Tóth Lászlóné: Hűség/4.
Ilike Istenhívő asszony volt, naponta imádkozott, hogy az Úr ajándékozza meg őket gyermekkel, hiszen tudta, hogy a gyermek Isten ajándéka. Nem az kapja, aki akarja, hanem az, akinek a Teremtő adja.

Édesanyjának feltűnt a lánya boldogtalansága, amit a kedvességével igyekezett leplezni, de az anyai szem mégiscsak észre vette.

- Kislányom, nagyon sovány vagy, nincs elég ennivalótok?
- Kevés van, mint mindenki másnak, de azért nem éhezem, látja, kettőnkre is tudok főzni.
- Sápadt is vagy meg boldogtalan. Valami nincs rendben. Mondjad, mi bánt, velem nyugodtan megoszthatod azt, ami a szíved nyomja.
- Már több mint öt éve vagyok asszony és még nem estem teherbe. Zoli imádja a gyerekeket és én nem tudok szülni neki.
- Voltál már orvosnál?
- Nem.
- Hiszem, hogy az Isten megajándékoz vele, csak azért vagyok türelmetlen, mert mindenki ugratja a férjem, a rokonai pedig folyton a gyerekeikről beszélnek és látom, hogy Zolinak mennyire rosszul esik, hogy hozzánk még nem köszöntett be a gyermekáldás.
- Kislányom, én is hiszem, hogy édesanya lesz belőled, de ami tőled telik, azt neked is meg kell tenned. Tudod milyen rendes, becsületes orvosunk van, csak tud adni valami tanácsot.
- Igaza lehet édesanyám, felkeresem Horváth doktort.

A vidéki orvosok szinte mindenhez értettek. Kórházba ritkán került a beteg, többnyire helyben oldották meg a problémát.

Nézze kedves, mondta az orvos, szerintem nincs komoly baj. Adott egy kislányos alkat és alultápláltság, de nem reménytelen a teherbe esés és a kihordás sem, ha bizonyos dolgokat betart.

Felírok vitamininjekciókat, gyógynövényeket, melyekből főzetet kell készíteni és naponta - alulról - abban mosakodni. Fontos, hogy házasélet után maradjon az ágyban, ne kelljen mindjárt fel, és különösen ne mosakodjon meg, mert így sokkal nagyobb esélye lesz a teherbe esésre. Ha pedig megtörtént, jöjjön vissza hozzám, hogy tovább tudjam tanácsolni. Az injekciókat majd a nővérke beadja, tíz alkalommal kell eljönnie. Az Isten áldja meg kedves, ne veszítse el a reményét, meglátja, hogy minden rendben lesz.

Telt, múlt az idő. A háború még tartott és már a hatodik házassági évfordulón is túl voltak. Ilike mindent úgy csinált, ahogy Horváth doktor úr mondta, de nem változott semmi, illetve valami mégiscsak, mint ha Zoli már nem szeretné annyira, türelmetlen és kedvetlen volt hozzá. Ha jöttek a rokonok, akkor viccelődött és evés, ivás után rázendítettek a kedvenc nótáikra, de ha kettesen maradtak sótlanná és szótlanná vált. Pedig szép hangja volt, ahogy a többi testvérének is. Egyetlen hangszerén, egy szájharmonikán, minden ismert éneket el tudott játszani. Időnként előfordult, hogy egy-egy farsangi rendezvényen a zenekar egyik tagja - mint jó barátja - átadta neki a tangóharmonikáját és azt is úgy kezelte, mint egy profi, pedig soha nem tanulta, csupán érzéke volt hozzá és abszolút hallása.
5772
Saranghe - 2020. január 14. 17:48:38

Kedves Rita!

Ez nagyon rövid rész volt. Sad. Remélem lesz csütörtökön újabb rész.

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

6542
ritatothne - 2020. január 14. 17:42:52

Kedves Kata!

Köszönöm az érdeklődésed.

Szeretettel: RitaRose

6041
Katalin - 2020. január 14. 17:13:19

Kedves Rita! Várom a folytatást. Kíváncsivá tettél!
RoseHeartSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.