csomor henriett: Egy zacskó cseresznye
A Következő történet csakúgy véletlen jutott eszembe a konyhaasztal mellett ülve, és elkapott a nevetés. Ennél már csak jobb családi ünnepnapokon szoktam hahotázni, amikor a "nagyhumorzsák" keresztanyám anekdotázik a gyerekkorukról.
Nagyapám erdész volt, ezért össze - vissza laktak szolgálati lakásokban, még a pécsváradi várban is éltek. Később aztán Hosszúhetény lett az állandó otthonuk.
A két gyerek közt nyolc év a korkülönbség, Ildikó szorgalmas, jó tanuló volt. Janika (az édesapám), -azért írom Janikának, mert családban így szólították- édesapja után kapta a nevét.
Azt, hogy mennyire szerette nagyapámat, vagy miket csináltak együtt soha nem mesélte. Pedig nagyon kíváncsi lettem volna, hogy milyen apa-fia kapcsolatuk volt.
Szóval Janika nagyon rossz tanuló volt, ezért az édesanyja megparancsolta Ildikó lányának, hogy minden délután tanuljon Janikával. Ildikó tanult is öccsével, noha jobban szeretett volna olvasni, vagy a barátaival kikapcsolódni. Elmagyarázta a leckét és segített neki megcsinálni is. A végén megkérdezte tőle: "Érted öccsi?" "Értem Ildim, köszönöm!" - mondta.
Másnap, amikor felhívták a Csomor fiút felelni, nem tudott semmit, s a tanár értetlenül állt a dolgok előtt, mert a fiúnak mindig példásak a leckéi, s mégsem tud semmit. Másnap behívatta a tanár a fiú édesanyját. "Tudja asszonyom, az ön fia gyengén szerepel a felélésnél. De mindig olyan bánatosan néz rám a nagy fekete szemével, megesik rajta a szívem, ezért kap feleleteire elégségest." Ekkor jött rá édesanyja, a magyarázatok ellenére Ildikó csinálja meg testvére házifeladatait.
Kora nyár volt, nagyapám elengedte fiát erdész gyakornokával a Zobáki rétre kirándulni. A gyerek agyában megfordult a rosszaság gondolata. A pimasz fiú nadrágja zsebéből előhúzott egy lisztes zacskót, a réten rengeteg volt a rézkígyó. Párat tett zacskóba, mikor hazatért, mondta nővérének, aki úgy tett mintha tanulna a konyhában, közben regényt olvasott. Mert a tankönyvek alatt, mindig ott lapult más könyv is.
- Ildim, hoztam neked szép fekete cseresznyét! - mondta kedvesen. Miközben a lány megköszönte volna, már öntötte is ki a zacskót, mert akart enni a cseresznyéből. Cseresnye helyett rézkígyók hömpölyögtek az asztalon. A lány hanyatt homlok visítva rohant át a szomszédba, mert annyira félt a kígyóktól. A szomszédban is maradt estig, még papáék haza nem értek. Keresték a lányukat,mert sehol sem találták, kérdezték a fiúkat hogy hol van a testvére. "A Cseke Rózsika néninél tanul." - S miért van ott? - kérdezték a gyereket. A gyerek sunnyogott, egy darabig. Végül kinyögte, hogy cseresznye helyett kígyó volt a zacskóban. Na kapott a gyerek rendesen, elverték. Mikor a nővérét hazahozták a szomszédból.
Sok évvel később, mikor már mi is nyolc tíz év körüliek lehetünk, a vásárból hazafelé menve bementünk a keresztanyámékhoz. Ők Pécsen laktak a Csillag utcában. Azt hiszem ott is ebédeltünk, valami ünnep lehetett. Apám vett egy szivacs kígyót, a bazárosoknál. Mikor beléptünk, nene épp főzött. Apám odalépett hozzá, hirtelen elővette a kígyót, s keresztanyám nyakához értette. Ijedtében nagyot kiabált, s lehuppant a három lábú székre, halál sápadt lett. Szerencsére nem lett neki semmi baja, hideg vizet ívott és azt ismételte: "Öcsém, nem sok eszed van." Hát ilyen, és ehhez hasonlók történtek szűk családi körünkben.
2019. November 10.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.