Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Auerbachné Tóth Katalin: Mia és Rudolf - II.
II.


Eltelt néhány év, és már szinte különlegesség-számba ment, ha bárhol is találtak még csodás lényeket. Eltűntek, nyomuk veszett. Átengedték a földi létet az emberek számára, akik hamarosan rájöttek, hogy a csodák nélkül eléggé sivár lehet az élet. Sivár, de nem áll meg. Esküvők, születések jöttek, ahogy az öregek el is mentek, az élet rendje szerint.

De azok, akik egy kis segítségre vágytak, ha jószívűek voltak, sem mindig kapták meg a várt segítséget azokban az években. Mindenki magával törődött, a maga boldogulását nézte. Mintha a segítő szándékot és a megértést is elvitték volna magukkal a csodás lények.

Mia már elmúlt 23. Az elmúlt 8 évben bár sokat gondolt Rudolfra, soha nem beszélt róla. Minek is? A saját családja is örült, hogy eltűntek a csodás lények. Talán az egész világon ő sajnálta egyedül, hogy véget ért a csodás lények és az emberek boldog, békés együttélése holmi hatalmi harcok miatt, gondolta sokszor Mia. De hát ezt sem volt kivel megbeszélnie, hiszen az ilyen kérdéseket mindig is Rudolffal vitatta meg. A nővérei időközben férjhez mentek, a bátyja és két öccse megnősültek. Lassan neki is férjet kerestek, de ő nem akart férjhez menni. Úgy tűnt, a 4 lány és 3 fiú közül ő marad majd egyedül, aki a szülei támasza lesz idős korára. Nem mintha erre vágyott volna, de ahány kérője akadt, mindet Rudolffal hasonlította össze, és sosem a kérő került ki győztesen ebből a hasonlítgatásból.

Aztán egyik éjjel nem jött álom a szemére. Talán a telihold fénye tehetett róla, amely hívogatón sütött be a szobája ablakán, ki tudja? Kilopódzott a házból, át a sűrű indákon át és meg sem állt Rudolf lugasáig, ahol annyit beszélgettek a fiúval korábban. Néha átjárt ide és próbálta rendben tartani ezt a helyet, hátha egyszer még visszatér a barátja. Így ha valami nyomta a lelkét, általában ide szaladt, mint ahogy most is. Megpróbálta elképzelni, milyen lehet most a fiú. Tudta, hogy az 2 évvel idősebb nála, így azt tippelte, hogy bárhol is van, már sokkal férfiasabb, talán már szakálla is van, és talán már meg is nősült. De mikor idáig ért a gondolataiban, maga sem tudta miért, de fájt erre gondolnia. Felugrott, talán hogy a saját gondolatai elől fusson el? Ki tudja.

De most hirtelen szuszogást hallott a háta mögött. Egyre erősödött, és inkább fentről, mint mögüle jött. Mia megfordult. Akár mi is vadászik rá, látni akarja, mi az!

De csak egy rénszarvas állt előtte, hatalmas agancsokkal, csodaszép, fényes bundával és piros orral, amivel most élénken szaglászott a lány felé. Mia lassan kinyújtotta a kezét az állat felé és halkan suttogott neki:

- Gyere csak, tőlem nem kell félned! Jól rám ijesztettél! De én nem bántalak, te sem fogsz engem bántani, ugye? Honnan kerültél elő? Csak nem Eino bácsi régi rénszarvasai közül való vagy? Visszajöttél? Ide ugyan kár volt, Eino bácsit és Rudolfot itt nem tudod megtalálni, te szép jószág!

A rénszarvas lassan közelebb lépett a lányhoz és a pofáját óvatosan a lány arcához simította. A lány csodálkozva ölelte át az állat nyakát, és hirtelen rájött:

- Rudolf, hát te vagy az? Rudolf, drága barátom!

A rénszarvas abban a pillanatban visszaváltozott emberi alakjába. Valóban férfiasabb lett az alakja, de legfeljebb borostásnak volt mondható, szakállasnak nem.

- Mia, kicsi Mia! Hiányoztam neked? - ölelte át a lányt.
- Ó, Rudolf, nagyon hiányoztál! És nagyon féltettelek, mert nem tudtam, mi lehet veletek! Aurora néni és Eino bácsi is jól vannak? Sikerült a menekülésetek?
- Sikerült, mert egy ügyes kislány elterelte rólunk a figyelmet! - cirógatta meg Rudolf a lány arcát.
- Csak ennyit tehettem értetek, de ez igazán nem volt sok!
- Nem volt sok? Tudod hányan vesztek oda, mert akiket a barátaiknak hittek, ellenük fordultak? - felhősödött el a férfi tekintete. - Mi megbíztunk benned, és mi jól tettük, de sajnos nem volt mindenki ilyen szerencsés!
- Miért kellett ezt csinálniuk az embereknek, Rudolf?

A férfi nem válaszolt, de Mia nem is várt választ, csak élvezte a rég elveszett barátja közelségét. Hosszasan álltak így, egymást átölelve, mikor Mia észbe kapott, hogy egyedül van egy férfival az éjszaka közepén. mocorogni kezdett, mire Rudolf elengedte.

- Mennem kéne, Rudolf. Nem illik... - de elakadt mondat közben. Valóban, nem illik, de az emberek értékrendje szerint. De aszerint viszont illik üldözni a csodás lényeket, illik megszabadulni tőlük, de nem illik kettesben maradni egy régi baráttal. Baráttal? Kérdőn nézett fel a férfira, kivel egykor a legkisebb titkukat is megosztották egymással.
- Ne menj még, kicsi Mia. Nem jó neked itt? - mutatott körbe.
- Dehogynem! Mindig szerettem ide jönni! Miután elmentetek... - itt Mia megakadt egy pillanatra és nagyot nyelt, de aztán folytatta: - Miután elmentetek, mindig ide jártam át, ha szomorú voltam, vagy valami felzaklatott. És próbáltam rendben tartani neked, hogy ha egyszer visszajössz, láthasd, hogy nem felejtettem el a legjobb barátomat... Az egyetlen barátomat...
- Nem kéne, hogy így legyen, Mia. - fogta meg most a kezét Rudolf egy hosszabb csend után. - De el kell meséljek neked valamit.
- Hallgatom. - szorította meg a férfi kezét a lány, bár a szíve úgy zakatolt, hogy majd' kiugrott a helyéről. Szinte biztos volt benne, hogy Rudolf most meséli el, hogy megnősült és talán már gyermeke is van.
- Ne aggódj, kicsi Mia...! Amikor menekültünk, az út hetekig tartott. Eino biztosabbnak ítélte, ha maradok rénszarvas formájában, de azért kellett a piros orr, hogy mindig meg tudjon különböztetni, bármi történjék is. De menekülés közben megsérültem. Nem lényeg hogyan, mikor, de azóta... Azóta nehezen tudok alakot váltani, és csak rövid időre megy... Most is vissza fogok hamarosan változni. Már nem az emberi alakom az elsődleges, hanem a rénszarvas-formám.
- De legalább élsz, Rudolf! Hallottam hírét, hányaknak nem sikerült a menekülés... Én hálás vagyok érte, hogy élsz! Vagy te nem így látod?
- Én így látom, kicsi Mia, de attól féltem, te nem így látod majd! - simított végig a lány haján szeretettel, játékosan meghúzgálva egyik-másik tincset.
- Hiszen élsz, nem ez a lényeg?
- Kérdezni szeretnék tőled valamit, kicsi Mia, következő holdtöltekor pedig eljövök a válaszodért. - váltott témát hirtelen Rudolf.
- Kérdezzél bármit, ha nem tudom a választ, 28 nap alatt megszerzem!
- Harcias kicsi Mia... Szeretlek, és szeretném, ha a feleségem lennél. De ehhez tudnom kell, hogy itt tudnád-e hagyni a családodat, az embereket örökre?
- Örökre...? - gondolkodott el a lány egy rövid időre.

De mikor szóra nyitotta volna a száját, Rudolf csendre intette.

- Cs-ssssh. Ne válaszolj most. gondold át, mert a dimenziókon átjönni nem egyszerű és nem veszélytelen! Nem ingázhatsz sem te, sem én túl gyakran oda-vissza! Tudnod kell, hogy mit akarsz, és nekem is tudnom kell.
- Akkor most nem mondok semmit... De a következő holdtöltekor itt leszek! - mosolyodott el szégyenlősen Mia, majd egy gyors puszit nyomott Rudolf arcára és elszaladt.

Rudolf egy pillanatra utána akart futni, de meggondolta magát. A lánynak 1 hónapot adott, akkor nem kényszerítheti a következő 5 percben döntésre! De nagyon félt attól, hogy a lány nemleges választ fog adni neki, pedig ő azóta csak Miára gondolt, hogy innen menekülniük kellett.

(folytatása következik)
5396
Kitti - 2020. január 23. 14:46:02

Kíváncsian várom a következő részt, és örülök, hogy már látható is. Smile

4204
pathfinder - 2020. január 23. 13:49:37

Kedves Magdi!

Köszönöm szépen, hogy kitartóan olvasod ezt a kis fantasy-mesémet!

Szeretettel:
Kata Heart

6191
Magdolna43 - 2020. január 22. 16:24:07

Kedves Kata!

Kiváncsian olvasom kedves mesédet, nagyon aranyos.
Szeretettel,
Magdi

4204
pathfinder - 2020. január 22. 15:51:14

Kedves Babu!

Köszönöm szépen kedves szavaidat! Smile Szeretem a meséket, ugyanúgy, mint gyerekként. Ebből sose szeretnék kinőni. De ha nem találok kedvemre valót, találok ki magamnak Smile

Köszönöm szépen, hogy itt jártál!
Szeretettel:
Kata Heart

5548
babumargareta - 2020. január 17. 18:58:16

Draga Kata!In Love
Lenyűgözött szépséges mesés történeted.Ilyen csakis mesékben történik.Nagyon szépen görgetted a szavakat ,élmény volt olvasni!
Gratulálok sok szeretettel....BabuHeartRose

6542
ritatothne - 2020. január 17. 15:55:30

Kedves Kata!

Mindig is olvastalak, de ha nem volt mit, akkor csak keresni tudtalak. Megértem, hogy családos, dolgozó nőként nincs annyi időd, mint nekem, bár még 2018-ban is volt munkám, ha nem is napi nyolc óra. Sajnos a múlt év nagyon laza volt, pedig még jól jönne egy kis pénzes elfoglaltság, de meghaltak azok a hölgyek, akikhez jártam és új nem jött össze hosszabb távon.

Szeretettel: RitaRose

4204
pathfinder - 2020. január 17. 15:29:53

Kedves Rita!
Köszönöm, hogy nyomon követed a történetet! Még két rész, és kiderül a vége is, remélem addig még tart majd a türelmed.
Köszönöm szépen, hogy olvasol, ígérem most már én is megyek hozzád írni is, nem csak olvasni.
Szeretettel:
Kata Heart

4204
pathfinder - 2020. január 17. 15:28:22

Kedves Hajni!

Köszönöm szépen a kedves szavaidat! Fél éve csak olvastam, nem írtam, és ez a történet eleje egy álomként "látogatott meg" és nem hagyott nyugodni, míg le nem írtam. Örülök, ha másnak is tetszik. Nekem most nagyon kellett, mert már azt hittem, nem fogok tudni többet írni.
Köszönöm szépen:
Kata Heart

6542
ritatothne - 2020. január 17. 09:11:20

Kedves Kata!

Tudtad fokozni az izgalmat. Ügyesen szővöd mesédet.

Szeretettel olvastam: RitaRose

6653
pepa24 - 2020. január 16. 22:04:48

Kedves Kati
egy hagyományos értelemben vett varázsmesét olyan elemekkel "turbóztál" fel, hogy az igencsak érdekfeszítővé teszi önmagában, és úgy is, hogy az ember kíváncsian várja a folytatást. Én minden esetre biztosan. Hajrá! Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.