Hodos Éva: Szerelem örökké
- Az életünk egyszerű volt és mégis szép - válaszolt Erzsike néni arra a kérdésemre, hogyan éltek párjával ötven évig.

Sokszor azon veszem magam észre, utána fordulok hajlott korú pároknak, kik kézen fogva, csendben, egymást fél szóból is megértve sétálnak. Megállnak egy-egy kirakat előtt, pihenni, nézelődni. A férfi viszi a bevásárló táskát, felsegíti nejét a buszra. Minden mozdulatokon látszódik az összetartozás, az a fajta kapcsolat, mely azt sugallja, Te vagy az én jobbik felem. Beszélhetünk ilyen korban szerelemről? Azt gondolom ez sokkal több annál. A lelki kötelék erősebb a testinél, melyet az idő vasfoga csak jobban elmélyít.
"Szeretni annyit tesz, mint önmagunkat ajándékozni a másiknak" - mondtam ezt anyakönyvvezetőként az elébem álló pároknak, házasságkötésük alkalmával. Csak remélni mertem, hogy abban a pillanatban ezt a mondatot mindegyikőjük magáénak vallja. Később az együttélés, a napi élet igazolják majd, hogy jó párt választottak-e maguknak. Sajnos vannak olyan problémák, melyekkel nem lehet együtt élni. Magam is ismerem azt a szlogent, miszerint a jó házassághoz két ember kell. Én azt mondom, csak bizonyos mértékig igaz ez, hiszen igenis vannak olyan hiányosságok az emberi jellemben, melyekre bárhogy is reagál a másik - szenvedő - fél, nem tud változtatni. Furcsa fintora az életnek, hogy magam is fiatalon ilyen házasságba szédültem bele. Azért ezt a szavat használom, mert abban a pillanatban szerelmes voltam és nem is tudtam volna az életemet mással, másként elképzelni. A fiú miatt mindenről lemondtam, de ez akkor nem tűnt áldozat hozatalnak. Szerelemből mentem hozzá és boldog voltam. Azután kiderült, hogy párom nem akar, vagy talán nem is tud változtatni addigi életén. A haverok, az ital nem maradozott el mellőle, nem akart felnőni a feladathoz, melyet a család- hiszen gyermekeink is születtek - jólétének biztosítása elvárt volna tőle. A szerelem, a szeretet jó esetben felnőtté teszi a gyermeklelkű embereket is, ehhez azonban nekik is akarni kell a változást. Ha a házasságban továbbra is "én" akarok a legfontosabb személy maradni, elvárva, hogy körülöttem forogjon minden, nagy esély van arra: az ötödik évfordulót nem kell megünnepelni. Természetesen vannak itt is kivételek, hiszen sok esetben egy kiszolgáltatott személy nem feltétlenül meri felvállalni a szakítást, inkább marad egy lélekölő kapcsolatban. És az élet olyan rövid...
Azt gondolom, nem kell, hogy lottón nyerjen az ember. Ha jó házasságban, szeretetben él, akkor az életével elégedett lehet. A harmóniát nem lehet pénzen megvásárolni.
Talán a magam kudarca miatt voltam és vagyok kíváncsi azokra a kapcsolatokra, melyről bevezetőmben írtam.
Erzsike néniék ötven évig éltek szép házasságban. Négy gyermekük született. Nem csak az iskolai tanulmányaikra figyeltek oda, hanem arra is, hogy erős palántává nevelődjenek, s szilaj törzsű fákká nőjenek.
Napjaik csendes békességben teltek. Nem kívántak nagyobb dolgokat, csak mindig azt, mit az észszerűség határain belül el tudtak érni. Együtt.

A bajok akkor kezdődtek, mikor Pali bácsi beteg lett. Nem kímélte magát sosem és nem is panaszkodott. Csöndesen viselte betegségét, csak éjjel hallgatta zakatoló szívét a hitvesi ágyban. Szerette elnézegetni, amint felesége a konyhában sürög-forog, aki reggelente megmelegítette a kávét, majd csészékbe töltötte, ügyelve arra, hogy párja elé a kedvenc kerüljön. Igen, az, amelyik széléből egy parányi darabka már hiányzik...

Nem volt ez másként akkor sem, azon a reggelen. Erzsike néni megfőzte kávéjukat, melyet a konyhaasztalnál ülve elkortyolgattak. Megbeszélték, hogy le kellene vágni a kakasokból kettőt, mert ahhoz az öt tyúkhoz - ami a baromfiudvarban szaladgál -, elég egy is. Erzsike néni fölkapta a vajlingot, föltett nagy fazékba vizet a kopasztáshoz és kiment a kakasokat jobblétre szenderíteni. Csodálkozott, hogy élete párja szokásával ellentétben nem ballag utána - elpöfékelve a kávé után megengedett egy szál cigarettát -, de nem foglalkozott vele, tekintete a két érctorkút kereste a tyúkudvarban.
- Sajnálom, barátocskáim - mondta -, de ilyen sok fiúra nincs szükségünk.
Térdei közé szorította a tollas jószágokat, és gyakorlatiasan elvágta a torkukat. Gondolatai már azon jártak, milyen pörköltet főz belőle a gyerekeknek vasárnapra, természetesen nokedlivel, uborka salátával, no és az elmaradhatatlan húslevessel, hiszen párjának az a kedvence....

A lakásba belépve gyanús csönd fogadta. Pali bácsi kávézás és a reggeli szál cigaretta után elolvasta az újságot, elmorfondírozott a világ ügyes-bajos dolgai felett. Most csak a nagy kakukkos óra mutatóinak lépkedését lehetett hallani. A kedves alak ott ült, ahol Erzsike néni néhány perccel ezelőtt hagyta, kezében az újsággal, mely a térdén nyugodott. Fejét mellére hajtotta, szemüvege lecsúszott az orrára. A test még jelen volt, de tekintete már a messzeséget fürkészte...

Erzsike néni elmondta, hogy a következő napokra nem igazán emlékezik, agya átsegítette fájdalmán, kitörölve onnan az őrjöngő sírás és az Istentől való számonkérés pillanatait.

A temetést követően jött a következő csapás, ő is szívbeteg lett. A nagy fájdalom, a lelki megrázkódtatás beteggé tette az addig erős asszonyt. Az EKG kusza vonalai torz eltéréseket mutattak, és az orvos aggodalmasan csóválta fejét.
- Ebből műtét lesz, Erzsike néni - mondta a betegnek az egyre rosszabbodó leletek láttán.
- Engem doktor úr nem fognak megoperálni - mosolygott vissza az idős néni -, nekem már ez így is jó.
Látta az orvos a tekintetből, hogy komolyan gondolja amit mond és nem is erőltette tovább a maga igazát. Emberileg és szakmailag amit lehetett mindent megtett, de a leletek csak nem akartak biztatóbbakká válni. Éveken át járt hozzá Erzsike néni kontroll vizsgálatokra.

Négy év telt el Pali bácsi halála óta. Erzsike néni azóta sem engedte gyermekeinek, hogy a konyhát kimeszeljék, hiába könyörögtek neki. Nem mondta el, de érezte férje jelenlétét, valahányszor kávét főzött reggel, vagy az ebédet készítette oda. Megbeszélte magában férjével a híreket, el-elmosolyodott közben, mert néha még a hangját is hallani vélte.
- Te, Erzsi&...- hallatszott, amint a konyhaszekrényből elővette a csészét. Meglepődve fordult vissza. Bár nem látott senkit, érezte: még itt van.

A következő alkalommal új gyógyszert írt fel az orvos.
- Új szabadalom - mondta. Erzsike néni nem válaszolt rá semmit, hiszen legszívesebben azt mondta volna, hogy az előző tíz fajta sem sokat használt. A szíve továbbra is mint egy rossz gép zakatolt éjjel, álmából fel-felriasztva.

Felült az ágyban, ránézett az órára. Éppen, hogy csak hajnalodott. Lassan felöltözködött és kiment a konyhába megfőzni a kávét. Tudta, hogy nem álmodik, ébren van: férje ott ült a széken, ahol négy évvel ezelőtt rátalált. Mosolyogva nézett.
- Töltesz nekem is egy feketét? - kérdezte.
- Azért jöttem, hogy elmondjam - folytatta -, most már itt hagyhatlak. Eddig nem engedtél el, de elég erős vagy már, nem kell vigyáznom rád tovább. Isten veled! - szólt és mire felesége elővette a csorbult szélű csészét a szekrényből, eltűnt, örökre. Erzsike néni úgy érezte le kell ülnie, mert lábai nem bírják megtartani. Hiszen itt volt! Felállt, megsimította a párnát a széken, mely összegyűrődött. De mitől? Hiszen ez lehetetlen!
A szíve őrült zakatolásba kezdett. Mintha be akarta volna pótolni azokat az ütéseket, melyeket kihagyott az elmúlt négy év alatt. S mintha valaki megsimogatta volna, mert egyre lassabban vert, majd egyenletessé vált a lüktetése....

A következő vizsgálaton az orvos szemöldökét felhúzva hosszasan nézegette az EKG leletet.
- Nézzen ide, Erzsike néni - mutatta az asszonynak a görbe vonalakat - itt, ez a parányi rész mutatja, javult az állapota. Jó lesz ez a gyógyszer - sóhajtott egy nagyot - mégiscsak sikerült megtalálni azt, ami beállítja ennek a fránya motornak a működését.
Erzsike néni csendben mosolygott. Ő tudta, hogy nem a gyógyszertől lett jobban, hanem az az őrangyal gyógyította meg, aki egész életében vigyázott rá, még a síron túl ....
6482
rozsa koncz - 2020. február 05. 21:30:36

Kedves Éva!
Örömmel olvastam írásod, a történet,meghatóan szép. A szeretet mindenre képes.
Írásodhoz gratulálok RózsaRose

6643
szikra60 - 2020. február 03. 09:32:59

Drága Ági! Köszönöm, hogy itt voltál ás olvastad az írást. Tudnod kell, hogy ez egy néni elbeszélése alapján íródott. Ő ezt így élte meg (hozzáteszem hithű vallásos enberről beszélünk), tehát nem volt jogom benne kételkedni. Valószínűleg Ő így tudta ezt a veszteséget túlélni. Szeretettel Éva

6578
nagyagnes - 2020. február 03. 02:04:57

Kedves Éva!

Szép a történet, példamutató a mai romlott világban. A megírás módja is szép, művészi, a kakasjelenet, az utolsó reggel, szinte festesz.
De én azt kifogásolom benne, hogy, Kedves Éva, csupán Isten tud vigyázni az emberre, síron túloni hozzátartozó általi vigyázás nincs, ez nem valóság, csak az egy élő Isten vigyázhat az emberre, neki van hatalma mindenkor.
Ismétlem, szép írás, ugyanúgy a történet, mint a kidolgozása.
Szeretettel,
Ági

6643
szikra60 - 2020. január 28. 16:16:04

Köszönöm szépen, hogy olvastátok Erzsike néni történetét. Szeretettel ÉvaSmile

6512
pflugerfefi - 2020. január 27. 20:28:25

Gyönyörüséges alkotas!
Roppant eletszerü!
Gratulalok szeretettel!

5548
babumargareta - 2020. január 17. 19:24:35

Drága Éva!In Love
Nagyon szomorú ,megható a történeted,habár az élet törvénye áldozatot követel törvényesen
Szomorú ,hogy egy párból ,hirtelen csak egyke marad.
Nagyon tetszett ahogy írtál,lefoglaltad az olvasót .
Az angyalok csodája-a nagy szeretet ,megmentett egy életet.
Sok szeretettel gratulálok....BabuRose

6542
ritatothne - 2020. január 17. 08:17:11

Kedves Éva!

A saját életemben én is.

Szeretettel: RitaRose

6643
szikra60 - 2020. január 16. 13:34:25

Kedves Klári, kedves Marica! Köszönöm, hogy olvastátok ezt az írást! Szeretettel ÉvaSmile

6643
szikra60 - 2020. január 16. 13:33:22

Kedves Kitti! Hálás vagyok, kedves soraidért! Ez igaz történet. Erzsike néni mesélte, s nekem nincs jogom kételkedni benne. Nem is akarok... A gyászt minden ember másként dolgozza föl és ehhez joga van. Én a magam részéről mélységes tiszteletet éreztem, mikor elmesélte. Köszönöm, hogy olvastál! Szeretettel ÉvaIn Love

6081
varonklari - 2020. január 16. 12:37:18

Kedves Éva! Érdeklődéssel olvastam írásodat. Egyedien remek stílusban íródott ez a megható, szép történet. Gratulálok szeretettel: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.