Koncz Rózsa: Téli világ: Harmadik történet (2020. február)
Álmosan nézek ki az ablakon, köd, zúzmara, az autók ablaka befagyva, az út csúszós, tükör fényes. Ma nem megyek sehova, nincs kedvem ilyen időben kimenni az utcára! A parkban az ősszel lehullott levelekből még maradt egy kevés avar. Ám a fák csupasz ágai deresek, széppé varázsolják a parkot. Ilyennek látom ma a telet. Szomorúnak, feketének, és szmogosnak, ami nem akar felszállni. Az elmúlt években sajnos kevés havat hozott a tél. Nem jó az embernek, gyereknek, de nem jó az elvetett magoknak sem.
Nem úgy, mint gyerekkoromban, micsoda telek voltak!
Jobban szerettem a telet, mint a nyarat. Volt, amikor méteres hó esett egy éjszaka. A férfiemberek kora reggel lapátolták el a vastag hótakarót, hogy tudjuk iskolába menni.
Reggel ébredés után kinéztem az ablakon, Hosszú jégcsapokat láttam a szomszéd ház ereszéről lelógni. Ha nem tudtam volna, hogy jég, akár üvegnek is nézhettem volna. Olyan tiszta és fényes, mint ha egész éjjel szorgos kezek fényesítették volna. Ablakokon a jég, művészi munkát végzett, csodálatos virágokat alkotott. Órákig tudtam volna nézni a jégvirágokat. Nem él olyan művész, aki olyat alkotna, mint a természet. A velünk szembeni fenyves erdő, mint a menyasszony, aki talpig fehér ruhába öltözött, csodaszép. Tűleveleik büszkén tartották a habos, babos, ruhát, a hótakarót. Körbe fonták, ölelték a hegyet, völgyet. Lágyan elringatták a természetet. Hisz tél van, pihenni kell. Olyan fehér volt a hó és olyan tiszta, ha rásütött a nap, fénye vakított.
Órákat tudtam volna gyönyörködni a szépséges tájban. Sajnos igyekezni kellett, nem szabad késni, bármilyen messze is van az iskola. Reggeli egy saját köpülési tejszínből készült vajas kenyér vagy pirítós. Gyors reggeli, aztán irány az iskola.
Amint kis csizmánkban kiléptünk a hóra csikorgott a hidegtől.
Nem féltünk, nem fáztunk, vidámak voltunk, ám nagy hideg miatt elmaradt a hógolyózás. Nagyanyám hozta a teásbögrét utánunk, hogy még egy kortyot igyunk, melegítsen minket a finom citromos illatos ital, amit késő ősszel szedtünk, ez volt a vadrózsa termése a csipkebogyó. Vagy a hársfatea, ami szintén saját szedés és szárítás eredménye. No és a méz, amivel ízesítette nagymamánk, az tette illatossá a teát. Kellett inni még egy kicsit.
Nagyapám befogta a lovakat és szánnal mentünk iskolába. Száguldott a két ló, nyakukban csilingelő száncsengővel. Mesebeli utazás volt, útközben megálltunk és felszedtük a gyerekeket. Mire az iskolához értünk a hideg pirosra festette orrunkat, arcunkat.
Iskola után, hazafele menet, hógolyó csatát vívtunk, vizes kesztyűben, átázott csizmában, fáztunk és futottunk hazáig. Első dolgunk az, hogy a madáretetőt feltöltsük, mert jönnek a kedves madarak. Látni akartuk örömüket, hálából csiripeltek nekünk.
Délután segítettünk a vadetetőket szénával, magokkal feltölteni. Szánkóztunk, korcsolyáztunk, este fáradtan estünk be az ágyba.
Pihentünk akár a természet, aki a kikeletet, a forró nyarat, és a fáradt őszt kiszolgálta. Pihenni vágyott a természet, így a TÉLI VILÁG idején.

6578
nagyagnes - 2020. március 03. 19:52:13

Szia Rózsa!

Gyermekkori emlék szép varázsa varázslatosan hat az olvasóra is.

6482
rozsa koncz - 2020. február 18. 21:36:40

Kedveseim! Rita,Kata,Marika,Magdi, Katinkakata!
Nagyon köszönöm, hogy kedves soraitokkal örömöt szereztetek nekem.
Köszönöm szépen hogy olvastatok. szeretettel RózsaRose

6266
Katinkakata - 2020. február 18. 20:51:43

Kedves Tollforgató!

Örülök, hogy megírtad gyermekkorod téli élményeit! Jó volt olvasniRoseKata

6191
Magdolna43 - 2020. február 16. 16:33:39

Kedves Tollforgató!

Tetszéssel olvastam írásodat, valamikor, mikor meg hó is esett ilyen volt a tél.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

5555
Maria HS - 2020. február 06. 10:01:49

Érzem az alma illatát, tetszett a történet: MariaHS

4204
pathfinder - 2020. február 05. 14:54:12

Kedves Tollforgató!

Nagyon szépen leírtad, milyen is az az igazi tél, amilyenhez sajnos mostanában kevés szerencsénk van. Bár a madarak most is jönnek, deres fákat láttam, csak a hó hiányzik valóban...

Érzékletes, szép leírásodhoz szeretettel gratulálok:
Kata Heart

6542
ritatothne - 2020. február 02. 16:43:12

Valóban így van, ahogy írtad. Valamikor szép volt a tél, akár szerettük, akár nem. Soha sem volt a kedvenc évszakom, de azért jókat szánkáztunk és a fehérség miatt nem volt olyan sötét sem. Jó volt bemenni a fütőtt lakásba. A kályha tetején sült a krumpli, alma, jó illata betöltötte a szobát.

Szeretettel: RitaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.