Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Szabóné Tápai Erzsébet: Új remény: Nyolcadik történet (2020. január)
Az ember azt hiszi, mindent tud a világról, hiszen a tudósok már mindent felfedeztek. Mindennapi életünk során számokkal pontosan meghatározható helyzetünk térben és időben. Erre való a négy dimenzió.
Csakhogy a negyedik dimenzió nem olyan egyszerű dolog, amit könnyedén kifejezhetünk holmi számokkal. Elmondom hát az időről, ami túlmutat perceken vagy éveken.

A vén Időnek három gyermeke van. A legidősebb neve Múlt. A középsőt úgy hívják Jelen.
A legfiatalabb, aki a reményt hordozza magában, a Jövő.

A Múlt mindent tud a világról, hiszen ott volt már akkor is, amikor megszületett.
Pontosan tudja az igazságot arról, hogyan is történt.
Egyesek szerint, Isten volt az a hatalmas teremtő, aki létrehozott mindent, az egész világegyetemet.
Megteremtette a napot, földet, és az embert. Aztán pedig törvényeket, adott, hogy rend legyen az emberek között, mert csak úgy élhetnek egymással békében. Azonban mégis újra és újra eluralkodott a káosz és az emberek gyilkolták egymást.
Mások szerint volt egy ősrobbanás, nagyjából tizennégymilliárd éve. Így alakultak ki a galaxisok, a naprendszerek, és a Föld is. A mai világunk, az élőlények pusztán evolúció. Mindez tudományosan bizonyítható.
Ezek szerint a régi világ csak tudatlan magyarázatot adott?
De, talán nem is fontos mi volt a kezdettekkor. Igazán az emberiség történelme számít.
Az ember múltja a földön, bárhogyan történt is a kezdet: Rengeteg háború, melyeket mindig ugyanazok az okok váltottak ki. Kapzsiság, hatalomvágy, vallási ellentét. Természeti katasztrófák, melyek bizonyítják, milyen törékenyek vagyunk.
A Múlt mindent megtesz azért, hogy az emberek tanuljanak az elkövetett hibákból.
Miután már volt írásbeliség, az idő gyermeke megkímélt számunkra sok-sok fontos tárgyat az enyészettől, csak azért, hogy okuljunk belőle.
Rengeteg történetet tudunk az egyes emberek egyéni tragédiájától kezdve, egész nemzetek bukásáig. De az ismeret nem tette bölcsebbé az embert, csak hatékonyabbá a pusztításban.
A többségben leküzdhetetlen szerzési vágy ég. Mindent szeretnének megkapni és nem számít, mibe kerül önmaguknak, másoknak, a természetnek, a Földnek.
A Múlt mindenkié és mindenkinek van saját Múltja. Mindaz, amit átélt a saját tapasztalata.
Ahogy telik, az idő egyre többször átélünk hasonló eseményeket. Valamikori rossz döntésünk következménye eszünkbe jut, mert a Múlt súgja meg, hogy mit ne tegyünk.
Minden, amit jól csináltunk, kedves emlékek, melyek ismétlését szintén Múltunk sugallja.
Így segít nekünk a Múlt a Jelenben.

A Jelen a középső testvér. Ő a legfontosabb, összeköti a Múltat és a Jövőt.
Kissé nehéz meghatározni, mennyi ideig tart, az általában attól függ, éppen mi történik velünk.
Ha valami fáj, végtelenül hosszú. Csigalassúsággal haladnak a másodpercek.
Néha úgy érezzük, megállt az idő.
Amikor jól érezzük magunkat, örülünk valaminek, a pillanatok pillangó szárnyakon könnyedén reppennek, egyik a másik után. Olyan gyorsan elillannak, de az érzést jól megragadjuk, hogy felidézhessük magunknak, ha majd visszaemlékezünk.
Tegyünk, hát olyasmit a Jelenben, hogy ha már elmúlt, akkor azt gondoljuk jól tettük és kellemes legyen visszagondolni rá.
Egy mosoly az eladónak, aki egész nap ott áll a pultban, nem kerül semmibe, de kedves.
Megöleljük gyermekünket csak úgy reggeli közben, mert jól esik és érzi, hogy szeretjük.
Nem veszünk negyedik pár csizmát az áruházban, mert nincs rá szükségünk és amúgy is csak valami fontosabb dolog hiányát akartuk vele pótolni.
Ezek csak apróságok, de mindennaposak.
Életünk és jövőnk meghatározói ennél sokkal nehezebb dolgok; Munka, tanulás, életmód, értékrend.
Mivel az itt és most a Jelen, fontos emlékeztetnünk magunkat, hogy amit megteszünk, annak a következményeit nem lehet később eltüntetni.
Ez hát a Jelen üzenete: -Döntéseink, tetteink a Jelenben, alakítja a Jövőnket.

Az ember mindig szerette volna előre ismerni a Jövőt. Minden kultúrában megvolt ez az igény és természetesen megvoltak a megfelelő személyek.
Az ókori Delphoiban királyok és császárok is a jósnőkhöz fordultak spirituális segítségért fontos döntéseik előtt.
Mindenki ismeri a középkori látnok, Nostradamus nevét, aki kitűnően ismerte az emberi természetet, valamint a társadalmi folyamatokat és ennek megfelelő történéseket jósolt az emberiségnek. Természetesen, valamikor a jövőben ezek megvalósulhattak.
Az ősmagyaroknak a táltosuk volt az a személy, aki jósolt is egyebek mellett.
Manapság is vannak, akik azt állítják magukról, hogy a csillagok állásából, kártyából, vagy ki tudja, miből megmondják a jövőt. Persze jó pénzért.
Az igazság azonban az, hogy a jóslatok csak véletlen találgatások. A Jövő senkinek sem fedi fel arcát, a titokzatosság fátylába burkolódzik előlünk.
Az egyén, a nemzet, vagy az emberiség jövője a múlt eseményei alapján többféleképpen alakulhat, de senki sem tudhatja pontosan hogyan.
Senki nem tudja, számára mennyi ideig tart még a Jövő.
Viszont reményt ad mindenkinek, belé kapaszkodhatunk, mindennapi problémáink miatt és életbe vágó gondjainkkal kapcsolatban egyaránt.
Reméljük, hogy a munkahelyünkön végre értékelik erőfeszítéseinket és magasabb beosztásba kerülünk, vagy fizetésemelést kapunk.
A diák reméli, hogy jól sikerül a vizsgája, hiszen annyit tanult rá.
A kisgyermek reméli, hogy meghozza számára a Jézuska a várva várt ajándékot.
Mi lenne velünk, ha nem remélhetnénk, hogy a gyógyszerek kigyógyítanak még súlyos betegségből is?
Persze, ahhoz, hogy kivárjuk a jövőt szükség van türelemre és némi hitre.
Megtörténik, hogy valaki elkeseredésében, remény vesztettségében véget vet az életének, mert pillanatnyilag kilátástalannak látja.
Talán mert elhagyta a szerelme, azt hiszi, hogy itt a világvége. Pedig lehet, hogy nem is kellett volna sokat várnia és megismert volna valakit, aki ismét sok szépet és jót hoz az életébe.
Van, hogy elveszítünk egy munkahelyet, vagy nem sikerül egy fontos vizsga.
Munkát lehet találni másikat, ha a következő nem tetszik, majd az azt követő jobb lesz.
A vizsgák is pótolhatók. Legfeljebb tovább tart a suli, másokkal is megtörtént már.
Minden pótolható, de egy eldobott élet nem; az a legnagyobb veszteség a világon.
Ezért fontos a jövőbe vetett hit és a türelem, mert idővel sok probléma megoldódik, illetve ami ma tragikusnak tűnik, egy hét múlva talán már más szempontból nézve, nem is az.

Mindennap egy új remény, hiszen újra és újra esélyt kapunk arra, hogy felismerjük mi az, ami igazán fontos és értékeljük azokat az apróbb vagy nagyobb örömöket, melyeket az élet nyújt nekünk.
Minden gyermek születése egy új remény, mert ők testesítik meg a Jövőt.
A Jövő pedig valóra vált minden új reményt, ha hiszünk benne és teszünk érte.
5396
Kitti - 2020. január 02. 10:46:01

Ez is esszé.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.