Tóth Sarolta: Lakótelepen élni korunkban
Ma már majdnem szégyen. A múlt század 60-as éveiben kezdtek épülni sok szegény család örömére. Összkomfortos, kényelmes társas épületek.
Egy ilyen lakásban élek ma is, és jól érzem itt magam. Az épület háromszintes, két lépcsőház, 12 család otthona.
Kedvesek, egymást segítők a szomszédok, noha nem járunk össze pletykálkodni. Ablakaim egy bányatóra néznek, sás nőtte be a partjait, vízén vadkacsák, hattyúk úszkálnak. Lombos fák és bokrok adják a friss levegőt és az árnyékot nyáron.
Szüleimnek soha nem volt saját tulajdonú lakása, albérletekben, - szűkösen, nyomorban éltek. Életük utolsó éveiben örökölték nagyszüleim roskadozó családi házát. Ez a ház még a II. világháború előtt, használt anyagokból épült, nem újították fel, nem volt rá pénz. Két szoba téglapadlós, a konyha cement a kályha - rosszul épített, - gyakran, - főként ha több fűtőtest működött, füstölt. A nagyobb szobában nagyszüleim,a kisebben mi éltünk négyen:szüleim, húgom és én. A konyhához tartozott egy parányi éléskamra és a fáskamra, WC az udvaron
Öt évet töltöttem az egyetemen, kollégiumban, kényelembe. A diploma megszerzése után. visszaköltöztem a nyomorba,ahol sem villany, sem víz /kút sem/ volt. Ekkor tanítani kezdtem abban a gimnáziumban, ahol egykor kitűnő eredménnyel érettségiztem. Férjhez mentem, és első gyermekemmel, férjemmel lányom hét hónapos koráig a családi házunk éléskamrájában laktunk. Beneveztünk egy lakótelepi építkezésbe. Hét egyforma ház épült, típustervek szerint hatvan négyzetméteres, komfortos /fűtés egyedi megoldású, a hidegpadlós helyiségek nem fűthetők. Az épületeket maguk a leendő lakók építették hétvégeken. Segítséget kaptak munkahelyüktől, főként építőanyagot és fuvart. Szép környezetben, a külvárosban, bolt közelben, orvosi rendelő, gyógyszertár, iskola, óvoda és kedvező buszközlekedés. Számunkra maga volt a csoda. Hitelre vásároltuk, de ez nem volt sok, két fizetésből könnyen törlesztettük, noha havi bérünk nem volt nagy összeg. KISZ lakótelep volt a neve. Néhány év múlva a környezete beépült, elköltöztünk egy nagyobb lakásba, másik városrészbe. Ez tízemeletes épületvolt, kellemetlen lakótársak mellé. Innen menekülni kellett, és - mivel lányaink férjhez mentek - ismét más városrészbe, kisebb lakásba költöztünk, itt élünk ma is. Hiányzott a kert, de szüleink halála után, az örökségből erre is szert tettünk, és nyugdíjas éveinket a kertészkedés megszépítette. Már eladtuk. öregek és erőtlenek, de sok szép emléket őrzünk róla. Lakásunk közelében 5 nagy márkás áruház kínálja áruit, akcióit, nem jelentenek egymásnak konkurenciát, mindig rengeteg a vásárló. Az autók alig férnek el az utcákon és a bevásárló központok előtt. Elgondolkodik az ember: vannak itt szegények? Ők itt nem vásárolnak.
Városunk a múlt században ismert iparváros volt: számos textilgyára, élelmiszert gyártó üzeme, gépgyártás, a híres Vagongyár, Keksz és ostyagyár városa. Mindenkinek volt munkája. Ma itt az ismert AUDI cég, sokan járnak át Ausztriába dolgozni, vásárolni. Végre van egyetemünk, mely bekebelezte a régebbi főiskolákat / a Tanítóképzőt is, ahol egykor tanítottam./
Miért írtam le mindezt, a hozzá kapcsolódó emlékeimet? Az volt az ifjúságom, szerényen éltünk, de vidáman, békésen. A régi - már bezárt kiskocsmákban szórakoztak az emberek, tekéztek, daloltak, táncmulatságokat rendeztek, vicceket meséltek. ez mind megszűnt. A központi kórház impozáns épület, óriási kerületet lát/na el,de nehéz bejutni és nem is érdemes. Sajnos, kifejezetten rossz tapasztalataim vannak. A jó szakorvosok külföldre távoztak, az itthon maradókban kevés az elhivatottság. Meghalni könnyebb, gyorsabb, mint meggyógyulni. A helyi hírlap tele van idős betegek halálhírével. Eredetileg katonai kórháznak épült, kiváló orvosok gyógyítottak, de a kötelező katonaság megszűntével átvette a város a civil lakosság számára, a régi kórház épületegyüttese ma is üresen áll, nem hasznosították. Itt, az újban a hatékony felszerelés is hiányzik.
Városunkban sok lakótelep létesült, újabban luxus negyedek, itt laknak a város gazdag urai. Forr a politika, botrányok, uszító plakátrengeteg, erőszak, közöny keseríti meg az őslakosok életét. A zöld területeket lebetonozzák, a meghitt társas szórakozásokat, falunapokat, "búcsúkat" felváltotta a zajos tömegfesztivál, a külvárosok utcáin kövezet életveszélyesen töredezett. Reklamálni nem érdemes. Házunk előtt két játszóteret létesítettek, közelben van egy harmadik is, de gyerekek nem vagy alig játszanak, nincsenek. Miért e sok játszótér?? Kamaszok randalíroznak esténként, rongálnak.
Íme egy átlagos lakótelep, ahol élni még lehet. Az épületek egy részét felújították - külső vakolás, radiátorcsere - ettől megnőtt a hitelezett közös költség és hidegebb a lakás. Visszavágyom a vaskályhás szegényes lakásba, de leginkább a KISZ lakótelepre.
3177
mamuszka - 2020. január 19. 22:33:49

Kedves Rózsa!

Nem mertem remélni, hogy jellemzésem a lakótelepi életekről érdeklődést kelt, sőt meghatóan dicséretet is.
köszönöm szépen
SaroltaSleepy

6482
rozsa koncz - 2020. január 19. 20:20:27

Kedves Sarolta!
Remek írásodhoz szívből gratulálok.
Szeretettel RózsaHeartRose

3177
mamuszka - 2020. január 19. 16:09:41

Kedves Tibor!

Megtisztelő, kedves véleményed meglepett. Eddig még nem figyeltél rám.
Öröm, hogy nem vagyok egyedül a lakótelepekről és gyermekkorunk világáról írt emlékezésemben.
Köszönöm, jólesett.
SaroltaSmile

3177
mamuszka - 2020. január 19. 16:06:01

Drága Kitti!

Köszönöm üzenetedet. Vannak ismétlések könyvemhez, de most a lakásokon volt a hangsúly.
Örülök, hogy egyetértünk.

szeretettel SaroltaRose

2603
orkutya - 2020. január 19. 12:44:35

Gyermekkorom szegényes, de boldog világát elevenítette fel írásod kedves Sarolta! Öröm volt olvasni soraidat! Tibor Cool

5396
Kitti - 2020. január 18. 11:06:08

Drága Sarolta!
Könyved jutott eszembe azonnal, ahogy elkezdtem olvasni itt ezt az írásod. Visszaemlékezéseid csodás története itt maradt mind a szívemben és őrzöm.
Lám, a gengszterváltás sem hozta meg azt a várakozást, és nem teljesítette azt a reményt, hogy sokkal jobb lesz az élet. Van, ami jobb lett, és sok dolog értékvesztésen ment át. És most nem az anyagiakra gondolok...
Ölellek Sárika! RoseHeart

3177
mamuszka - 2020. január 17. 16:13:23

Kedves Tibor!

Bölcsen szóltál. Pénzért sok mindent meg lehet venni, de a boldogságot nem. Azért nem árt, ha pénz is van némi élvezethez.

szeretettel SSmilearolta

5567
Mirage - 2020. január 17. 00:51:58

Kedves Sarolta !

Érdekes történet ami elgondolkodtatott,miért bukott meg a
kommunizmus.Nem mintha a kapitalizmus sokkal jobb lenne,
A boldogsághoz nem kell pénz,akinek sok van az nem boldog.
Kevéssel beérni és megérteni az életet,előbbre vezet
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.