Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Tóth Györgyné: Tollfosztás
A régi falusi életből szeretnék a tollfosztásról megemlékezni, valamikor a múlt század közepén, még élt ez a régi szokás. Amikor eladó sorba cseperedett a lány, el kellett készíteni a stafírungot, felénk úgy volt szokás, hogy két nagy dunna, hat párnával, több váltás huzattal, lepedővel. A ruhaneműt megvették a boltban, de a tollat, a libáktól szerezték be, persze nem önként vidáman gágogva adták, hanem a gazdaasszony pár tollat kitépett és ha nem volt véres a töve, lehetett kopasztani.
A család egy ügyes nő tagja leült a kisszékre, libát az ölébe fogta és gyors mozdulatokkal, mire észbekapott a gúnár, már a finom pelyhes apró tollaiból kivetkőzött.
Mikor kérdeztem.
-Szegénynek nem fáj?
- Nem fáj, mert azt már úgy is elhullajtaná, mert télre új tollat növeszt igy legalább nincs melege. - mondták
A toll a padláson papírzsákokban, várta, a telet, hogy megfosztva a párnákba kerüljön, akkor még nem ismerték az allergiát,
Ezt a műveletet farsang idején végezték, a hosszú téli estéken, a falvakban még nem volt villany, így Tv. sem, rádió is csak elvétve, pár háznál.
Barátnők, kísérővel, szomszéd asszonyok voltak hivatalosak. A háziak már várták őket, a szoba közepén levő asztalon kirakva a toll, körülötte székek és padok. Elfoglalták helyüket a lányok asszonyok és kezdődött a munka.
A lámpában elégett petróleum füstjében pislákoló fénynél, a kályhában szikrázva lobogó tűz melegénél a levegőben apró toll pihék keringtek az orrunk előtt mi ezzel nem törődve fosztottunk. Megfogtuk a toll csúcsát, másik kézzel gyors mozdulattal mindkét oldalról letéptük a csutkáról. Köhögni, tüsszenteni nevetni nem lehetett, mert elszállt volna a fosztani való.
Vidáman teltek az esték, egy - két hétig jöttek össze házanként. Jutott idő megbeszélni a faluban történteket
Az idősebbek beszéltek a régi időkről, a rossz emlékekről, a Donnál és egyéb helyeken elesett családtagokról, fájdalommal emlékeztek meg. Akkor még olyan közeli volt a háború, mindenkinek volt gyászolni való családtagja barátja.
Halkan elénekeltek olyan dalokat amik az elesett harcosokról szóltak, amik nyilvános helyen nem hangozhattak el.
Miután ezt jól megvitatták, mi fiatalok döbbenten hallgattuk, jöttek a pletykák, ki kivel, hol mit csinált, de mindig volt valaki aki más irányba terelte a beszélgetés szálait.
-Ismeritek azt a nótát, hogy...
Vidám éneklés következett, mindig volt valaki aki nagyon szépen énekelt, nem voltak tehetség kutatók ilyenkor volt rá lehetőség, hogy megmutassák az emberek mit tudnak. Nagy örömmel hallgattuk a szép dalokat.
A kis csapat tagja volt Anna néni, aki valahogy más volt, rendkívül intelligens, kellemes modorú, valamikor jobb időket látott hölgy, sok érdekes mesével, történetekkel, viccekkel szórakoztatott bennünket, ha már ebből is kifogyott, kuplékat énekelt.
Gyorsan telt az este, a kikészített huzatba beraktuk a tollat, letöröltük az asztalt és az előre elkészített harapni valóval kínálták a dolgozókat. Pogácsa, perec, tepertő kenyérrel, de legfinomabb a körte volt, ami nyáron érő, felénk tüskekörtének nevezett gyümölcsből készült. Frissen nem volt túlságosan finom fanyar, savanyú, de aszalva nagyon ízlett mindenkinek. Mikor sok lehullott a fáról, összeszedték kenyérsütés után berakták a kemencébe száradni, ha kész lett, vászon zacskókba zárva várta a padláson, hogy finom csemege készüljön belőle.
Télen előszedték leforrázva tisztára mosták, fazékban puhára főzték kevés fahéjjal, szegfűszeggel ízesítve került az asztalra. Nagyon finom volt, különösen a levét kedveltük.
Mikor barátnőmnél fosztottunk, Anna néni ott is velünk tartott, éppen Pál napján, régi babonákról beszélgettünk, Ő elmondta, hogy ilyenkor szokták megkérdezni a rostát, abból jósoltak, nem hittem, de kíváncsi lettem, és kértem próbáljuk ki. Mikor befejeztük a munkát, előkerült a rosta, rá a gyúródeszka, körbe kellett állni , mindenki rárakta mindkét tenyerét úgy, hogy a közepén kört képezzen.
Anna néni vezetésével hozzákezdtünk, ő kérdezett.
-Szent Péter, Szent Pál! Fordítsd meg a rostát! - és tette fel a kérdéseket - Mondd meg nekünk hány év múlva megy férjhez Ilonka?
A rosta fordult párat, tizenévesen, mi fiatalok nem hittünk benn, de a rosta forgott, hogy mitől azt nem tudtuk, de jókat nevettünk. Egymásra mutogattunk, próbáltuk kitalálni ki forgatja, de mindenki tagadta.
Mikor elfogyott a toll, meglepetés várta a fosztókat, kolbász, szalonna és sütemény, kis énekszó, mókázás és vége.
Volt ahol népesebb csapat jött össze itt a végén betoppant
váratlanul egy harmonikás, mert mindig volt a faluban. Jöttek a férjek, pár fiú, zene mellett , énekszóval, vidáman záródott az est,
Elköszöntek, jóéjszakát kívánva mondták
-Majd jövőre folytatjuk! Ha Isten engedi,

Akik messzebbre mentek meggyújtották a viharlámpát, hogy könnyebben hazataláljanak a sötét utcában és elindultak hazafelé.
6191
Magdolna43 - 2020. február 02. 23:14:59

Kedves Erzsike!

Néha jólesik kicsit leporolni a régi emlékeinket.
Köszönöm látogatásodat es elismerő szavaidat.
Sok szeretettel,
Magdi

4694
Rzsike - 2020. február 02. 13:50:06

Magdi , úgy látom sokan szedjük elő a kis fiókból az emlékeket.Ragyogóan megírt, mára már szinte történelemmé vált történetedet jó volt olvasni. Rzsike

6191
Magdolna43 - 2020. január 29. 08:31:28

Kedves Ágnes!
Örülök, hogy ellátogattál tollfosztómba, akkori időkben, még úgy működtek ezek a közösségek, mint egy nagy család, valahogy együtt sírtak, gyászoltak, együtt nevettek, sgítettek egymásnak,
összejöttek, a munka is jobban ment, így volt a tollfosztás is.
Sok szeretettel köszönöm, kedves szavaidat.
Magdi

6578
nagyagnes - 2020. január 28. 23:28:00

Kedves Magdi!

Mégegyszer megnéztem ezt az irásod. Finom lelkivilágodról tanúskodik, hogy kis leánykaként megkérded a libafosztásnál, hogy a szegény libának nem fáj-e? Ez roppant aranyos sorocska benne.
Köszönöm hozzászólásod a mostani írásomhoz, visszaválaszoltam ott... Ne haragudj, hogy máskor nem válaszoltam vissza, de nemrég találtam rá a Holnap Magazinra, és most már belejöttem itt forgolódni.

6191
Magdolna43 - 2020. január 26. 18:26:48

Kedves Éva!

Örülök, hogy elnyerte tetszesed a tollfosztóm jó néha emlékezni a régi szokásokra, amik már eltűntek a feledés homályában.
A fiatalok már csak a mi elmondásunkból ismerik. Az én unokám is nagyon szívesen hallgatja, ha beszélek róla.
Köszönöm látogatásodat és kedves szavaidat,
Magdi

3654
deva - 2020. január 26. 13:50:28

Kedves Magdika! Régi szép emlékek sorát idézted fel bennem. Nálunk is hasonlóképpen történt a tollfosztás. Milyen jó is emlékezni, benne meritkezni. Jó az is, hogy akik nem ismerik a folyamatát megismerkedjenek vele és még az utókornak is érdekességképpen, remélem tudják értékelni. Mert munka az volt vele. Az unokám ha van kis idő vagy a szomszéd gyerekek szeretik hallgatni, ha mesélek a régmúltról. Ez inkább ha összejövünk nagyobb ünnepekkor. Köszönöm az élményt szépen megírtad. Szeretettel olvastam. ÉvaRose

6191
Magdolna43 - 2020. január 24. 15:33:48

Kedves Szinci!
Örülök,hogy ellátogattál a tollfosztómba és tetszéssel olvastad,
Köszinim kedves szavaidat, szeretettel,
Magdi

6787
Szinci - 2020. január 24. 06:50:15

Kedves Magdi ! Írásod olvasása közben, gyerekkori emlékeim tértek vissza. Prüszköltünk állandóan :-)Élethűen írtad meg. Gratulálok szeretettel. szinci

6191
Magdolna43 - 2020. január 18. 21:57:35

Kedves Ica!
Köszönöm figyelmedet, nagyon örülök elismerő szavaidnak.
Sok szeretettel,
Magdi

6719
fitoica - 2020. január 17. 06:54:09

Magdika, az én gyerekkoromban is volt tollfosztás, remek alkalom az összejövetelre, jóízű beszélgetésekre.
Nálunk elmaradhatatlan étel volt ilyenkor a főtt fillérkukorica. Még mindig számban az íze.
Jó volt olvasni visszaemlékezésed!
Üdv.: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.