Tóth Lászlóné: Hűség/5.
Ilike egyik reggel enyhe hányingerre ébredt. Gyorsan felkelt, ivott egy kis vizet, amitől úgy érezte, hogy jobban lett. Már nem ment vissza a szobába, mert nem akarta édesanyját felkelteni, aludjon, amíg tud, addig ő behoz egy kis gallyat és befűt. Az ablakokat jégvirág díszítette, kinn pedig szakadt a hó. Kemény tél volt, de talán hamarosan enyhül, hiszen rövidesen beköszönt a március. Talán ez a tél utolsó szorítása. A tüzelő fogytán, de, ha odafigyel, és csak addig rak a kályhára, amíg az ebéd elkészül, akkor talán kitart még néhány hétig. Az ablakok közé és az ajtók elé még az ősszel henger alakú párnákat varrt rongyokból, azok is felfognak valamit a hidegből.

Kiment a kútra felhúzni a vizet. A kezét szinte égette a jeges lánc. Készít egy kis rántott levest és paprikás krumplit is hozzá. Szerencsére Zoli legutóbb hozott zsírt, szalonnát és hagymát. Burgonya pedig termett a kertben, az a pincében soha nem lett fagyos, igazi fejedelmi ebédjük lesz. Lisztet még a malomból rendeltek az ősszel. Egy kisebb zsákkal kaptak, így még abból is maradt. Időnként a szomszéd - igaz, hogy egyre drágábban - elad neki néhány tojást. Ha pedig tojás is, liszt is van, akkor bármilyen tésztát el tud készíteni, sőt süteményt is, amit a férje nagyon szeret. Két diófa is áll a ház előtt, mire az új termés beérik, addig minden évben kitart, sőt gyakorta cserélni is tud vele. Így jutott mákhoz is.

Karácsonyra készített diós és mákos bejglit, ami olyan jól sikerült, hogy mindenki megnyalta utána mind a tíz ujját. Büszke is volt rá Zoli. A testvérei közül senki se tudott sütni, igaz, hogy csak egy "lány" volt, így aztán náluk vendégeskedtek.

Talán a háború is hamarosan véget ér. Zoli újból a szakmájában tud dolgozni és nem kell távolra utaznia munka után. Legutóbb két hete volt itthon, ma biztosan megjön, minden esetre hagy neki főtt ételt. Van egy kis rezsójuk is, azon megmelegíti, ha fáradtan, kifagyva hazaér a párja.

Ebédfőzés közben ismét émelyegni kezdett. Édesanyja egy ideig nézte a lányát, aki próbálta valahogy leküzdeni a hányingert, majd megszólalt: figyelj, kislányom nem vagy te várandós?

- Én?
- Igen, te.
- De hát tudja édesanyám, hogy már túl vagyunk a hatodik házassági évfordulón és mégsem estem teherbe.
- Tudom, lányom, de a férjed mostanában kevesebbet van itthon, a ritkább házasélet is hozzásegíthet a teherbeeséshez, ezt nem mondta a doktor úr?
- De, mintha valami hasonlót említett volna, de tudja édesanyám, hogy annyi minden mást is mondott, amit igyekeztem is betartani és minden hiába valónak tűnt.
- Na, én amondó vagyok, hogy ezek itt jelek gyermekem. A férjednek még ne szóljál, nehogy aztán csalódás legyen számára, ha mégsem, de azért te figyeld magad. Azt is, hogy van-e olyan, amit megkívánsz, máskor is jelentkezik-e az émelygés.

Egy hónappal később, már Ili is bizakodni kezdett, hiszen valóban rendszeres jelzések érkeztek a szervezetétől. Azonban előbb elmegy az orvoshoz. Édesanyja szerint azzal is jobb, ha vár még legalább két hetet. Így is tett. A doktor úr olyan büszkén és örömmel mondta, hogy bizony itt baba lesz, mint ha legalábbis ő lenne az édesapa. Neki öt gyereke volt, négy fiú és egy kislány.
Viszont nem egy asszonyka örült volna annak, ha nem lesz azonnal terhes, ahogy "ránéz" a férje, azonban tudta, hogy Ilikénél más a helyzet. Még mindig olyan törékeny ez a kis teremtés. Felír neki erősítő injekciót, nehogy aztán a nehéz teherbeesés után elvetéljen.

Ili asszony, most már nyugodtan megmondhatja a férjének, hogy áldott állapotban van, de azt is, hogy vigyázzon magára. A házaséletet jobb, ha kerülik, és sokat kell pihennie. Tilos cipekedni, emelgetni. Kéthavonta látni szeretném, de ha valami probléma adódik, akkor azonnal jöjjön!

Folytatom
6542
ritatothne - 2020. január 17. 16:01:23

Kedves Magdi!

Köszönöm az olvasást.

Szeretettel: RitaRose

6191
Magdolna43 - 2020. január 17. 15:57:36

Kedves Rita!
Ilike várja a babát, kíváncsian várom hogyan tovább?
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.