Koncz Rózsa: Újra itt a Karácsony!
Szeretet ünnepe, a gyerekek várva várják, a szülők készülnek az ünnepre. Anyukák sütnek-főznek, a gyerekeket is bevonják a mézeskalácssütésbe. Boldogok, várják az estét, az ajándékokat. Emlékezem, mennyire tiszteltük szerettük ezt az ünnepet. Soha nem látott boldogságot láttunk a gyerekek szemében. Annyi csillag volt szemeikben ahány dísz volt a fán. Szájtátva nézték miközben énekeltük a mennyből az angyalt. Most már csak nekik tudok örülni. Az ünnepség alatt vidám voltam és boldog. Az unokák és a gyerekeink arcán a meghittséget és szeretetet láttam. Kicsit elidőztem, örültem örömeiknek. Majd sok finomság elfogyasztása után, elbúcsúztam és átmentem a szobámba.
Leültem az ablak mellé a hintaszékbe, és rád gondoltam.
Elmúlt minden szép, megmaradt az emlék, szívem minden melegével, szeretettel vártam a karácsonyt.
Most várom a csodát, hogy megfogd a kezem, és mondd, hogy „boldog karácsot kedvesem”.
Nem tudod mennyire hiányzol, nem tudod milyen rossz nélküled, nem tudod, mennyire vágyok utánad! Miért hagytál el, miért hagytál magamra?
Tudom, most azt mondanád, örülj, hogy a gyerekek között lehetsz, igen nagyon örülök, de hidd el a magányom csakis te tudnád feledtetni. Te, a mennyek országból mindent látsz, én csak akkor látlak, ha becsukom a szemem. Érzem, hogy nézel minket elégedetten. Talán nem is érzed, mennyire hiányzol. Vagy mégis? Azért vigyázol ránk? Ki tudja?
Emlékszem, gyerekeinket húztuk szánkóval, aztán a fa alá érve, megráztuk a faágat és a hó a tiszta hó mind-mind a gyerekekre hullottak. Harsányan nevettünk. Amikor felborultunk a szánkóval egymásra estünk, a nevetéstől alig tudtunk felállni. Amikor a korcsolyapályán tanítottuk a gyerekeket, nagyokat estünk, arcunk kipirult a hidegtől, de mi nem adtuk fel. Sokat jelentett az ünnep.
Most, úgy fáj a szívem, szeretnék nálad lenni. Mennyi kedves emlék, sokat beszélgethetnénk, emlékezhetnénk. Tudom, hogy eljössz hozzám, hát gyere, kitárom szívem, és várok rád!
Szobám jó meleg, odakinn esik a hó, elaludtam, mert, úgy gondolom, álmot láttam, rénszarvas húzta szánkót, amelyből kiszálltál, odajöttél hozzám, szorosan magadhoz öleltél, és azt mondtad: „Boldog Karácsonyt kedvesem”.
Most is érzem kezed melegét, azt, hogy szavaid selyme szíven simogat, hallom szíved dobbanását.
Hát eljöttél, hát itt vagy? Maradj velem, kérlek, ne menj el!
De a szánkó magasba repített, az ég felé, tudom, érzem, nem tudtad kihagyni, hogy nekem Boldog Karácsonyt kívánj.
Boldog Karácsonyt kedvesem.

6019
orok szerelem55 - 2019. december 22. 01:06:08

Kedves Rózsa!

Empátiával, megértéssel olvastam megható írásod!Sad
Ismerős érzésekről írtál, január 30. -án lesz 14 éve, hogy a férjem itt hagyott minket örökre.
Szívből szeretettel gratulálok remekül megírt karácsonyi emlékezésedhez! HeartRose
Margit

6542
ritatothne - 2019. december 20. 16:13:22

Kedves Rózsa!

Az én első férjem még él, tehát örülhetnénk együtt a karácsonynak, a szép nagy családunknak, de a házasságunk mindössze hét évig tartott, így már nagyon-nagyon rég óta nem egymásról álmodozunk. Nekem a szüleim hiányoznak, ők szerettek szívből, igazán, ők voltak halálukig jók hozzám.

Szeretettel: RitaRose

6482
rozsa koncz - 2019. december 20. 12:36:15

Szia Klári!
Köszönöm szépen együtérzésed, örülök, hogy olvastál.
Szeretettel RózsaRoseHeart

6081
varonklari - 2019. december 20. 11:47:14

Kedves Rózsa! Valakinek a hiánya örökké bennünk él, de valahogy karácsony közeledtével még fájdalmasabbnak tűnik. A jelenünket az emlékeink szépítik meg.
Szeretettel, együttérzéssel olvastalak: KláriHeart

6482
rozsa koncz - 2019. december 20. 09:07:32

Szia Mgdi!
Köszönöm, hogy nálam játál.
Szeretettel RózsaRose

6191
Magdolna43 - 2019. december 20. 07:38:48

Kedves Rózsa!
Mélységesen együttérzek veled. A régi Karácsonyok már csak az emlékeinkben élnek, de bármekkora a fájdalom ami beárnyékolja az ünnepet, örülnünk kell a jelennek.
Sok szeretettel gratulálok, szépen megírt szomorú emlekezésedhez,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.