Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tóth Lászlóné: Hűség/10. befejező rész
Ági másnap megbeszélte a férjével, hogy elmegy Zoli után, a címét már korábban megtudta, mindenképpen beszélni akar vele.

Kopogott, bemutatkozott és elmondta, hogy Zoli felesége tegnap egy egészséges kisfiúnak adott életet. Mindenki Zolira nézett. A férfi, mint akinek hályog hullt le a szeméről és a korábbi sötétség után fényt lát, belerendült ebbe a hírbe. Mire is számított? Hiszen látta miként növekszik törékeny kis asszonya hasa. Hogy lehet, hogy nem látta a fától az erdőt? Mi ez az érzés, ami most a hatalmába kerítette?

Mari sírva fakadt. Apja dühösen förmedt rá: eriggy a szobába! Akkor bőgtél volna, mikor összefeküdtél vele! Nagyon sürgős volt az első férfivel, akit a házunkba fogadtunk összeszűrni a levet, ugye? Magáról is megvan a véleményem - fordult Zoli felé. A felesége várandós, maga meg itt hentereg a lányommal. Ezt mégis hogy képzelte? Nincs magában egy szemernyi tisztesség sem?
- Ne haragudjon Márton bátyám. Tudom, hogy nincs rá elfogadható magyarázat, de korábban, mikor más családnál munkát kerestem és megmondtam, hogy nős vagyok, nem fogadtak fel. Szükségünk volt némi kis pénzre, de leginkább élelmiszerre, ezért úgy gondoltam, maguknál legénynek adom ki magam. Később, mikor Marival egymásba szerettünk, már nehéz lett volna megmondani az igazat. Ráadásul azt terveztem, hogy szépen, csendben elválok és akkor már nincs akadálya annak, hogy a lányukat feleségül vegyem. Évekig nem maradt terhes a feleségem, nem számítottam már családra vele.
- Ezt értem, de amikor megtudtad, hogy gyermeketek lesz, akkor mire számítottál? Otthagyod a háború után a nyomorúságban a feleséged a gyerekkel?
- Nem, róluk mindenképpen gondoskodni akartam. Egyébként a feleségemnek megmondtam, hogy már mást szeretek.
- Engem nem érdekel, hogy mit mondtál és mit csinálsz, de innen el kell menned és a soha viszont nem látásra! Megértettük egymást?
- Igen. Összecsomagolok és megyek.

Miután elmentek, Zolinak az első dolga az volt, hogy bemenjen a kórházba.

Amikor belépett a szoba ajtaján és meglátta a feleségét karjában a kisfiával, nem tudott uralkodni az érzésein. Odament az ágyhoz, letérdelt és sírva kérte Ilit, hogy bocsásson meg neki.

Ili azt mondta: nézd Zoli, nagyon csúnyán viselkedtél velem, méltatlan lettél a hűségemre és szeretetemre is, de a fiunknak jó lenne, ha családban nevelkedne. Az én hűségem pedig nem a te hűségedtől vagy hűtlenségedtől függ, hanem a saját eskümtől, amit egész életemben komolyan veszek. Hiszen arra esküdtem, hogy holtomiglan, holtodiglan kitartok melletted. Ha lezártad ezt az ügyet és tisztességesen viselkedsz, megpróbálom elfelejteni mindazt, amit tettél, de nem lesz könnyű. Egyedül és kizárólag a gyermekünkért teszem.

Látszólag helyreállt a házasságuk. Két évre rá mindkettőjük örömére született egy tündéri kislányuk is. A gyermekeket közösen nevelték fel nagy-nagy szeretetben. Ili soha nem beszélt Zoli botlásáról, gyerekeit arra nevelte, hogy tiszteljék, szeressék és becsüljék meg az édesapjuk, aki sokat fáradozik értük, és aki mindenkinél jobban szereti őket.

Az ápolás végig kísérte az asszony életét. Ápolta idős édesanyját, unokáit, ha azok betegek voltak, hogy a fiataloknak ne kelljen kimaradniuk a munkából. Nagybeteg férje is egyedül rá számíthatott, hiszen a gyerekek dolgozni jártak. Igaz, naponta látogatták, de mégiscsak a felesége volt utolsó leheletéig éjjel-nappal mellette.

Ilike még jó pár évet élt férje halála után. Hűségére, szeretetére az egész család számíthatott. Szerettei előtt az ajtó nyitva állt, soha, senki nem tudott rosszkor menni hozzá.

Utolsó kívánsága az volt, hogy az általa megváltott kettős sírhelybe kerüljön a férje mellé, és hogy vékonyra kopott karikagyűrűjét ne engedjék meg lehúzni az ujjáról, mert azt magával akarja vinni a sírba is.

Így lett minden, ahogy rendelkezett. Hűsége, kitartása, szeretete, jósága örök emlék a család minden tagja számára.
6542
ritatothne - 2020. február 05. 13:19:44

Kedves Magdi!

Igen. A hűségeskű nem arról szól, hogy ha ő igen, akkor én is, hanem rólam. A másik hűtlensége nem az én bűnöm. Persze ez már az én időmben is másképp volt. Épp úgy, hogy "ha te így, akkor én is", és mi lett a vége, válások sora, amit a gyerekek szenvedtek el.

Szeretettel: RitaRose

6191
Magdolna43 - 2020. február 05. 12:47:20

Kedves Rita!

Megható a történeted, igaz a mai vilagban hihetetlen, de akkor Ili
hite szerint ő hű volt az esküjéhez, akár a hütlen ferjhez is.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

6542
ritatothne - 2020. február 04. 16:32:10

Kedves Judit!

Igazad van. Ma minden másképp van, sőt még az én fiatal koromban is. Egyenrangú félnek tartottam magam, ami persze elvileg így is van, de ha gyerekek vannak, akkor már nem olyan egyszerű, mert felelősnek kell/kellene, hogy legyenek a szülők. A gyereknek nagyon nem mindegy, hogy elválnak vagy nem. Persze, lehet mondani, hogy a gyereknek is jobb, de ez ritka eset, amikor így van. Ha a férj durva, goromba, iszákos, veri a családját, akkor igen, de ha ezek nem állnak fenn, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a következő jobb lesz. Mivel a történet a múlté, így már bizton lehet mondani, hogy Ili jól döntött. A gyerekek szerették az édesapjuk, aki meg egyenesen imádta őket, a lehetőségeihez mérten mindent megadott nekik. Szorgalmas, dolgos ember volt, ugyanakkor a gyerekeit taníttatni akarta, büszke volt a családjára. A feleségét is szerette, az évtizedek alatt rájött, hogy jobbat nem kaphatott volna tőle. Élete végéig számíthatott rá.

Szeretettel: RitaRose

686
T Pandur Judit - 2020. február 04. 15:26:44

Kedves Rita!

Szép történet, de ma már másképpen nézik ezeket a dolgokat.
A hűség a hűtlenhez, a mások érdekeit viszonzatlanul szolgálás már nem érdem, hanem "lúzerség".
Hogy ez az életfelfogás ami Ilinek volt, érdem, vagy szerencsétlenség ma már más megítélés alá esik, mint annak idején. Akkor az asszonyok köténye minden szégyent eltakart, ami a családban esett, de ma már nem viselnek kötényt az asszonyok.

Judit

6542
ritatothne - 2020. február 04. 08:48:45

Kedves Kitti!

Én is csak egyet ismertem, áldás is volt az életén. Neki nem volt könnyű, de mindenki másnak igen és talán a szeretet kárpótolta a nehézségekért, hiszen soha nem maradt magára, mindig, mindenki örült a jelenlétének, belülről fakadó, igaz, őszinte szeretetének, amivel mindig meglátta, hogy kinek mire van szüksége.

Szeretettel: RitaRose

5396
Kitti - 2020. február 03. 23:26:44

Biztosan így is lehet, de ilyen szent asszonyt én nem ismerek. Egyébként tetszett a történet maga.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.