Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Vilhelem Margareta: Apassionata 1 része [ 3észes]
Máté három napi futkosás után talált magának megfelelő szobát egy albérletit.
A ház egy meglehetősen nagy kert közepén állott.

Jó húsz lépésnyire, a kert északi felében, még
egy villaszerű, tornyos épület magasodott; abban lakott a telek tulajdonosa.


Máté István falusi fiú volt; egyetemre jött beiratkozni. Háziasszonyának fia egyidős volt Mátéval.
A két fiatalember hamar összebarátkozott.
A szoba kellemes volt. Két széles ablaka délre nyílt s csaknem egész nap verőfényben úszott. Az egyik sarokban zongora állott. A két kényelmes fotel mellett még egy tükrös ebédlő dívány is lustálkodásra csábított.


Máté nagyon örvendett a zongorának. Még szüleinek írt levelében is megemlékezett boldogságáról.

Gimnazista korában nyolc évig tanult zongorázni a városi zenedében;
és szenvedélyes muzsikus volt.

Amikor hazajött az egyetemi előadásokról, azonnal leült a zongorához.
Némelykor a háziasszony is bejött, leült a tükrös díványra s hallgatta Máté játékát.
Aztán megkérte, hogy kedvenc Chopin-nocturne-jét is zongorázza el.
Délutánonként gyakran bement a "néniékhez" és elbeszélgetett az özveggyel.
Ha moziba, vagy színházba ment, Öcsi mindig vele tartott.
Jól megértették egymást. A hideg, esős őszi estéken a két fiú együtt ült Máté szobájában, beszélgettek, teáztak.
Némelykor Máté zongorázott is
Öcsinek, leggyakrabban a Chopin nocturne-jét.
kellett zongoráznia. Szombatonként beszélgetésük a késő éjszakába nyúlt s ilyenkor, hogy a nénit ne zavarja,a tükrös díványon aludt.



Aztán megérkezett a tél. December elején hullott le az első hó; nemsokára rá nagy lett a hideg.
Azt is mondták, hogy már tizenkét esztendeje
nem volt ekkora tél.
Egy délelőtt Máté éppen zongorázott, amikor bejött a néni, leült a díványra, megvárta míg befejezi a darabot, aztán megkérte, menjen fel

a tulajdonoshoz, s jelentse, hogy a fürdőszobában befagyott a vezeték.
Máté ismerte már a tulajdonost, egy nyolcvan éves, mozgékony,kedves bácsit, aki negyven éves fiával lakott együtt; felesége régen meghalt,
valami elmebajban, de eddig még nem járt náluk.


Kalapot tett, sálat csavart nyaka köré, úgy indult el. Lába alatt élesen csikorgott a hó,arcát csípte a hideg; futó léptekkel közeledett a
tornyos épülethez.
Nehezen tudta belökni az ajtót, az is befagyott. Amikor belépett a félhomályos lépcsőházba, nyirkos, penész szagú levegő csapta meg.

A lépcsők különös nyikorgással kísérték lépteit. A félemelet fordulójánál
megzavart patkány iramodott el lába előtt. Az első emeleten megállt és szétnézett.
Szinte egymás mellett két sötétbarnára festett ajtó húzódott meg. Mind a kettőn névjegy. Amelyiken kézírással -Csomós Ferenc-magánzó-- állott, oda hangosan bekopogott, majd várt.
Motoszkálás,hallatszott ki a szobából, de semmi válasz.
Máté még egyszer megverte az ajtót, hangosabban.
-Ekkor léptek közeledtek az ajtó felé; az öreg
Csomós kis rést nyitott rajta. A lépcsőházban azonban annyira sötét volt,
hogy az öreg nem látta, ki áll előtte s ezért reszkető hangján megkérdezte:
- Ki az?
- Máté ,Varróné lakója! - volt a válasz.
- Jaj, lelkem, na parancsoljon beljebb!
Máté előlépett, megfogta a ragacsos kilincset s belépett a szobába.
Elég hosszú ideig félszegen, mozdulatlanul állt; az áporodott levegőtől és a kicsi szoba rémítő rendetlenségétől elakadt a lélegzete.
Csak állt, pihegett,mint egy beteg állat s szemét ijedten kapkodta a szoba minden része felé.
Az öregen hosszú, pecsétes vászon kabát volt, melynek eredeti színét nem lehetett felismerni; fején fekete sapka.
A szoba ablakainak közét két arasznyira hamu töltötte meg.
Még mindig szótlanul és bambán
bámult, amikor az egyik sarokból köhögés hangja térítette magához. Arra nézett.
Az ágyban ott feküdt a bácsi negyven éves fia. Első pillanatban úgy tűnt, mintha sötétszürke pokróccal takarózna, meg sötétbarna hálóinget hordana; azonban nemsokára megdöbbenve értette meg, hogy félreértése a kétségbeesett piszkosságú ágynemű okozta. A paplan, mely egykor sárga lehetett, valósággal fénylett a rádörgölt és ráragadt mocsoktól,
lerítt róla, hogy huzatát esztendők óta nem cserélték, nem volt fiatalabb a hálóing sem, mert éppen annyira fénylett és éppen olyan dúsan
szennyes volt.





Az ágy előtt kopott fotel terpeszkedett; ülőkéje hosszan felhasadt, rugója kiállott míg lószőr bélése
tincsekben lógott lefelé.

Máté krákogott, aztán nehezen, akadozva, elmondta az üzenetet.
Közben Csomós bácsi egy négyszögű kis asztal hosszú deszkán lapító, nélkül valami húst vágott.
Mozdulataitól hosszú libériája elő s hátra
lengett, mint a gyász lobogó a szélben. Állandóan könnyező szemét keze fejével
törülgette s bosszankodva mormogott.
- Elég baj, elég baj! Bizony, sok baj van a házzal! Majd elintézzük,lelkem, -mondja meg, elintézzük!

- Köszönöm - válaszolta Máté és indulni akart, de az ágyban megszólalt az ifjú Csomós:

- Kolléga úr, hallottam szépen zongorázik. Magam is zongorista vagyok, de sajnos, télnek idején nem fűthetjük a másik szobát, nem gyakorolhatok.

Úgy-e nem venné rossz néven, ha némelykor meglátogatnám s egy fél órácskát játszanék?

- Szívesen, kérem, nagyon szívesen látom bármikor! S ha nem lennék otthon, akkor is csak parancsoljon.

-Igazán kedves, kolléga úr, nagyon köszönöm.
- Majd akkor lemegyek.
Aztán Barabás köszönt és kilépett. Magában nem tudta, miért tisztelte az ifjú Csomós kolléga urat s azon gondolkozott, mi lehet az az erő,

amely ebben az "vad állat istállóban" még életben tartja őket.
Varró néni elhúzta az ablak elől a függönyt s úgy leste lakója érkezését.
Kárörvendő vihogással fogadta.
- Elfelejtettem figyelmeztetni, Pista!
- Borzasztó. Istenem!


Folytatom.
6482
rozsa koncz - 2020. február 01. 22:35:37

Szia Babu!
Legtöbb ember akkor érzi jó magát, ha környezete tiszat és rendben van. A szegények, tapasztalataim szerint, tiszták.Hogy lehet koszba, szemétbe élni?
Várom a folytatást, éredeklődve, RőzsaHeartRose

6191
Magdolna43 - 2020. január 31. 22:59:36

Kedves Babu!

Döbbenetes, ilyen körülmények közt élni!
Kivancsian várom a folytatást.
Sok szeretettel,
Magdi

6542
ritatothne - 2020. január 31. 14:41:43

Kedves Babu!

A szegénységet meg lehet érteni, de a koszt nem. Abszolut igénytelenséget takar, hiszen még sima vizzel is lehet mosni, ráadásul a mosószappan pedig mindig fillérekbe került. Érdekesnek indult a történeted.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.