Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Szilasi Katalin: A nő és a férfi (2020. január)
A nő az álláig húzta a takarót. Fázott. Tisztaság volt, rend, de ridegség vette körül. Minden szögletes, fényes, hegyes, szinte szúrtak a bútorok, a tárgyak a szobában. Megborzongott arra a gondolatra, hogy itt kellene élnie.
A férfi még aludt mellette. Idegennek tűnt most a tegnap estéhez képest. A sűrűn kiütköző sötét borosta okozta-e vagy a reggeli éles fény, ami a legkisebb anyajegyet is láthatóvá tette rajta, ki tudja? Egyre inkább erősödött benne az az érzés, hogy nincs köze ehhez az archoz, ehhez a testhez, amihez néhány órával ezelőtt még olyan boldogan odasimult. Nem köti semmi ehhez a férfihez, akit pár napja még úgy akart szeretni. Akit pár héttel ezelőtt ismert meg a buszmegállóban, ahová a hirtelen jött eső elől bemenekültek.
A férfi akkor szinte kisfiús volt ázott hajával, nevetős szemű, mintha a vihar csak egy jó tréfát csinált volna az ő kedvükért. Hogy találkozzanak.
- Húzódjon beljebb, bőrig ázott - mondta a nő.
- Van itt egy presszó. Ha kicsit csendesedik, ugorjunk be oda. Maga is jól megázott.
- Ott szemben? Az inkább kocsma. De magával bemegyek.
A félhomályos helyiségben a szokásos kocsmazaj fogadta őket. A sok mindenféle szagtól szinte vastag volt a levegő. De most jólesett nekik ez a kétes tisztaságú meleg. Levetették a vizes kabátjukat, s bár a hajuk csapzott volt az esőtől, mind a ketten kellemes meglepetéssel szemlélték a másik vonzó külsejét. A nő is, a férfi is a húszas éveik végén jártak. Magasak voltak, jó alakúak. Mindketten ahhoz a szerencsés emberfajtához tartoztak, akik már a külsejükkel megnyerik az idegeneket is. A nő hosszú haja kontyba volt feltűzve, látni engedte nyakának, mellének szép vonalát. A férfi szabályos vonásait kicsit elrontotta a túl keskeny száj. Sejteni lehetett, hogy nem mindig ilyen barátságosan megnyerő az arca. Tud szigorú, sőt talán gonosz is lenni.
A nagy összevissza hangzavarban egymáshoz hajolva beszélgettek, mint régi, jó ismerősök között szokás.
- Tegeződjünk! Úgy egyszerűbb.
- Jó, nem bánom.
- Errefelé laksz?
- Egy buszmegállónyira, a Nyugati felé.
- Én is, csak pont az ellenkező irányban.
És ilyen semmiségekről esett szó az első alkalommal, de érezték, hogy jólesik a másik közelsége. Egy hét múlva aztán már mindent tudtak egymásról. Hogy a nő egyedül él, albérletben. A szülei vidéken laknak. Ő az egyetem után Pesten maradt. Jó állása van, könyvtáros.
A férfi már elvált. Korán nősült, de hamar kihűlt a szerelem. Ahhoz meg túl fiatalok voltak, hogy csak megszokásból maradjanak együtt. A volt felesége külföldre ment dolgozni. Már új férje van.
- És te hol dolgozol? - kérdezte a nő.
- Építészmérnök vagyok egy vállalatnál. Nehéz meló, nagy a felelősség. De megfizetik. Hétköznapokon alig érek rá.
A hétvégeket viszont ettől kezdve mindig együtt töltötték. Strandra jártak, kirándulni, néha betértek a "kocsmájukba"is egy-egy sörre, ha esténként a buszmegállóhoz értek.
- Gyere most velem a másik irányba! - mondta egy szombat este a férfi.
A nő tudta jól, hogy miért hívja. Ő is kívánta már vele a testi együttlétet, de nem akarta kezdeményezni. Nem szólt semmit, csak boldog-engedelmesen odabújt a férfihoz és ment vele.
A lakásban minden elő volt készítve a nő fogadására. Bor a hűtőben, aprósütemény a tálcán, törülköző az ágyon, papucs az ágy mellett. Hímzett, piros, szegedi papucs. A nőnek jólesett ez a gondoskodás, bár kissé megrendezettnek tartotta. Az éjjeliszekrényre odakészített óvszer
meg zavarta is egy kicsit.
A bor finom volt, jó drága lehetett. Ahogy ittak, a férfi szaladt a konyhába elmosni-törölni a poharakat, tisztán hozta vissza őket. Aztán szinte szó nélkül átnyalábolta a nőt, és letette az ágyra. A nőt meglepte ez a hirtelen rázúduló férfivágy. A teste engedelmeskedett, de igazából nem így képzelte el az első együttlétüket. Elalvás előtt megpróbált odabújni a férfihoz, közös takaró alá, de az elhúzódott:
- Ne haragudj, megszoktam, hogy egyedül alszom a saját takaróm alatt.
Néhány perc múlva már lehetett is hallani az egyenletes hortyogását.
A nő az ablakot nézte, hajnalodik-e már, de még sötét volt. Az utcai lámpa is égett, a fénye be-bevilágított, attól függően, hogyan fújta a ház előtti fák leveleit a szél. A nő próbált rendet rakni magában, de minden összekavarodott, úgy gondolta, elteszi holnapra a benne lévő zűrzavart, és megpróbál aludni. Az üvegben volt még bor, óvatosan felkelt, kitöltött egy pohárnyit, megitta. Sikerült néhány órát félálomban eltöltenie, de a reggeli világosság felébresztette. Felkelt, felöltözött. A férfi csak most ébredezett. Jólesően nyújtózkodott, közben a nőt figyelte.
- Ha másképp öltözködnél, egészen reprezentatív csaj lehetnél.
- Nem akarok reprezentatív lenni.
A férfit meglepte ez a majdnem ellenséges hang.
- Mi bajod van? - kérdezte félkönyökre támaszkodva. - Nem voltam elég jó az ágyban?
- Az ágyban? Azzal nem volt semmi baj. Csak minden más olyan idegen nekem.
- Majd megszokod. Meg azt is, hogy a poharat, ha ittunk belőle, el kell mosni.
- Nem akartalak a mosogatással zavarni az éjjel.
A férfi szája elkeskenyedett, a hangja is szigorúvá vált:
- Ez nem lehet kifogás.
A nő felállt a nagy bőrfotelből, mint aki menni készül.
- Nem kifogás. Miért is keresnék kifogásokat. Hiszen elmegyek.
- De visszajössz?
- Nem.
- Nem? Mert mi nem tetszik itt neked?
- Te jó pasi vagy. Szép a lakásod is, csupa üveg, tükör, ragyogás, minden pontosan a maga helyén, csakhogy ez nem otthon. Ez kirakat. Ide valóban egy reprezentatív hölgyemény illik, akivel lehet fogadásokat tartani, társaságba járni. Találsz majd magadhoz valót.
- Nem értelek... - mondta a férfi az ágyból fölkelve.
- Látod, ez az. Éppen az a bajom, amit nem értesz. Ezért megyek el, és ezért nem fogok visszajönni többet.
5940
silberin - 2020. január 10. 18:51:26

Kedves Magdi, kedves Kitti!

Két ennyire különböző embernek valóban kár lett volna összekötni az életét. Köszönöm, hogy elolvastátok.

Szeretettel: Kati

5396
Kitti - 2020. január 07. 23:11:16

Remek döntés. A vonzó külső mögött ellenszenves alkat bújhat meg, ami hamar kiderül. Nagyon hamar. Tetszett a novella.Rose

6191
Magdolna43 - 2020. január 06. 14:56:59

Kedves Kati!
Jó, hogy időben rájött a hölgy, hogy nem lesz közös az útjuk.
Szeretettel grtulálok,
Magdi

5940
silberin - 2020. január 06. 13:18:52

Kedves Rita!

Nem volt butaság az a régi mondás, hogy lakva ismerjük meg az embert.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati

6542
ritatothne - 2020. január 03. 19:17:22

Hát igen. Ma már szinte az ágyban kezdődik az "ismerkedés", aztán hamar kiderül, hogy igazából nem köti össze őket semmi.

Jó történet volt, tetszéssel olvastam.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.