Koncz Rózsa: Szerelem?
Lejtettem a táskám, te odafutottál, felvetted, a kezed előbb odaért, mint az enyém. Felkaptad és odaadtad. Belenéztem a szemedbe, és olyan érzésem volt, mintha belenyúltam volna a háromszázhatvan erősségű áramba. A hátam, a kezem, lábam reszketett, elállt a lélegzetem. Másodpercekre megállt az idő. Mi ez, varázslat? Ilyet még soha nem éreztem. A varázslat, nekem hosszú ideig tartott. Atya Úr Isten, nem akarom, hogy elmenj, maradj még, ne legyen vége ennek a csodának. Te ráéreztél, és megszólaltál.
- Mivel ilyen jól összejöttünk, meghívhatlak egy kávéra?
- Igen - hebegtem, habogtam. Mari vagyok, nyújtottam kezem.
- Robi vagyok.
Az ismerkedésen túl vagyunk, jöhet a kávé, jól jött, hogy leültünk, mert úgy éreztem, nem tudok menni, remegtek lábaim. Amikor a bejáratnál előreengedett, éreztem, hogy jól megnéz, a lábam alig bírt el, így hát a legelső asztalhoz leültem, zavarban voltam. Emlékszem te olyan magabiztos voltál, hogy úgy éreztem, azt gondolod, már évezredek óta ismerjük egymást. Nem vagy egy elveszett ember, az biztos.
- Honnan jössz kedves Mari?
- A munkahelyemről.
- Az hol van, mit csinálsz?
- Reklám és szervezési iroda, mindenféle esemény szervezését vállalunk.
- Téged az Isten küldött ide, éppen keresünk egy szervező irodát. - A cég kettőnké, a barátnőmmel.
- Mióta csináljátok?
- Már több éve - és azzal átadtam neki névjegykártyám.
- No, erről beszéltünk, hogy még ezt a céget nem kerestük meg, akkor most meg vagy. Jó erre rövidesen visszatérünk. Mesélj magadról!
- Sokat dolgozunk, nincs szabadidőm, viszont nagyon szeretem, amit csinálok. Örülök, ha hétvégén is dolgozhatunk, mert akkor repül az idő. Szüleim vidéken laknak, ritkán találkozom velük, most már ők jönnek többet hozzám. Testvérem is itt él, vele is keveset találkozom. - Közben a szívem majd kiesett a helyéről. Valami azt súgta, hogy ez a szerelem első látásra! Jó kedvem lett, boldog voltam. Azt kívántam, hogy soha ne múljon el ez a pillanat, amikor a szemébe nézek. De ő az órájára nézett és mondta, hogy neki most el kell menni. Mondtam, hogy rendben, én maradok, mert várom a barátnőmet. Nem volt igaz, mert most váltunk el. Felhívtam, hogy jöjjön a bevásárló centrumban vagyok, és nagyon fontos dolgot szeretnék vele megbeszélni. Barátnőm rövid időn belül ott volt nálam, még akkor is remegtem.
- Mi van, baj van?
- Nincs baj, szerelmes vagyok!
- Mióta? Mikor elválltunk még nem voltál az!
- Találkoztam valakivel, aki olyan hatással volt rám, hogy azonnal beleszerettem. Eddig nem hittem el, hogy ilyen is van.
- Hazaviszlek, és várjuk, mikor jelentkezik, ha úgy érez, mint te, akkor, két óra múlva telefonál, ha nem akkor ne ábrándozz, és ne reménykedj! Feltűnt nekem, hogy kevés időt töltött veled. Megijedt saját maga érzéséről, mint te?
A fiú, nem jelentkezett, eltelt egy hét, telefonom csörgött, idegen szám, talán ő az. Aztán intettem barátnőmnek, hogy hallgassa, kihangosítom. Női hang. A csalódottságtól alig tudtam megszólalni.
- Kérem, jó számot hívtam? A vőlegényemtől kaptam, és szeretnénk Önökhöz időpontot kérni, az esküvőnk szervezése miatt. Ha a feltételek kedvezők, akkor szívesen adunk megbízást.
Intettem barátnőmnek, és ő lebeszélte a találkozót, én a mosdóban szipogtam. Hát ez az én formám, még soha nem szerettem szívből igazán!
Úgy éreztem, hogy ő lesz az igazi, nem jött be.
- Az igaz szerelemhez is két ember kell, észre kell venni a vonzást - mondta a barátnőm, miután letette a telefont.

Azt mondják a szerelem átkozott gyötrelem, igen példa rá a fenti eset. Pedig még el sem kezdődött úgy érezem, hogy ebből lehetett volna egy lángoló, igaz szerelem. Sok esetben elmennek egymás mellett, nem ismerik fel érzésüket. Az, amit Mari érzett, abból lehetett volna eszméletlen igaz szerelem, amint írtam ehhez két ember kell. A való életben kevesek azok száma akik elmondhatják, hogy igaz szerelemben van, vagy volt részük. Ebben a rohanó világban, nem figyelünk eléggé érzéseinkre, helyette arra koncentrálunk, hogy nekem magamnak mi a jó! Az önzés nagy hiba, mindent elront.
De mi is a szerelem?
Megkérdeztem pár embert, többen nem tudtak rá válaszolni. Otthon a gép mellé ültem és próbáltam leírni az érzést, hogy milyen az igaz szerelem.
Amikor csak jót akarunk a másiknak, amikor csak adni akarunk, és nem kérünk semmit cserébe, örülünk örömeinek. Segítésére sietünk, amennyiben szükség van rá. Tudja, érezze, azt, hogy számíthat ránk. Amikor feltétel nélkül elfogadjuk a másikat, elkötelezettség nélkül, ami a hűségünket bizonyítja. Amikor mindig ö az első, álmait, vágyait teljesítjük. Ám először magunkhoz legyünk hűek.
A szerelem, lelki, testi, szellemi, magatartásbeli viselkedést mutatja.
Szeretet sokféle van, másként szeretjük szüleinket, gyerekeinket, ám igaz szerelemmel szeretni csak egy valakit lehet.


Juhász Gyula sorai jutnak eszembe,
„Én nem tudom, mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem.”


Talán ez lehetne mottója az igaz szerelemnek.
6482
rozsa koncz - 2020. február 18. 22:02:45

Kedves Kata!
Két ember feltétel nálküli vonzalma a szerelem? Egy biztos,ha vágyunk egymás társaságára, ha őszinték, hűségesek vagyunk bízunk a másikban, a hibáoval együtt elfogajuk, ha szívünk együtt dobban találkozásunkkor, ha csak a másik létezik számunkra.
SZERINTEM EZT HÍVJÁK SZERELEMNEK. Szeretettel RózsaHeartRose

5772
Saranghe - 2020. február 18. 15:53:33

Kedves Rózsa!

Nagyon szép gondolatok! Smile Valóban sokszor nem vesszük észre az érzéseinket, talán nem is akarjuk, mert esetleg megváltozna valami, akár az életünk is. Vagy csak felesleges dolgokon agyalva észre sem vesszük, amit kellene. Mert a külsőségek, ( hogy milyen telefont vegyek, vagy tévét? ) lekötik az energiánkat, és a fontos dolgokra már nem marad.

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

Szeretettel olvastalak:

6208
Kankalin - 2020. január 21. 08:36:56

Szia Rózsa! Smile

Tényleg. Mi is a szerelem? Én sem tudom megfogalmazni, de jó. Talán éppen attól, hogy nincsenek rá szavak. Smile
Testszett az írásod. Smile Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

6482
rozsa koncz - 2020. január 12. 19:15:19

Szia Marika!
Köszönöm szépen kedves soraid. Megtisztelsz vele.
Örülök, hogy nálam jártál.HeartRose

6142
BoldogCsisz - 2020. január 12. 19:10:17

Kedves Rózsa!
Nagyon tetszett ez a történeted! Gratulálok!
Szeretettel: MarikaHeart

6482
rozsa koncz - 2020. január 11. 13:19:30

Szia Éva!
Milyen érdekes az emberi érzelem, mindenkit másképp érint. Én hiszek a szerelemben legfőképpen a szeretetben, az másik iránti tiszteletben. Örülök, hogy nálam jártál, szeretettel RózsaHeartRose

6482
rozsa koncz - 2020. január 11. 13:15:27

Szia Rita!
Így igaz, a szerelem önző érzés is lehet, csak tudni kell vele élni. Örömmel látlak nálam, szeretettel RózsaHeartRose

6643
szikra60 - 2020. január 03. 12:40:57

Kedves Rózsa! Furcsán érintett az írásod, ugyanis éppen erről beszélgettünk barátnőmmel valamelyik nap telefonon - nem vagyunk mai csirkék -, vajon átéltük-e a szerelmet, vagy csupán azt hittük, szerelmesek vagyunk, mikor férjhez mentünk. Szerintem is egyfajta önzés a szerelem, mert elsősorban a megszerzés motiválja azt, akit elér. Találkozunk olyan esetekkel, mikor valaki szerelemből le tud miondani a másikról - főként filmekben -, de nem tudom, hogy a valóságban ilyen előfordul-e. A műved nagyon jól van megírva, jó a csattanója!Gratulálok! ÉvaRose

5555
Maria HS - 2020. január 03. 11:56:20

Kedves Rózsa!
Az eszközöm hiánya miatt lassan haladok az olvasással, de pótolni fogom..
Kívánok minden jót Neked: Maria

6482
rozsa koncz - 2020. január 01. 20:27:29

Drága Babu!
A szerelem talán mindenki részére más más érzés, lényeg az, hogy boldoggá tegyék egymást. Ahány embert meghallgatsz annyi féle vélemény van.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel Rózsa.HeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.