Koncz Rózsa: Szerelem?
Lejtettem a táskám, te odafutottál, felvetted, a kezed előbb odaért, mint az enyém. Felkaptad és odaadtad. Belenéztem a szemedbe, és olyan érzésem volt, mintha belenyúltam volna a háromszázhatvan erősségű áramba. A hátam, a kezem, lábam reszketett, elállt a lélegzetem. Másodpercekre megállt az idő. Mi ez, varázslat? Ilyet még soha nem éreztem. A varázslat, nekem hosszú ideig tartott. Atya Úr Isten, nem akarom, hogy elmenj, maradj még, ne legyen vége ennek a csodának. Te ráéreztél, és megszólaltál.
- Mivel ilyen jól összejöttünk, meghívhatlak egy kávéra?
- Igen - hebegtem, habogtam. Mari vagyok, nyújtottam kezem.
- Robi vagyok.
Az ismerkedésen túl vagyunk, jöhet a kávé, jól jött, hogy leültünk, mert úgy éreztem, nem tudok menni, remegtek lábaim. Amikor a bejáratnál előreengedett, éreztem, hogy jól megnéz, a lábam alig bírt el, így hát a legelső asztalhoz leültem, zavarban voltam. Emlékszem te olyan magabiztos voltál, hogy úgy éreztem, azt gondolod, már évezredek óta ismerjük egymást. Nem vagy egy elveszett ember, az biztos.
- Honnan jössz kedves Mari?
- A munkahelyemről.
- Az hol van, mit csinálsz?
- Reklám és szervezési iroda, mindenféle esemény szervezését vállalunk.
- Téged az Isten küldött ide, éppen keresünk egy szervező irodát. - A cég kettőnké, a barátnőmmel.
- Mióta csináljátok?
- Már több éve - és azzal átadtam neki névjegykártyám.
- No, erről beszéltünk, hogy még ezt a céget nem kerestük meg, akkor most meg vagy. Jó erre rövidesen visszatérünk. Mesélj magadról!
- Sokat dolgozunk, nincs szabadidőm, viszont nagyon szeretem, amit csinálok. Örülök, ha hétvégén is dolgozhatunk, mert akkor repül az idő. Szüleim vidéken laknak, ritkán találkozom velük, most már ők jönnek többet hozzám. Testvérem is itt él, vele is keveset találkozom. - Közben a szívem majd kiesett a helyéről. Valami azt súgta, hogy ez a szerelem első látásra! Jó kedvem lett, boldog voltam. Azt kívántam, hogy soha ne múljon el ez a pillanat, amikor a szemébe nézek. De ő az órájára nézett és mondta, hogy neki most el kell menni. Mondtam, hogy rendben, én maradok, mert várom a barátnőmet. Nem volt igaz, mert most váltunk el. Felhívtam, hogy jöjjön a bevásárló centrumban vagyok, és nagyon fontos dolgot szeretnék vele megbeszélni. Barátnőm rövid időn belül ott volt nálam, még akkor is remegtem.
- Mi van, baj van?
- Nincs baj, szerelmes vagyok!
- Mióta? Mikor elválltunk még nem voltál az!
- Találkoztam valakivel, aki olyan hatással volt rám, hogy azonnal beleszerettem. Eddig nem hittem el, hogy ilyen is van.
- Hazaviszlek, és várjuk, mikor jelentkezik, ha úgy érez, mint te, akkor, két óra múlva telefonál, ha nem akkor ne ábrándozz, és ne reménykedj! Feltűnt nekem, hogy kevés időt töltött veled. Megijedt saját maga érzéséről, mint te?
A fiú, nem jelentkezett, eltelt egy hét, telefonom csörgött, idegen szám, talán ő az. Aztán intettem barátnőmnek, hogy hallgassa, kihangosítom. Női hang. A csalódottságtól alig tudtam megszólalni.
- Kérem, jó számot hívtam? A vőlegényemtől kaptam, és szeretnénk Önökhöz időpontot kérni, az esküvőnk szervezése miatt. Ha a feltételek kedvezők, akkor szívesen adunk megbízást.
Intettem barátnőmnek, és ő lebeszélte a találkozót, én a mosdóban szipogtam. Hát ez az én formám, még soha nem szerettem szívből igazán!
Úgy éreztem, hogy ő lesz az igazi, nem jött be.
- Az igaz szerelemhez is két ember kell, észre kell venni a vonzást - mondta a barátnőm, miután letette a telefont.

Azt mondják a szerelem átkozott gyötrelem, igen példa rá a fenti eset. Pedig még el sem kezdődött úgy érezem, hogy ebből lehetett volna egy lángoló, igaz szerelem. Sok esetben elmennek egymás mellett, nem ismerik fel érzésüket. Az, amit Mari érzett, abból lehetett volna eszméletlen igaz szerelem, amint írtam ehhez két ember kell. A való életben kevesek azok száma akik elmondhatják, hogy igaz szerelemben van, vagy volt részük. Ebben a rohanó világban, nem figyelünk eléggé érzéseinkre, helyette arra koncentrálunk, hogy nekem magamnak mi a jó! Az önzés nagy hiba, mindent elront.
De mi is a szerelem?
Megkérdeztem pár embert, többen nem tudtak rá válaszolni. Otthon a gép mellé ültem és próbáltam leírni az érzést, hogy milyen az igaz szerelem.
Amikor csak jót akarunk a másiknak, amikor csak adni akarunk, és nem kérünk semmit cserébe, örülünk örömeinek. Segítésére sietünk, amennyiben szükség van rá. Tudja, érezze, azt, hogy számíthat ránk. Amikor feltétel nélkül elfogadjuk a másikat, elkötelezettség nélkül, ami a hűségünket bizonyítja. Amikor mindig ö az első, álmait, vágyait teljesítjük. Ám először magunkhoz legyünk hűek.
A szerelem, lelki, testi, szellemi, magatartásbeli viselkedést mutatja.
Szeretet sokféle van, másként szeretjük szüleinket, gyerekeinket, ám igaz szerelemmel szeretni csak egy valakit lehet.


Juhász Gyula sorai jutnak eszembe,
„Én nem tudom, mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem.”


Talán ez lehetne mottója az igaz szerelemnek.
6578
nagyagnes - 2019. december 25. 18:17:28

Kedves Rózsa!

Komikus történeted. Frappáns csattanója van.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.