Dr.Horváth Gábor: A professzor (2020. január)
Úgy ismerték a városban, hogy "a Professzor". Az orvos, a szemetes, a borbély, az utcagyerek. Egyszóval mindenki. Hinnétek-e, hogy tanárember volt valaha? Menyasszony, lakás, szép jövő. . . Arab és francia nyelvet tanított a főiskolán, diákjai szerették. Aztán beütött a mennykő és egy csapásra mindene elveszett.
Az asztal körül ülők sajnálkozva nézték Professzort, ahogy jobb napokat is látott öltözékében, kopott hegedűjével a hóna alatt a pulthoz sétált.
- Egy hosszúlépést Józsikám! - mondta halkan, miközben körmével egy üres pohár oldalát kocogtatta.
- Aztán jobbra, vagy balra, Tanár úr? - vigyorgott a csapos.
- Felőlem táncra is perdülhetsz, csak hideg legyen az a fröccs! Kutya meleg van odakint.
Apróval fizetett, hisz ki tesz ma papírpénzt kalapba? Aztán fogta a gyöngyöző poharat és bevackolta magát a sarokba.
Az asztalnál újra megeredt a szó.
- Mi lelte a szerencsétlent?
- Úgy mondják, a polgármester segítette utcára. Hogy miért? Elmondom. . . Egy francia befektető tárgyalt volna a városházán. Nagy üzlet volt kilátásban, de a tolmács lebetegedett. Gyors telefon a lektorátusra és mire a vendégek végeztek kávéval, konyakkal, meg is érkezett a tanár úr. Hamar megtudta, hogy mit várnak tőle, és akkor történt a baj. A franciák felé fordult és sajnálkozva arab nyelven kérdezte:
- Beszélik-e az urak valamelyik nyelvjárást?
Értetlenkedő fejrázás volt a válasz, meg a polgármester sziszegő hangja.
- Ne idétlenkedjen már, Professzor! Francia tolmács kell ide, nem arab.
- Értettem én elsőre is, polgármester uram, de a trianoni gyalázat napján én az életemért se könyörögnék Clemenceau* nyelvén.
- Nem? Hát idefigyeljen! Ha meghiúsul az üzlet, a maga fene nagy hazafisága miatt, hát én teszek róla, hogy többé semilyen nyelven ne beszélhessen katedrán. Senki lesz a neve ezután. És ígérem, nem csak szeretett városában.
- A nyilvánosság előtt majd mivel magyarázza?
- Semmivel. . . Szóbeszédnél kegyetlenebb vádló nem kell bizalmi állásban. . .
- Lelke rajta - válaszolt a tanár úr nyugodtan, majd sarkon fordult, és otthagyta a céklavörös városatyát.
Csúszott az üzlet, csorbult a haszon és a pogármester tartotta szavát. Ám ezzel nem ért véget a történet. Évekkel később az a francia üzletember ismét a városban járt. Alig hihető, de a szakadt utcai zenészben felismerte az önérzetes tanárt. Kíváncsi volt; vajon mennyit érhet a rebellis magyar büszkesége hazafisága most, hogy éhes? Mosolyogva száz eurót dobott a hegedű nyitott tokjába.
- Énekelje el nekem a marseillaise-t, uram! Clemenceau nyelvén, ha kérhetem. Öné a százas, ha megteszi.
Elmúlt már jócskán június negyedik napja - nem érezte júdáspénznek -, s a Professzor elfogadta. Hegedűjén kísérte saját énekét, s mikor a végére ért, a francia elégedetten megtapsolta. Ám, ahogy indulni készült, a hajdanvolt tanár hangja megállította.
- Pardon, Monsieur! Adok én is önnek ugyanannyit, csak előbb a Himnuszt énekelje el nekem! Kölcsey nyelvén, ha kérhetem.
- Nagyon megérné - vigyorgott az üzletember -, de sajnos se dallamát, se szövegét nem ismerem.
Ekkor a Professzor lehajolt, felvette a ropogós bankót, és az elképedt francia kezébe nyomta.
- Ennyiért bárki megtanítja.
Aztán álla alá fogta hegedűjét, de válla felett még hátraszólt:
- A francia szabadság dalára vendégem volt az úr.
Az üzletember csalódottan odébb oldalgott, de még hallotta, ahogy a Professzor - többnyire csak mosolyért cserébe - járókelő közönségének játszott tovább;
" Mint száműzött, ki vándorol a sűrű éjen át"
A francia - habár magyarul nem tudott - megértette a hegedű szívfacsaró szavát. Meg azt is, hogy gazdagsága eltörpül a kolduló magyar méltósága mellett. . .
Lehajtott fejjel megállt egy pillanatra, s talán életében először elszégyelte magát.

. . . Az asztaltársaság a sarok felé nézett, de ott már csak egy üres pohár mutatta; nemrég még ült mellette VALAKI. . .

A 99. gyásznap éjszakáján: Horváth Gábor
6659
horka - 2020. január 29. 16:42:32

Kedves Magdi, méltányoló szavaid jólesnek, köszönöm szépen.
Gábor

6191
Magdolna43 - 2020. január 29. 15:01:52

Kedves Gábor!

Tetszéssel olvastam történetedet,.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

6659
horka - 2020. január 08. 11:46:18

Köszönöm, kedves Kitti. Sajálatos a történelmi háttér.

5396
Kitti - 2020. január 07. 22:51:07

Gratulálok a remek történethez és stílushoz, amivel előadtad. Élvezettel olvastam. Rose

6659
horka - 2020. január 02. 15:26:04

Elismerő szavaidat köszönöm szépen, kedves Éva. Olyasmiről igyekszem írni, ami a közéletből, meg a történelemkönyveinkből hiányzik. (Habár tudom, Győzike zebracsíkos történeteivel manapság nehéz versenyezni.)
Üdvözöllek, Gábor

6643
szikra60 - 2020. január 02. 13:36:03

Kedves Gábor! Szeretem az írásaid! Méltóság, emberség, tisztelet, szeretetet és még sorolhatnám a szavakat - melyek műveidhez társulnak - de csak gyenge próbálkozás lenne bármit is írnék. Őszinte gratulációm! Tanítani lehetne! Üdvözlettel ÉvaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.