltétellel – mondta a fiúcska. – Ha kiköpöd a hét torkodban lévő tüzet csiholó szerkezetet!
A sárkány kénytelen volt teljesíteni a kérést, ha nem akart megfulladni.
Amikor ezzel megvolt Áronka odaúszott és kicibálta a partra a hétfejű sárkányt, aki nem győzött hálálkodni.
– Köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Amíg csak élek szolgád leszek. Elárulok egy titkot. A hegy alatt van egy nagy barlang telis teli ezüsttel, arannyal és drágakövekkel. Ettől a naptól fogva, mind a tiéd.
Volt nagy öröm a várban, amikor látták, hogy a harmadik sárkány is szelíden bandukol mellettük, mint egy kezes bárány.
Ugye nem is kell mondanom a király ellenvetés nélkül Áronkához adta a leányát, és még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, az járjon utána!

5396
Kitti - 2019. december 18. 22:46:02

Szórakoztató mesét írtál a beszélő kecskéről és Áronkáról, aki gazdagon tért haza királyi hitvesével.

Azonban javítsd ezt a sort itt: "... a király feleséget keres lányának, Napsugárkának. "
Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.