Kitti: Új remény: Negyedik történet (2020. január)
Napokig gondolkodtam a címen, milyen átfogó jelentése van, mennyire behatárolja az ember életét és viselkedését.
Írhattam volna novellát egy életből kiemelt példával demonstrálva milyen fontos a szereplő életében a remény. Mégsem így teszek, inkább döntöttem az esszé mellett.
Hiszen a remény mindig új és rendkívül sok arca van.
Új reményt hoz egy-egy sikeres vizsga, de még a sikertelen is, hiszen újabb megmérettetést vonz, újabb kihívás elé állít. Remény nélkül, annak reménye nélkül, hogy képesek vagyunk leküzdeni az akadályt, nem lehetséges folytatni. A remény visz előre. Az a hit, hogy sikeres szerepléssel elindulhat majd egy újabb remény. Egy újabb cél felé. Az élet nem mindig sikeres. A hétköznapok monotóniáját is a remény hajtja tovább, motivál arra, hogy tegyünk másként valamit, megtörve a robotnak tűnő napokat.
Mindig van valami konkrét, vagy homályos cél, ami miatt a reménynek roppant fontos aktualitása van.
A partnerkapcsolatokban az új nap, új reményeket is generál, „ ma jobbnak kell lennie, mint a tegnapnak” szlogennel. Aztán, ha huzamosabb ideig mégsem úgy alakul, ahogyan reményeinket tápláltuk, hát a külön utak új reményei visznek tovább. A külön utak,- amik főleg az elején – szövevényesek és oly nehezek, hogy új remények nélkül az elindulás rajtuk lehetetlen.
Ám, ha benne marad valaki a parazita kapcsolatában, hát csak a remény marad arra a konkrét célra, hogy változzon valami. Önmagában a remény persze kevés. Mert a cél megvalósításáért tenni kell. A reménynek cselekvésre kényszerítő hatása van. A cselekvő remény az, ami előre visz és változást hoz. Ergo, a remény önmagában is képes változást előidézni, mozgásra késztet. Először belső, lelki mozgást idéz elő, majd pszichés, végül viselkedési, fizikai változásra, változtatásra ösztökél.
A magánélet számtalan példája bizonyítja ezt. Például egy gyermek születése azonnal új reményeket ébreszt. Nem is kell talán taglalnom ezt, hiszen csupa jóban reménykedünk és teszünk is azért, hogy reményeink megvalósulhassanak. Reméljük, hogy egészséges lesz, ezért óvjuk. Reméljük, hogy okos lesz, ezért tanítjuk, és még sorolhatnám.
Az ellentét miatt, hogy negatív példát se fejtsek, hát épp így egy abortusz is a remény kihívója lehet. Hiszen sok nő kerül abba a helyzetbe, hogy az új élet nem új reményeket, hanem reménytelenséget, kudarcokat hozhat az életébe. Számukra az új reményt, lehetőséget az új életre, céljaik elérésére ez a rémes és szörnyen riasztó beavatkozás hozhatja meg.
Vagy nézzük a társadalmi életet, amikor sok ember azonos reménye tömegekben éleszt új reményeket. Felkeléshez, forradalomhoz vezethet.
A politikában is az új remények dominálnak, amikor választani megyünk. Mi más motiválna, ha nem a remény arra, hogy változni fog valami?
A remény, maga a változás. A változás elindítója. A remény mindig új, hiszen minden változik körülöttünk, ahogy múlik az idő. Így a reményeink időarányosan újra és újra megújulnak. Ezért aztán bátran kijelenthető, hogy a remény maga a változásba vetett hit és bizalom.
5486
Magdus Melinda - 2020. január 02. 15:59:03

Szia Kitti!

Jól tettem, hogy elolvastam esszédet. Mintha rólam és az én reményeimről is írtad volna. Teljesen kimerítetted az új remény fogalmát. Utolsó mondatodban a remény lényegét is megfogalmaztad. Remény nélkül élni sem lehetne.
Írásodat olvasva még jobban reménykedem a változásban.

Üdv.: MelindaRoseWink

5396
Kitti - 2020. január 02. 08:24:01

Tényleg esszé.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.