Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Hornyák Jánosné: Névtelen hős
/Rímes próza/

Rózsás hajnali fényben kínosan evezett a hír. Jöjjön a csatatérre harcolni mind, aki csak bír. Simogató szellő rabolta asszonyok könnyeit. Száz apa ölelte álmosan bolygó gyermekeit. Mondták már a búcsúszót zakatoló kerekek. Édes álmaikból most eszméltek föl a gyerekek. Hová megy apa? - megtöri a csendet, s néz a gyermek egy harmatos női szemet. Hová megy apa? - kérdi már száz és száz kis ajak. Nem felelnek... Óh, mért vagytok ti kíváncsi szavak?! Nincs többé csend: Hová?...Mért?... Meddig? A szél hozza, viszi sok-sok édesanya szeméig. Hová?...Hová is? Egy óriási romos házba, hol a Gyűlölet az úr, ő nem vizet tölt a pohárba. Milliókat vérrel itat, puskaporral etet. Ott fiam nincs Béke, nincs Szeretet! Menjünk oda anyácskám! - szól egy totyogó gyerek- Látogassuk meg őket! - s kiált már a többieknek. Fájóan mosolyog az anya - kicsikém nem lehet... Este elmondom Hófehérkét és a törpéket. Úgy látszik találkozott a nyugalom és a fiúcska. Hallgatja, mit tett a mesében a rút boszorka. - Ugye, a Gyűlölet nem mérgezi meg apát, mint Hófehérkét az a csúnya boszorkány? Kínos csend térdel a pici kis szobára... - Aludj kicsim!- csókot hint fia homlokára. Ott messze puskaport nyelnek, vért isznak. Vacsorára, ebédre, reggelire csak ezt kapnak. Furcsa, nagyon furcsa zenére étkeznek. Ágyuk, kardok, puskák teljes erejükből zenélnek. Nappalokat nyögve váltja a kínos éjjel. Napokat a hetek kergetik messze széjjel. Még egy nap s újra az igazi otthon. Még egy nap, s fiam, újra veled vagyok! Ágyúk füstfellegében milliók tűnnek el. A földön apák, férjek halomra buknak el. S most már vége!!! - kitűzik a zászlót. Vége! Vége!- ordítják mindenfelé a szót. Hazamegyünk, könnyek ülnek fáradt szemükre, s mindegyik gondolatban csókot hint gyermekére. Hozza a vonat a bátor férjeket, apákat, kik az otthoniaknak szereztek kínos álmokat. A viszontlátás örömének mámorában, csillogó boldog könnyek harmatában felbukkan az anya s fia, elmosódva bár. E két árva üde virágcsokorral vár. Várnak, de senki nem fut feléjük. Várnak, de nem szegődik senki melléjük. ...Apát megmérgezte a Gyűlölet bácsi! S a két árva már csak egymást öleli.
6142
BoldogCsisz - 2020. január 29. 06:16:50

Örömmel olvastam, hogy tetszett megható történetem
Üdv: Marika

6578
nagyagnes - 2020. január 29. 02:41:36

Nagyon-nagyon szép.

6142
BoldogCsisz - 2020. január 12. 20:33:18

Kedves Marcsi!
Köszönöm kedves hozzászólásodat!
Szeretettel: Marika

696
marcsi - 2020. január 12. 20:31:12

Kedves Marika!

Szeretettel olvastam megható prózaversedet. Marcsi

6142
BoldogCsisz - 2020. január 12. 19:51:07

Kedves Maria!
Köszönöm hozzászólásodat! Örülök, hogy olvastad történetemet!
Üdv: Marika

5555
Maria HS - 2020. január 12. 19:47:27

BoldogCsisz
remek írás, bárcsak másról szólna..gratulálok szeretettel: Maria

6142
BoldogCsisz - 2020. január 08. 10:19:39

Kedves Tibor!
Köszönöm, hogy nálam jártál, olvastad írásomat!
Szeretettel: Marika

2603
orkutya - 2020. január 07. 22:17:09

Összeszorult a szívem az utolsó soroknál, kemény volt! Sajnos, mióta világ a világ, azóta vannak háborúk! S ahogy fogy a tiszta víz, és a termőföld mennyisége, úgy nő a 3. világháború kitörésének lehetősége (de emellett tucatnyi más háborús góc is van per pillanat a kis földgolyónkon). Ettől függetlenül maga az írás nagyon jó! Cool

6142
BoldogCsisz - 2020. január 07. 17:51:31

Kedves Magdi!
Így igaz, ne legyen soha többé háború! Köszönöm, hogy nálam jártál!
Üdvözlettel: Marika

6142
BoldogCsisz - 2020. január 07. 17:50:03

Kedves Éva!
Köszönöm, hogy olvastad háborús történetem. Hát bizony a Jóisten mentsen meg minket a háborútól!
Üdvözlettel: Marika

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.