Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kitti: Ötödik parancsolat 4.
Halál Pista úgy ébredt hajnalban, mint más reggeleken. Viszont most eltöprengett. Vali nem volt a házban, gyerekei mélyen aludtak. Ilyen még soha nem fordult elő. Ha Vali nem volt, akkor a gyerekek se, azt már megszokta, valahogy lelkiismerete el is fogadta. Tudta, hogy ha részeg, kifordul önmagából. Sokat fogadkozott Valinak, hogy nem nyúl a pohár után többet, és majd összeszedik magukat valahogy. Eddig még nem sikerült az ígéreteit valóra váltani, és most, ezen a reggelen rádöbbent, hogy talán már soha nem is fog. Vali nincs itthon, őneki menni kéne. Várják a földeken, a termelőszövetkezet tagjai. A gyerekek pedig nem maradhatnak egyedül. A nagy kondérból áradó bűz odacsalta, hogy megnézze mi az. Leves volt, a kotlók leve, amiből tegnap ehettek a gyerekek. Már nem sok volt benne, hús alig. Homok látszott a kondér alján, ahogy a bugyogó levet meglökte. Tán homokot szórtak belé a kölkök. Gondolta, aztán csak kivitte szétönteni a koszos udvaron. A kútnál vizet mert belé, és otthagyta a kút mellett ázni. Becsoszogott, töprengett. Talán jön Vali. Hol lehet? Kinézett az ajtón, kék szemét meresztgetve a távoli útra. Gondolt egyet.
Egyenesen a lisztes dobozhoz ment. Tudta, hogy Vali ott rejtegeti a pénzt előle. Pár napja riadt fel, hogy a liszttel vacakol egy reggel, akkor látta. Nem tudta mennyi, de sok pénz volt. Ki tudja mióta gyűjtögette Vali?! Tán a gyerekekre. Igaza volt, tudta. Kezét beletúrta a lisztbe, a doboz peremén borult a liszt, omlott az asztalra. Nem érzett semmit, ezért az egészet kilódította. Csak úgy szállt a liszt az asztalon! Semmi. Egy fia bankjegy nem került elő. Vagy máshová dugta?
Most már biztos volt benne, hogy Vali tényleg elment, csak azt nem tudta, ugyan mennyi időre lesz elegendő a pénz, amit magával vitt. A lisztet besöpörte kezével a dobozba, felhelyezte a polcra, és ennivalót keresett. A gyerekek nemsokára ébredni fognak. Valamit kell adnia nekik. Rájuk nézett. A felelősség, ami most rázuhant, majdnem összenyomta. Mi lesz most? Te atyaúristen! Mi lesz? Hat gyerek, ő meg egymaga.
A sütőben megtalálta a tyúkok combjait és mellét lesütve, lapultak szépen a zsír alatt. Na, ez jó lesz reggelire. Kissé megnyugodott, nem tudta mit tegyen. Amit meg tennie kéne, azt hogyan? Tanácstalanul tipródott az indulás és maradás között. Péter felült és apjára nézett.
- Anya nem gyütt' meg? - Susogta aggódó arccal. - Apu. Anya hol van?
- Hunnét tuggyam haol' van?! - felelte - Látaod, én vagyaok csak'. Ennél? Jöjjí' kisfiam!
Hangja szomorú és csendes volt, Peti még sose hallotta ilyennek. Szívében fájdalom és szánakozás lobbant apja iránt. Kimászott az ágyból, hátrament az udvari bodegába, majd apjához bújt, mikor bejött.
- Mi lesz apu velünk? Nem mentél dolgozni se.
- Nem tudom Peti. Tán bemegyünk Nyíregyházára valami segílyért'. A kicsiket összeszedjük, aztán...
- Anyu is Nyíregyre indult tegnap - csillant a kisfiú szeme - Biztosan megtaláljuk. "Ugyi" apu?
Pista nem válaszolt. Mit is mondhatna a gyereknek?! Hogy anyja elment, itt hagyta őt is? Meg mindannyiukat? Még ő se fogta fel, pedig egyre rosszabbul érezte magát a borongós gondolataitól.
Aztán, csak összeszedte magát, úrrá lett a gyengeségén porontyai előtt. Mire mind felkelt, már kész volt a terve. A hivatal majd segít neki átvészelni a gondot. Legalább egy kis pénzzel, ha mással nem is tudnak segíteni. Marikára bízta a kicsik öltöztetését, aztán a délelőtt végén útra kelt velük. Évit a nyakába ültette, a többi szaladgálva kunkorodott előtte. Hurrá! Utazunk! Ujjongtak, hogy végre történik valami körülöttük. Hat gyerekkel vonatjegyet se kellett váltania. Felcihelődtek arra a koszos vonatra, amit épp elértek. Nyíregyházára ment, Záhony felől. A három legkisebb még vonatot se látott eddig, ámulva figyeltek, és örömmel futkostak a vagonban. Pista erőteljesen szólt rájuk, hogy nyugton legyenek végre. Alig fél órát utaztak, már le is kellett szállniuk. A gyerekek még mentek volna. Addig csak néztek ki az ablakon, bámulták az eltűnő jegenyéket, szalmakazlakat és szántót, figyelték a legelő teheneket, fel-felrikoltva, ha felfedeztek egyet a mezőkön. Az úton haladó autók és teherkocsik meglódították a fantáziájukat, mindenféle történeteket találva ki arról, melyik autó miért, és hová tarthat. A városban már csendesen mentek Pista mellett. Peti Kisvali kezét fogta, az övét meg Lacika markolta dundi kezével. Marika Évikét vezette, Feri meg hol előttük, hol a hátuk mögött szaladt.
- Gyere ide Feri fiam! - Unta meg Pista, majd elkapta a gyerek kezét, és úgy mentek aztán kézen-fogva. Apa és fia.
A Tanácsháza portáján öreg férfi állta útjukat.
- Hová mén az elvtárs? - Kiáltott Pista hátának. Először nem is gondolta, hogy neki szólnak, ment tovább. Ám a portás felemelte a hangját.
- Álljon csak meg a hat gyerekkel! Hová mennek?
Pista visszafordult, hogy ne kelljen kiáltva mondani, miért is jöttek. Aztán csak eldadogta nagy keservesen.
- Akkor fel kell mennie a lépcsőn, emelet huszonegyes szoba. Gyámhatóság lesz kiírva az ajtón. Ott várjanak. Majd felszólok a telefonon. Nincsen ma ügyfélnek keresnivalója. De maga csak menjen, na! Menjenek!
Mire felmásztak, az ajtóban várta őket egy rövid hajú barna asszony. Kissé molett, szemüveggel az orrán. Frizurája a WC- kefére emlékeztette Pistát.
- Jó napot kívánok! - köszöntötte őket. - Maga hozott hat gyereket?
- Csókolom a kezit'. Nem hoztam én, gyüttek ük vílem'. - komorodott el az arca, mert a hang hivatalos volt és kimért. Rosszat sejtett. - Segícségért' gyüttem', ha lehetne.
Szőke fejét lehajtotta, vastag szája szélét megnyálazva folytatni akarta volna, de szája összetapadt. Fejébe bele nyilalt a fájdalom, keze remegni kezdett. Nem akart a kezére figyelni, beszélni akart.
- A felesígem'. Emínt' tennap'. Itt maradtunk mink heten. Mint a gaonoszaok' - próbált összetapadt szájjal mégis szót venni. Még egy halványka, kesernyés mosoly is kicsúszott valahogy a mondat végén.
- Jöjjön be - hívta a nő. A gyerekeket másik szobába terelték, ahol még játékot is adtak nekik. Pista maradt a molett nő előtt ülve, hogy jegyzőkönyvbe mondja a dolgait. Szűkszavú volt. Csak a kérdésekre igyekezett válaszolni, tömören, röviden. Minek annyit beszélni?
- A rendőrségen bejelentette a felesége eltűnését? - nézett rá szemüvege mögül a nő. - Ki tudja mi történhetett vele?! Mégiscsak hat gyereke van! Nem szoktak az anyák hat gyereket hátrahagyni csak úgy szó nélkül. Nem gondolja?
Pista megrettent. Tán még meg is gyanúsítják itt őt valamivel. Bizalmatlan lett, és bezárkózott.
- Nem jártam ín a rendőrsígen'. Minek mentem vaóna'?
- Úgy is jó, majd mi bejelentjük. Ha megtudunk valamit, értesíteni fogjuk. Eredjen szépen haza, a gyerekeket a megye addig gondozásba veszi, amíg az anyjuk elő nem kerül. Vagy maga össze nem szedi magát, hogy nevelni tudja őket. Valakire bízni kell, amíg dolgozik. Nem?
- Óvodát nem lehet intézni? Az iskaolába' már nígyen' mennínek' az őszön. Mingyá' itt van az is.
- És addig? Mi lesz velük addig? Maga nem dolgozik addig? Börtönbe akar menni? Vagy mit akar?
- Segícségért gyüttem'.
- Azt megadjuk mindenkinek. Magának is, meg a gyermekeknek is. Elvisszük a gyermekeket szépen átmenetileg intézetbe, aztán majd alakul valahogy a maga élete is. Vagy az asszony jelentkezik, akkor meg visszakapják őket.
- Maost' akkaor' nem vihetek egyet se haza? Tán búcsúra se lehet menni vélük'?
- Nem. Jobb lesz az így. Csak menjen szépen haza, meg a munkába. Küldök értesítőt hol találja meg őket. Lehet majd látogatni.
Pista fel se fogta hirtelen a helyzetet. A gyerekeket elveszik tőle? Ez valami felfoghatatlan téboly, valami elképzelhetetlenség. Micsoda segítség ez? Nem értette. Azért felállt, lehajtott fővel köszönt, kezében a jegyzőkönyv lapjaival. Ment. Lépdelt a lépcsőn le, s szinte látta a kicsiket, ahogy az imént még mellette másztak fel. De régen volt az, de régen! Talán két órája sem.
Te magasságos úristen! - döbbent meg - Mi lesz velem?
Egy fillér nem volt a zsebében, így vonatra sem jutott. Gyalog indult Kótaj felé, nem érdekelte semmi, csak az út, ami előtte állt. Hasogató fejfájással, remegő kézzel és lábbal vitte a kínját.
5396
Kitti - 2020. január 20. 02:33:11

Aranyos vagy Ági, köszönöm szépen! Rose

6578
nagyagnes - 2020. január 18. 21:52:44

Festesz mindent. Mint a festmény, olyan: nem piacon árult, hanem, mint híres képtárak festményei.

5396
Kitti - 2020. január 15. 18:04:26

Kedves Hajnalka!
Hálásan köszönöm a szavaidat! Igazi kritikára vágyok és szépen kérlek, tarts velem és adj hiteles véleményt a további részeknél. Tudom, nagy kérés, mert nem rövidek a részek és az ideje mindenkinek véges. Reális, hiteles véleményedet mindig örömmel fogadom. Rose

5396
Kitti - 2020. január 15. 18:01:12

Igen, S.Kata, de az apjuk nem akarta elhagyni őket, legalább is nem tudatosan. A hogyanokra meg van a válasz a regényben, de hát sokkal később.
De, hogy neked micsoda hófehér lelked van Kata, én nem tudom hol, mely szakasz váltotta ki a könnyeidet! Viszont lesz rész, ahol biztosan tudom, hogy nehéz szívvel olvasható...
Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél az olvasással! És a szavaiddal is. RoseIn Love

5396
Kitti - 2020. január 15. 17:57:37

Nagyon köszönöm Magdolna! Öröm volt itt látni téged!Rose

5396
Kitti - 2020. január 15. 17:55:35

Kedves P.Kata! Hogy, létezik-e akkora kétségbeesés, hogy a gyerekeit elhagyja valaki? Létezik. Naná! Az ereje senkinek sem végtelen. Vannak terhek, amik kibírhatatlanok egyedül. A gyerek akkor áldás, ha tervezett és várták, akarták, mindent meg tudnak adni neki. De mi van akkor, ha hat van belőle és ennivaló csak egynek jut? Nincs barát és a háttérben családi támogató. A szocializmusban ilyenkor elveszik a gyerekeket. És nem csak azokat, akiknek nem jut, hanem mindet. Mondjuk így is ez történik, és Vali tudja ezt, hiszen benne él. A szegénységnek is vannak fokozatai. Ha csak egy hétre jut táplálék, akkor mit tudsz tenni, ha hat gyereked van és te is éhes vagy? A hónap minimum négy hétből áll. Pénz nincs, mert a férj elissza nagy hányadát az amúgy is kevésnek. Menti a kölkeit, amíg képes erre. Gondozza, eteti, iskolába, óvodába hordja a tanyáról be a faluba. Olyan megaláztatásokkal bélelten, mint a férji erőszak és gorombaságok. A hat gyerekét mégse viheti a semmibe... Annál talán jobban szereti őket. Szóval csupán csak azt észlelni, hogy elhagyta a gyerekeit nagyon méltánytalan.
Örültem Kata, hogy itt voltál, mert legalább elmondhattam ezeket is. Szeretettel látlak!Rose

5396
Kitti - 2020. január 15. 17:44:59

Drága Rita! Dehogynem! Hiszen bizonyítani akar, és sikerül is. De csak önmagának, és ezzel nem éri be...

6653
pepa24 - 2020. január 14. 20:48:15

Kedves Kitti
én nem ismerem a teljes történetet, "csak" az itt megjelent részt. Csonkaságában is kerek, amennyiben megmutatja, hogyan fordul a nagyon nehéz élethelyzet (szinte?) kilátástalanná. Mindent meg lehet érteni, mindent meg lehet magyarázni, talán még mentegetni is lehet ilyen-olyan okokkal a szereplők viselkedését. Torzult lelkületű, szerencsétlen emberek menekülése ez a torzult élethelyzetből. És ez bizony az eltorzult államhatalom felelőssége is.
Ami pedig a műved "kivitelezését" illeti: többek között azért is olyan megrendítő, mert az eseményeket követve, kellően de nem túlsűrítve, hitelesen megalkotott karakterekkel dolgozol. Még egy "fogást" kiemelnék, ami csak nyomatékosítja a mondanivalót: nincs olyan szereplőd, akivel az olvasó azonosulni tudna. Ezt nem egyszerű kivitelezni, Te megoldottad. Gratulálok. Rose

5772
Saranghe - 2020. január 14. 19:03:31

Kedves Kitti!

Ismét sikerült sírni rajta. Hogyan tud egy csodálatos szerelemből egy ilyen rémtörténet kialakulni, ahol mindenki csak szenved! Sad

Szegény gyerekek! akiket nem csak az anyjuk, de most az apjuk is elhagyja! És ki is derül, hogy milyen lelki sérült emberekké válnak ezáltal.

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

6191
Magdolna43 - 2020. január 14. 10:37:30

Kedves Kitti!

Szomorú a történeted, mindig a gyerekek szenvednek a szülők hibái miatt, de nem lehet itélkezni felettük sem, mert nem tudni, hogy mi miatt jutottak el idáig. Az anyák többsége nem tudná elhagyni a gyerekeit, de akad bőven kivétel, talán a sok szenvedés kiöli belőlük a szeretetet?
Szeretettel gratulálok, csodásan megírt művedhez.
Kivánom, hogy sikeres legyen a könyved.
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.