Dr.Horváth Gábor: Pajti és Mirci
Hogy is kezdjem, hogy elhiggyétek? Mert színigaz, mit most mesélek, minden szavát akként figyeljétek. . .
Élt egyszer egy kutyalány - egy vidéki ház udvarán -, Pajti volt a neve. Csodálkoztok ugye? Hogy lehet egy kutyusnak ilyen nevet adni? Miért nem lett inkább Bodri, Pamacs, vagy esetleg Morzsi?
Azért - most már elárulom -, mert gyerekek leltek rá egy kerékpárúton. . . És a gyerekek jólelkűek voltak - hogy baja nem essék -, maguk közé vették pajtásuknak. Este aztán egyikük, merthogy éppen nem volt kutyája hazavitte Pajtit, s ő lett a gazdája.
Lett is nagy haddelhadd otthon, mert volt már ura az udvarnak. Mirci, a cicafiú, aki láthatóan nem örült az új lakónak. Felfújta magát, minden szál szőre égnek állt. Pajti meg csak nézte, de cseppet sem félt ám tőle.
- Üvegmosó kefe is lehetne belőle - gondolta.
- Pfff - pfff miáú. . . Minek jöttél? Kevés itt az egér. Nekem se jut elég. Fújt dühösen Mirci.
- Vaú - vaú, va - va. Tartsd csak meg az egeredet! Nem élek vele. Velős csont a kutya eledele.
Dehogyis az egerét féltette tőle Mirci. Attól félt szegényke, hogy ezután a gazdi őt már nem fogja szeretni. Nem tudta a kis dőre; a szeretet olyan kincs, amit ha sokfelé osztanak, még több lesz belőle. . .
Óvatosan, lassan körbejárták egymást, szemlélődtek, szimatoltak.
- Na, nézd csak! Hiszen majdhogynem egyformák vagyunk. Akárcsak neked, egy fejem van nekem is, egy orrom, két fülem, meg négy lábam. . .
Mirci utánaszámolt: egy, kettő, három, négy.
- Jé, valóban. Az volna még csak szép, ha nyávogni is tudnál.
- Tudnék én, ha akarnék, de mit szólna a gazdám?
- Mit szólna - mit szólna? Büszke lenne biztos többnyelvű kutyájára, meg hogy ilyen gyorsan szert tett egy barátra.
Barátja lenne, kutyának a macska? Hiszen mindenki tudja; szagát se állhatja - gondolta Pajti, de mondani mást mondott.
- Na, nem bánom. . . Barátom. A te kedvedért megpróbálom.
Hozzátette még magában; most figyelj, nagyszájú! Aztán biggyesztgette a száját, köszörülte a torkát, de vaúból csak nem lett mijáú. Hasát fogta Mirci nevettében.
- Nem tudsz te nyávogni Pajti, de oda se neki. Elárulom neked; macskát se hallott még ugatni senki. Te ugass csak, mint eddig, én meg majd nyávogok. Attól, hogy másképpen beszélünk, még lehetünk barátok. . .
Másnap aztán Mirci, hívta Pajtit egerészni.
- Ne aggódj, tudsz tőlem tanulni. Leülünk a lyuk mellé, s csendesen várunk. Levegőt se nagyon végy, míg elő nem bújik sajtfaló barátunk. Aztán, mikor orrától a farkáig kint lesz végre valahára, ugorj csak rá, de ne az árnyékára!
. . . Sorolta volna Mirci, a soknál több tanácsot, de Pajti megunta, hamar közbevágott.
- Ettől jobb mókát is tudok én. Hallgasd csak! Társaim már jelzik; postás jár az utca végén. Gyere inkább velem! Vicces lesz, meglátod!
Most meg Mirci fanyalgott.
- Újságost, meg levélhordót ijesztgetni? Jó mulatság mondhatom. Aztán, mi lesz érte a jutalom? Vagy elég neked fizetségnek annyi, hogy átkot szór rád valamennyi?
- Ehhez te nem értesz. Ez, amolyan nagykutyás gyakorlás. Mutatom vele országnak, világnak; őrzője is van ennek a háznak. Be ne jöjjön ide senki, akit itt nem várnak!
Hanem azt látom ám, nem leszel te segédem, mint ahogy a tied én sem. Ne változtassunk hát a dolgok rendjén! Egeréssz csak, majd őrködök én.
Így is történt. Cica indult egér lesre, kamrába, padlásra, kutya meg körbejárt, ügyelt a házra. . .
Telt az idő, múltak az évek - összekaptak, megbékéltek -, de a megértésnek, szeretetnek hála, sokáig tartott még Pajti, Mirci barátsága.
6659
horka - 2019. december 29. 23:49:40

Köszönöm szépen, kedves Magdi. Ez a fajta barátság létezik, biztosan tudom. Az én "Cicám" az elmúlt 45 év alatt alig-alig fújt rám. Vau-vau. Smile

6191
Magdolna43 - 2019. december 29. 14:38:51

Kedves Gábor!

Szeretettel gratulálok, remek mesédhez, a jól hangzó ritmusához és a kutya macska barátsághoz, mert van ilyen
Üdvözlettel,
Magdi

6659
horka - 2019. december 25. 16:57:27

Szia Kitti. Örülö, ha tetszett. Unokáimnak meséltem gyerekkori állatkáimról a magam módján. Smile

5396
Kitti - 2019. december 25. 16:20:41

Kedves horka!
Kis meséd aranyos, kedves. Nem tudom nem elismerni, hogy az írás belső ritmusa és rímei lenyűgöztek. Oly annyira, hogy alig bírtam a történetre figyelni. Remek prózavers ez.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.