Kui Janos: Találkozások 2.
Maróti belefáradt a küzdelembe. Letöltötte a műszakot, és meghozott egy olyan döntést, amelynek megvalósításában, maga sem bízott.
Kezdte értékelni a fia törekvését. Megpróbálta elérni, hogy a fia úgy nézzen rá, mint azelőtt. Nem volt nehéz dolga. Kálmán csendes, szófogadó fiú volt. Meghallgatta, amit az apja mondott, s nagyobb részt, el is fogadta.
Jellemzőit az anyjától örökölte, aki hallgatag, keveset beszélő, de mélyen gondokozó asszony volt. Tudta, hogy a fia bárhol megállja a helyét, azért más jövőt álmodott neki.
Másnap, Maróti megkönnyebbülve ment be a gyárba, valamivel korábban, mint máskor. S jól tette!
Kereste a szakszervezeti bizottság mindenese.
- Segített nekem azzal, hogy ilyen könnyen megtaláltam. Meglepetést hoztam magának. Milyen viszonyban van a feleségével?
A mester meglepődött, és igen nehezen boldogult a szavakkal. Csak hápogott összevissza, de szólni nem tudott. A szakszervezetes abból arra következtetett, hogy a családi életében nincsen minden rendben.
- Mindjárt kiderül, miért avatkozok be a családja életébe. Meg akartuk lepni egy ingyenes üdülőjeggyel. Úgy, ahogy mondom! Csak egy személyes a hely. S akkor arra gondoltunk, előbb beszélje meg élete párjával, elengedi egyedül, kipihenni a fáradalmait, s helyre pofozzák valamennyire az egészségét.
- Finom lélek az én Borim! Ha én mondanék le róla, akkor ő biztatna.
- Menj csak, menj - mondaná. Fáradt is vagy, de az általános egészségi állapotod sem olyan, hogy ne volna szükséged pihenésre, s még inkább a kezelésre.
- Maga, bizonyára, jól ismeri! Amit mondott, elhiszem. Adom a jegyet, szombaton lesz az indulás.
- Nem, nem - sietett a válasszal. Nem mintha tartanék a nejem negatív válaszától, de egy ilyen helyzetben ajánlott a közös megegyezés!
- Úgy gondoltuk mi is.
- Holnap délkörül bejövök a jegyért.
-Tetszik nekem a határozottsága, még inkább a magabiztossága! Néhány óra múlva kiderül, hogy van-e valami alapja a határozottságának?
- Nem szoktam a levegőbe beszélni!
Otthon, a feleségével, egészen más hangon beszélt, másképpen viselkedett, mint amit, a pénztárosnővel használt. Jóformán a falatját sem nyelte le, kezdte az egyezkedést.
- Bori, fáradtnak érzem magam! Kapóra jött ma, hogy a szakszervezet felajánlott egy ingyenes üdülőjegyet. Azért egyet, mert csak annyi volt. Most már tőled függ, elmehetek, vagy nem, összeszedni magam?
Úgy látszott, hogy közben rájött: ha a felesége beleegyezését akarja megszerezni, durva viselkedéssel nem éri el a célját.
Érkezésekor mosolyt erőltetett az arcára. S azonnal enni akart.
- Nem tudom, miért, de üresebb a gyomrom, mint máskor. Ebédelhetünk?
- Igen, de miért kérded igy? Sokszor érkeztél a gyárból úgy, hogy nem volt készen az ebéd?
- Nem sérteni akartalak, asszonyom! Talán csak azt, hogy üljünk le, és legyünk túl a konyhaidőn!
Borit bosszantotta férje erőltetett finomkodása: nemigen állt neki jól! S megkérdezte.
- Mióta vagy ilyen illedelmes, figyelmes ember és férj? Ezt a Marótit nem ismerem.
- Ezek szerint kettő van belőle. Ezt az újat könnyebben eltudnád viselni, mint a régit? De akkor ez a szemrehányás nem nekem szól, hanem annak a másiknak.
- Humorérzéked mindig volt, és lesz! Látom, most is kihasználod. Azt az egyet jegyezd meg: nem óhajtom, és nem is fogom megvonni tőled a lehetőséget, hogy ápolgasd magad, gondozd az egészséged! Ilyen nem kívánatos helyzetben már voltam segítségedre.
- Azt próbáltam akkor megköszönni neked, ahogy én tudtam. Különben ez a megmérettetés jó előkészítés volt az üdülés előtt Holnap még bemegyek a gyárba.
- Ha dolgod van, csak menj! Én addig előkészítem, amire szükséged lesz, hogy nyugodtan indulj a pihenőre!
Várták Kálmánt, hogy együtt ebédeljenek.
A fiú megígérte az apjának, hogy segít a pakolásban.
Három kézre kevés jutott, hamar végeztek, s akkor Maróti még akart javítani a helyzetén, s ajánlotta Borinak, meg Kálmánnak is, hogy sétáljanak egyet, s az egyik cukrászdában búcsúzzanak el. Ha akkor látta volna valaki Bori arcát, azt mondta volna, hogy egészen más asszony, mint aki volt.
Elég későn értek haza, s még egyszer végig nézték a csomagot, nehogy valami otthon maradjon, amire szüksége lehet.
A vonat kora hajnalban indult, Maróti beállította a pontos időt az óráján, nehogy elaludjon! Az óra csengetésére felébredtek mind a hárman, de Marótit csak a fia kísérte el. A hajnali fényben ballagtak az állomás felé.
A fiától azzal köszönt el, hogy mire ő hazatér, Kálmán már kész esztergályos lesz.
Kálmán javított rajta.
- Nem is egyszerűen csak esztergályos, hanem az eszterga művésze!
A papa akkor rámosolygott, és felszállt a vonatra: egyedül, Bori asszony nélkül!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.