Koncz Rózsa: Kongó 3.rész
- Senki nem megy sehová! - kiáltotta a vezető -, most itt van szükség mindenkire. Táborbontás, van! Mindenkinek segíteni kell. Lehető leggyorsabban el kell hagyni a helyet. Csak a szükséges dolgokat kell magukkal vinni.
A teherautókra dobálták fel a holmikat. Nem nézték, hogy mit, mert mindenre szükség volt.
- A kórháznak maradni kell, mert hamarosan nagy szükség lesz rá!
Kitti éppen dolgozott, Noelt az iskola után a barakkba küldte, Eszterhez.
Eszter a gyerekeket ültette fel a teherautókra, mindenkit összeszedett. Meg volt mindenki. A vezető, már korábban intézte, hogy árvaházba viteti őket. Most első dolog az lesz, hogy a gyerekeket biztonságban tudják.
Noel sírt, zokogott, hogy Kitti nem jött velük. Nem engedték, neki a sebesülteknél a helye. Ápolóból is kevés volt.
Eszter megígérte Noelnak, hogy pár nap és Kitti is utánuk jön. Elindultak az autók, nagy sebességgel. Az esőerdőn keresztül az ország belseje felé, ide még nem ért a háború. Hosszú utazás után egy kis faluba értek, ahol volt árvaház.
Eszter volt a felelős a gyerekekért. Iszonyú súly volt a vállán. A gyerekek bíztak benne, hittek neki. Nyugtatta őket, bár ő sem tudta mi vár rájuk.
Az árvaház borzasztó nyomorúságos volt, a gyerekek a földön feküdtek, koszosak, soványak és kétségbeesettek. Azzal, hogy a táborból odamentek, a gyerekek nagy öröm volt számukra. Ugyanis minden ennivalójuk elfogyott, éhesek, szomjasok voltak.
Eszter a maradék élelmiszerből osztott ki nagyon keveset, mert ki tudja meddig maradnak itt, és meddig lesz elég a koszt.
Noel minden lépését figyelte Eszternek, ha ketten maradtak, Kittiről érdeklődött, hogy mikor jön érte.
Kitti lefizetett egy teherautóval rendelkező férfit, akinek a gyereke beteg volt. Gyógyszerrel ellátta. Megállapodtak, hogy elviszi őket a fővárosi repülőtérre.
Kitti éjszaka megszökött a kórházból és nekivágott két beteggel, akik már gyógyultnak tekintették magunkat az esőerdőnek. Úgy érezte, ha nem lépi meg ezt a lépést, a kis Noelt soha nem találja meg. Borzalmasan félt, de kisgyerek iránti szeretet, nagyobb volt félelménél.
Kittinek volt egy kisfia, akit fél éves korában elveszített. Az anyaság utáni vágy hatalmas volt, mindent feladva Noelt akarta. Nincs lehetetlen számára, mindent leszervezett, már csak a kisgyerek kell hozzá. Meghamisított papírokkal, engedélyekkel rendelkezett. A feje zakatolta, hogy meg kell találni, meg kell találni, Noelt! Egész éjjel járták az erdőt, egy kis világosságot láttak. Az egyik kísérő előre ment tudakolni, hogy vajon kik lehetnek, akik tüzet raktak!
Vadászok ülték körül a tüzet, fehérek, de volt kísérőjük között három fekete is. Akik meghallották lépteit az oda lopózónak. Elkapták, és kínozták, ám a fiú nem mondott semmit, csak, hogy családját keresi. A másik fiú intett Kittinek, hogy kerüljék meg a vadászokat olyan távolságba, hogy ne vegyék észre őket. Lélegzetüket visszatartva, lassan sikerült is. Leültek és várták a másik fiút, akit összeverve, kidobtak az útra. Két óra múlva valóban jött is a fiú, járni alig tudott. Bordáját törték, Kitti, ahogy tudta ellátta, fájdalomcsillapítót adott neki. Folytatni kell az utat nehogy elkéssenek. A teherautó várta őket a megbeszélt helyen, a sofőr gyorsaságra bíztatta őket. Felugrottak a teherautóra, Kitti, félt attól, hogy keresésére indulnak, a platón feküdt és egy pokróccal betakarózott.

Az autó, menekülő utakon végre beérkezett a faluba.
Kitti, nem mert bemenni az árvaházba, a sofőrt kérte meg, hogy Esztertől kérje el Noelt. Az emberrel küldött be gyógyszereket, hogy ne legyen feltűnő a látogatás. A két fiú, akik kísérték Kittit, előre mentek, körülnéztek, hogy melyik úton mehet a teherautó.
Eszter csodálkozva nézett az emberre, mert nem jelezték, hogy hoznak gyógyszert. De nagyon örült neki, a gyerekek már aludtak. Eszter odament Noelhoz, és simogatni kezdte az arcát. Noel megérezte, hogy fel kell kelnie. Csendre intették a kisfiút, aztán gyorsan öltöztetni kellett. Eszter felkapta és rohant ki vele a sötétbe. Nem látott semmit, csak futott, aztán egy suttogó hang szólt, hogy:
- Erre, erre!
Kitti volt. Szorosan magához ölelte Noelt, ő pedig halkan sírt. Könnyei Kittével összeolvadak.
Eszternek csak annyit mondott:
- Köszönöm, ha haza jöttök, találkozunk - azzal eltűntek a sötét erdőbe.

Már hajnalodott, amikor a repülőtérre értek.
A sofőr megkapta az ígért gyógyszert Kittitől, és nagy sebességgel elindult vissza.
Kitti a mosdóba megmosdatta és átöltöztette a kisgyereket. Saját maga is megmosakodott.
Végre bejutottak a váróba, ahol, ellenőrzések voltak. A gyerek és Kitti, megbeszélték, hogy ha kérdezik őket, akkor azt kell mondani, hogy látogatóba jöttek, de mivel meghaltak a hozzátartozók, emiatt most visszautaznak Magyarországra. Kitti észrevette, hogy egy fegyveres katona figyeli őket. Odasietett egy utashoz, aki befolyásosnak tűnt. Megkülönböztetett figyelemmel kisérték a hölgyet, aki Noelre és Kittire, ránézett, látta szemükben a félelmet, a szorongást és azt a szeretetet, amivel Kitti, a kisfiút, öleli és tartja a kezében. A fegyveres katona elébük lépett, és kérte az iratokat.
Kitti azt sem tudta, hogy hol keresse, hova tette. Szörnyű érzése támadt, remegett bocsánatért akart esedezni, amikor a hölgy megszólalt:
- Velem vannak!
A fegyveres katona, elnézést kért és lelépett.
Végre a repülőgépen ültek, amíg a gép el nem indult, meg sem szólaltak. Majd a fáradságtól és a kimerültségtől, mindketten elaludtak.
Budapesten, Magyarul szólt a hölgy:
- Kedvesem, itt a névjegyem, bármiben lehetek segítségére, keressen meg!
Kitti sírt örömében, Noel a nyakába csimpaszkodott, nem akarta elengedni. Taxiba ültek és haza mentek. Elkezdődött új életük.

Pár nap múlva megkeresték a hölgyet, aki, mint kiderült a nagykövet felesége, hatalmas csokor virággal érkeztek, megköszönve a segítséget. Ígéretet tett, hogy az örökbefogadásnál is segít, ha szükség van rá, minél előbb Kitti kisfia legyen Noel.
Közben lejárt a csoport küldetése, a repülőtéren Esztert virágcsokorral várták, aki állapotos volt. Összejött az egyik doktorral, ő majd hazajön a baba érkezésére.

Noel már öt éve Kittivel él, jól tanul,beilleszkedett, és imádja Magyarországot, és anyukáját, Kittit.
6482
rozsa koncz - 2020. február 02. 11:24:12

Szia Margit!
Örülök, hogy nálam jártál, köszönöm soraid.
Szeretettel RózsaHeartRose

6019
orok szerelem55 - 2020. február 02. 09:01:12

Szia Rózsa!

A befejezőrész kezdete izgalmas és idegfeszítő is.
Örömömre, jól fejeződött be a történeted.
Élmény volt olvasni, szívből gratulálok!

Szeretettel: Margit HeartRose

6482
rozsa koncz - 2020. január 29. 21:25:53

Szia Magdika!
Gondolkodom a következő részen, ám csak három részre terveztem. Koszonom, hogy nálam jártál.
Szeretettel, RózsaRoseHeart

6191
Magdolna43 - 2020. január 29. 16:13:43

Kedves Rózsa!

Tetszéssel olvastam történetedet, megható.
Kiváncsian várom, a folytatást.
Szeretettel gratulálok
Magdi

6482
rozsa koncz - 2020. január 29. 15:17:16

Szia Ági+
Köszönöm szépen, hogy nálam jársz és olvasd írásaim. Nagyon hálás vagyok véleményedért.
Szeretettel RózsaHeartRose

6578
nagyagnes - 2020. január 28. 23:16:59

Kedves Rózsa!

Mindeneket felülmúl a két legnagyobb, legjobban megható jelenet benne: Kitti megszökött a kórházból és nekivágott az esőerdőnek, félt. A nagykövet felesége kijelenti, hooy hozzátartoznak: Kitti és a kisfiú. Hihetetlenül jó ötlet Kittitől, hogy az előkelő hölgyhöz csatlakozott, nagyon élelmes, ügyes.
Szép történet ez a szinte kisregényes. Anyák napján is lehetne filmből nézni, mert Noel és Kitti viszonya könnyfakasztó.
Szeretettel gondolok Rád.

6482
rozsa koncz - 2020. január 28. 14:45:20

Szia Kitti!
Nagyon jól esik véleményed, meg köszönöm. gondolkodom a folytatásról .
Köszönöm, hogy nálam jártál.HeartSleepy

5396
Kitti - 2020. január 28. 00:17:29

Igazán remek történet! Lesz még folytatása? Szívesen olvasnám tovább.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.