Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Koncz Rózsa: KONGÓ. 1. rész
Dúlnak a harcok Közép Afrika egyik legszegényebb országában! Polgárháború! Az ENSZ békefenntartó katonákat küldött, az országba. Ám mindig vannak itt-ott az országban zendülések.
Ebben a szegénynek mondott országban, sok a kibányászásra váró arany, és többféle érc. Paradicsom a fekete bányászatnak, amelynek építéséhez sok fa kell, emiatt vágják ki az őserdőben lévő fákat. A lakosság nem nézi tétlenül, fellépnek a feketén kibányászott arany forgalmazása, és az erdők pusztítása miatt.
Lázadások törnek ki, kevés a kórház, az iskola.
Eszter érdeklődve olvasta a felhívást az újságban, hogy csoportokat szerveznek Kongóba.
Orvosok, ápolók, tanárok, és őket ellátó személyzet jelentkezését várják. Eszter feledni akart, vége egy hosszan tartó kapcsolatnak, ami miatt menekült, el akarta feledni a múltat.
Rövid gondolkodás után megírta a felmondását és bevitte az igazgatónak, aki nagyon meglepődött döntésén. Szerette volna marasztalni, de nem látta értelmét.
Eszter a következő napokban mindent megtudott a küldetésről, megismerkedett Kittivel, aki ápoló és nem először ment Kongóba. Beültek egy kávézóba és hosszasan elbeszélgettek. Kongóról, az ott élő emberekről, az ország gazdasági, politikai helyzetéről. Egy hét múlva indulás!
Eszter lázasan készült a nagy útra. A repülőtéren találkoztak csoportjukkal, bemutatkoztak egymásnak.
- Jó csapat lesz - mondta a háttérben a segélyszervezet vezetője, neki már nagy rutinja volt a szervezésben, az utazásban, és jó emberismerő. Tetszett neki, hogy a két lány barátságot kötött.
Eszter és Kitti, kihasználta a hosszú repülőutat, sokat beszélgettek, és alaposabban megismerték egymást. Mindketten izgalommal várták a leszállást. Eszter azért, mert ismeretlen országba ment, Kitti, pedig amiatt, hogy a család, akit megmentett, hogy vannak, élnek-e még és a kisfiú, akit rajongásig megszeretett emlékszik-e rá?
Végre a repülőgép leszálláshoz készülődött, majd szerencsésen földet ért.
Fekete férfiak várták a csoportot, teherautókkal mennek tovább a szállás és munkahelyükre. A két lány összenézett, Kitti megszólalt:
- Vállaltuk igaz?
- Igen, vállaltuk. Akkor fel a teherautóra és indulás!
Az autó úttalan utakon járt, két óra utazás után megérkeztek. A látvány elnémított mindenkit.
Fából épült barakkok, amelyek a szálláshelyek. Az udvaron, egy olajos hordó, alatta zuhany, körülkerítve fával. Ez volt az egyetlen tisztálkodó helyiség.
Aztán a kórház, és az iskola szemléje következett. Amelyek szintén fából készültek.
A kórház szegényesen berendezve, kevés férőhelyes, gyógyszerellátás, szinte semmi a csoport vezetője felkészült a fontosabb gyógyszerek beszerzésével. Az iskolában nem voltak padok, sem asztalok. Eszter gondolván a szegénységre táblát és krétát hozott, füzetekre, könyvekre, nem is gondolt. Így maradt a palatábla.
Miután meg volt a vizit számunkra, elkezdődött a kicsomagolás. Kitti egy nagy plüssmacit vett elő táskájából.
- Ezzel alszol? Miért hoztad magaddal?
- Nem, egy kisfiúnak hoztam, az apja törzsfőnök volt, tudod, akiről beszéltem az úton. Noelnek hívják, neki hoztam, miatta jöttem vissza Kongóba. Szeretném örökbe fogadni.
Kitti, ahogy odaértek, kérdezősködött a kisfiúról és családjáról. Az új törzsfőnök elmondta, hogy sok embert lemészároltak, köztük Noel családját is. Csak egyedül a kisfiú maradt életben. A háborútól rettegve pár gyerek elmenekült, és nem tudni merre járnak. Közöttük volt Noel is.
Kitti kérte, hogy indítson keresésükre egy csoportot, ő is velük tart. Eszter látta az elszántságot Kittin, aki hatalmas akaraterővel vágott bele a másnap reggeli útnak. A gyerekek között volt négyéves kortól tíz-tizenkét éves korig. A gyerekek mind árvák voltak. Egy hete szöktek meg a táborból. Nem hittek az őslakosok abban, hogy megtalálják őket.

Másnap reggel a kórház előtt jó pár ember ült, vagy feküdt a földön. Az éjszaka behoztak egy kislányt, akit kígyó mart meg. Hiába mondták a hozzátartozóknak, hogy menjenek haza, nem tágítottak, maradtak.
Eszter várta a gyerekeket, akik egyenként jöttek és nagy szemekkel rácsodálkoztak a nagy fekete táblára. Senkinek nem volt időérzéke, mindenki úgy ment az iskolába, amikor eszébe jutott. Eszternek össze kellett szednie magát, hogyan is tudná a szülőket a pontosságra rávenni. Kitalálta, hogy reggel, amikor meghallják a kis harangszót, akkor mindenki induljon el az iskolába. A napok mentek, Eszter valamiféle rendszert vitt az iskolába, a kezdet nagyon nehéz volt. Az első napokban, csak éneketek és zenét hallgattak. A földön ülve, élvezték a gyerekek az ismeretlen zenét, és a gyermekdalokat.
Noelék keresésére indult csoport, még nem járt eredménnyel. Folytatják útjukat tovább.
6482
rozsa koncz - 2020. január 23. 12:01:31

Szia Margit!
Örülök, hogy nálam jártál.
Szeretettel RózsaHeartRose

6019
orok szerelem55 - 2020. január 23. 11:34:38

Szia Rózsa!
Öröm nekem, hogy olvashattam eme történeted első részét, izgalommal várom a folytatást, élmény dúsnak ígérkezik.

Szeretettel: Margit HeartRose

6482
rozsa koncz - 2020. január 22. 10:05:53

Szia Ági!
Köszönöm zépen, hogy nálam jártál, és véleményed leírtad.
Örömmel láttalak. RózsaHeartRose

6578
nagyagnes - 2020. január 22. 00:26:43

Kedves Rózsa!

Izgalmasságán túl megható a történetben, hogy Kitti örökbe akar fogadni egy árva kisfiút, Noelt, a törzsfőnök fiát. Engem ez kapott meg nagyon. Kitti elszántsága, hatalmas akaratereje rendkívül szimpatikus, elszántsága, amit a kisfiúért tesz, az árva gyermekért. Kitti családot mentett meg... egy utat csak azért tesz meg, hogy újra lássa őket és a kisfiúért... Ez igazi pozitiv főhős. Példaértékű. Ilyenek kéne legyenek az emberek. Mindenki.

6482
rozsa koncz - 2020. január 21. 22:50:37

Kedves Marika!
Mielőbbi gyógyulást kívánok, köszönöm szépen, hogy olvastHeartál.
Szeretettel Rózsa HeartRose

6452
Szaipne Kiss Maria - 2020. január 21. 22:05:42

Drága Rózsa! Sajnos a derekam nem bírja a hosszas
gépnél ülést, ezért is olvasok kevés elbeszélést. Mostani
írásod nagyon megfogott, követni fogom.
Öleléssel: MariHeart

6482
rozsa koncz - 2020. január 21. 21:34:11

Szia Kata!
igen, egy más kontinens, már világ! Folytatása is igaz történet.
Örülök, hogy nálam jártál.RózsaHeartRose

6266
Katinkakata - 2020. január 21. 21:17:03

Kedves Rózsa!

Jó messzire repítesz el minket, míg olvassuk történetedet. Smile Én is nagyon várom a folytatást. RoseKata

6482
rozsa koncz - 2020. január 21. 21:08:19

Szia Kitti, Rita, Babu, és Magdika!
Köszönöm szépen, hogy nálam jártatok, és kíváncsivá tettelek titeket. Ezek után úgy érzem, hogy fel kell pörgetnem történetem! Hát megteszem!
Szeretettel RózsaHeartRose

6191
Magdolna43 - 2020. január 21. 20:09:54

Kedves Rózsa!
Kíváncsivá tettél, várom a folytatást,
Szeretettel,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.