Szabó Gabriella: Részlet Herczeg Etelka naplójából (1904)
Május 13. Péntek
Ma nagyon fáradtan ébredtem. Apuka megigérte hogy elvisz magával sétálni a városba, hátha attól felfrissülök,de aztán üzent Pistával hogy tovább kell bent maradnia az irodában. Anyuka meg csak szervezkedik, alig látom őt. Én meg bolyongok a lakásban, kerülgetem Piroskát, akinek folynak a könnyek a szeméből. Azt mondogatja, hogy nem hiszi el, hogy ily gyorsan elrepült az idő. Remélem semmi szörnyüség nem történik ma, már csak a 13-a miatt.

Május 15. Vasárnap
Úgy tünik, hogy rajtam kivül mindenki izgatott. Veres Úr ma átjött hogy levegye a méreteimet az utazóruháimhoz. Ayt mondta, hogy nehogy lila anyagot merjek választani, mert az sápaszt. Mondtam volna neki, hogy nem attól vagyok sápadt, de inkább csak hallgattam.
Délután átjött kávézni Ila, be sem állt a szája, annyira boldog a Jánossal. Örülök a szerelmüknek, de minden csak mulandó. Bár lehet, hogy ezzel csak nyugtatom magamat.

Május 16. Hétfő - Katinka szülinapja
Végre nem körülöttem forgot a ház és egy napig nem rámterelődött a figyelem. Katinka boldogságtól sugárzó arccal ült a vacsoraasztalnál, Apukáék még a jegyzőéket is meghivták. Adtam neki egy hivatalos ajándékot: egy diszes varródobozt, meg egy nem hivatalosat: Jókaitól a Börtön Virágát. Ila azt mondta hogy ő nem birta letenni, remélem Katinkámnak is tetszik majd.
Még emlékszem én is hogy örültem volna 12 évesen egy "tiltott" regénynek. Sirva fakadt a kis csacsi, ölelgetett, mondta, hogy nem akarja hogy elhagyjam őt. Mielőtt én is sírni kezdtem volna, kisiettem a szobájából.

Éjjel: Álmatlanul forgolódom az ágyamban. Kusza gondolatok járnak a fejemben. Félek, hogy rossz döntést hoztam, még ha oly csekély tapasztalattal birok is. De Apuka biztosan nem akarta volna, hogy férjhez menjek, ha én nem mondok igent. De mit tehetek mást? Előbb vagy utóbb el kellett volna hagyni a házat. Várni meg nem érdemes, a szerelem sem tart örökké. Vagy mégis?

Május 19. Csütörtök
Napok óta nem volt erőm irni. Annyi látogató jött, és mind ugyanazt kérdezte. Mosolyogni próbáltam, de legbelül annyira üresnek éreztem magam. Mintha nem is én lettem volna. A migrén is kinzott, és mikor Zoltán megérkezett tegnap délután, már képtelen voltam kedves lenni vele. Folyamatosan a Bécsi útjáról mesélt, meg a lakásunkról a B.Straβe-n meg hogy Frau M. hogy várja hogy megérkezzünk a nászutunk után.

Fáradt vagyok. Nincs kedvem sem Bécshez, sem Itáliához. De most legalább jó illata volt. Remélem végleg lecserélte a kölnijét.

Május 20. Péntek
Lujza, Ida és Ila átjönnek hogy megbeszéljük az utolsó kirándulást mielőtt elköltöznék. Bele sem merek gondolni, hogy többé nem lesz limonádézás a vendéglő kertjében, és már nem fogunk ábrándozni a jövendőbelinkről.

Délután:
Nem birtam tovább, sirva fakadtam és kirohantam a szalonból. Piroskát majdnem feldöntöttem, ahogy hozta be a kávét meg a süteményeket. Elegem lett. Bele sem birok gondolni, hogy mindennek vége. Édes Anyuka nem tudta mi bajom (habár gondolhatta). Csak simogatta a hátam és próbált megnyugtatni. Nem merem feltárni a gondolataim, mert már úgyis késő, és csak szomorúságot okoznék...

Május 22. Vasárnap
Átjött ma Zoltán. El akart vinni kocsikázni, de borzasztó migrén kinzott megint igy a kertben ültünk le. Elmondta az útitervet, én meg mindennek csak bólogattam. Ha tudná hogy mennyire nem érdekel az egész...
Megfogta a kezem, és meg akart csókolni, de nem hagytam. Valahogy nem akartam érezni a közelségét. Láttam rajta hogy csalódott volt, de nem bánom. Az övé leszek úgyis hamarosan.

Május 22. Kedd
Megérkezett a menyasszonyi ruhám. Csupa selyem és csipke... Gyönyörü. Ahogy a papirból kibontottuk, Anyuka felkialtott örömében majd hirtelen eleredtek a könnyei. Neki is ugyanebből a szalonból rendelték annak idején a ruháját. Az akkori legújabb párizsi fazon. Az enyém meg a mostani... Egy vagyon volt, de Apuka azt mondta hogy akinek két ilyen szép lánya van, annak a legjobbat kell adnia számukra. Szegény Katinkám, remélem ő majd boldogan áll az oltár elé... Sikerült visszatartani a könnyeimet.

Éjjel: Csak sirok es sirok... Nem tudom abbahagyni. Remélem senkit sem ébresztek fel vele. Mi lesz velem? Miért fogadtam el Zoltán ajánlatát? Senki sem kényszeritett...
Mi lesz ha nem fogjuk szeretni egymást? És mihez kezdek majd egyedül Bécsben?

Május 27. Péntek
Sorra érkeznek az üdvözlőkártyák a gratulációkkal, és az ajándékok. Próbálok minél többet a szobámban maradni, de sajnos nem nagyon lehet. Holnap lesz a kirándulás az Idáékkal, de nem tudom hogy elmenjek-e. Fájdalmas az utolsó kirándulás gondolata... Mi lesz velem Nélküled Budapest?

Május 28. Szombat
Nagyon meleg volt az idő. Teljesen elfáradtunk mire felértünk a kilátóhoz. A vendéglő csalogatóan állt a megszokott helyén a hársfáival, olyan volt mint egy mesebeli oázis. Mennyi nyári délutánt töltöttünk itt el... A szokásos hangok, illatok, madárcsicsergés és limonádé. Ila bátyja, Laci, és az ő iskolatársa is velünk voltak. Zoltán is akart jönni, de sikerült lebeszélnem róla.
Laci többször is rámmosolygott, de nem mertem nagyon ránézni.

Éjjel: Csak forgolódom az ágyamban. Annyi kérdés kavarog bennem, és már nincs idő megválaszolni őket.

Május 29. Vasárnap
Szörnyü a fejgörcsöm. Nem birok létezni vele.

Május 30. Hétfő
Próbáltam ma olvasni, meg Anyukának segiteni, de nem tudom elcsendesiteni a gondolataimat. Kattognak a fejemben, mintha nem is az enyém lenne már. Kint üldögéltünk a kertben, láttam ahogy Katinka elő-elő bukkant a könyvvel a kezében. Tegnap este becsusztatott egy részletet az ajtóm alatt. Lehet hogy még elolvasom a könyvet mielőtt elkerülök innen. Azóta is ezen a pár soron gondolkozom...
"Az volna a toll, mely a boldog találkozást le tudná írni! Egy nap ellopva a paradicsomból! Kettészakított szívek újra találkozása. El kellett felejteni, hogy ez itt börtön. Hogy ez az élet a halálbüntetést megváltó hosszú fogság. Egy rövid pillanat, mely után következik megint a hosszú aeon."
Vajon ha türelmesebb lettem volna, találkoztam volna azzal, aki után én is igy vágyakozom?

Május 31. Kedd
Megérkeztek az utazóruhák. Veres Úr boldogan húzta őket elő egyenként a ládából, és nézte az arcomat, hogy tetszenek-e. Próbáltam lelkes lenni, és dicsértem a ruhákat (különösen a világoskéket) de nagyon elfáradtam tőle. Délután elmentünk a parkba Katinkával és Zoltánnal, hagytam őket beszélgetni.

Június 3. Péntek
Fáj a fejem, és egy falat sem ment le ma a torkomon. Az utolsó éjszakám a házban... Az utolsó éjszakám az ágyamban a könyveim és játékaim között. Pár óra és új élet kezdődik. Izgatottnak kéne lennem, de csak fásultságot érzek. Történjen aminek lennie kell.

Június 4. Szombat
Reggel: Hányinger és migrén. Irni sem birok.
Este: Túlvagyok rajta. Még egy óra és a vasútállomásra hajtatunk, ahonnan Itália felé indulunk majd. Férjes asszony vagyok. Igazából még nem érzek változást. Remélem hogy Katinkának sikerül majd szerelmet találnia. De még nem most. Neki még van ideje.

Június 13. Hétfő - Firenze
Zoltán kedves, lesi minden kivánságomat és a kedvemben jár. Firenze gyönyörü, de hiányoznak az otthoniak.

Június 20. Hétfő - Róma
Keresem az itteni nők tekintetét, próbálom megfejteni az életüket, hogy vajon boldogok-e vagy csak elfogadtak a helyzetuket. Én az utóbbiak táborához tartozom, de gyávaságomért vállalom a felelősséget. Ha boldog nem is, elégedett még lehetek a sorsommal majd egyszer.
6643
szikra60 - 2019. december 31. 08:02:50

Kedves Gabriella! Gratulálok ehhez a napló formában megírt, rendezett művedhez! Szerelem nélküli házasság, passz... biztosan lehetséges, de szörnyű dolog. (Ha valakinek még a kölniConfusedje is irritálja az embert...) Szeretettel Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.