Endre Kiss: Kezdetek 4. ( az első csók )
Megfordultam, ráhasaltam a vízre elkezdtem mellúszásba befelé úszni, ahogy így evickéltem
kezdtem magam mögött hagyni mindenkit, előttem már nem volt akadály, így vettem egy
nagy levegőt fejem belehajtottam a vízbe és váltottam gyorsúszásra. Akkor még nem
figyeltem a légzésre csak akkor emeltem ki a fejem mikor már határán voltam a levegőnek,
nem lassítottam, amikor emeltem bal karom arcom is kifordítottam, ahogy lecsapott a karom
már tele volt tüdőm ismét, fejem visszahajtottam, így haladtam, amíg egy éles sípszó szakított
félbe.
Leálltam az úszással hátra néztem, közben a lábammal tapostam a vizet, hogy fent maradjak
ekkor láttam, hogy a bójákat már vagy 50 méterrel elhagytam. Mielőtt nagyobb bajba
kerültem volna elkezdtem visszafelé úszni, nem gondoltam arra, hogy bajom történhet, hiszen
tudtam úszni, de azt is tudtam meddig biztonságos. Ahogy közeledtem a parthoz
visszaváltottam mellúszásra.
Mentem volna, de ahogy a lábam-letettem, a homokos talajra, lábaim kezeim remegtek, olyan
volt, mint amikor nagyon sokat futottam, de egyben jó érzéssel is töltött el, meg is éheztem. A
többiek javában pancsoltak, ugráltak, volt, aki napozott csak. Elkezdtem kaja után kutakodni a
táskámba.
- Szia, nagyon jól úszol, azt vettem észre. Hol tanultál meg ilyen jól? Kérdezte Zsuzsa
néni.
- Még akkor, amikor harmadikos voltam. Válaszoltam.
- Maga tud úszni?
- Sajnos nem, csak addig merek bemenni, amíg leér a lábam. Mondta mosolyogva.
- Pedig könnyű. Feleltem.
- Tudod, vannak félelmeim a nagy vizekkel.
Nem válaszoltam erre, nem azért mert nem akartam vagy nem szerettem volna, hanem nem
tudtam mit is mondhatnék erre. Lehet látta rajtam hogy zavarba is jöttem, megsimogatta
fejem.
- Este meglepetésem lesz számodra! Ezzel felállt és elindult a lánya
Ági felé.
Gondolataimba merülve néztem utána, majd beleharaptam a szendvicsbe, fel sem tűnt
eddig, hogy mennyien lettek, már nem csak mi voltunk ott, több idegen gyerek is.
Néztem a nagy vizet, a másik partot messze volt, de mégis közelinek tűnt, befejeztem
az étkezést, tele is lett a hasam, gondoltam megyek fürdeni, de eszembe jutott, amit fél
füllel hallottam csak.
- Tele hassal, felhevült testtel, nem szabad bemenni. Nem tudom tényleg mondták, nem
mindig figyeltem oda. Amúgy is fáradtság jött rám, lehasaltam karjaim behajlított
öklömre tettem az állam, ahogy így pihenek fura érzésem volt a hangzavar egyre
messzebbről jött, egyre halkabb lett, míg teljesen meg nem szűnt és csak hullámzás
hangját hallottam. Elaludtam.Nem tudom mennyi időt pihentem így, de felébredtem alig láttam, mert a nap erősen vakított,
körbenéztem a part szinte tele gyerekekkel.
- Szia! Felébredtél? Féltem, hogy leégsz, és bekentem a hátad, de észre sem vetted! -
mondta Zsuzsa néni.
- Köszönöm – válaszoltam.
- Szívesen- felelte.
- Szeretnék kérdezni.
- Igen? Rajta? Ha tudok, segítek.
- Este milyen meglepetés lesz? Ki tudom várni?
- Felkeltette érdeklődésed? Annyit elárulhatok, csodás lesz, kellemes, de egyben
kellemetlen is. Válaszolta a távolba nézve. Nem nagyon értettem, hogy lehet valami jó és
egyben rossz is, de hamar túltettem magam, és felkeltem.
- Gyerekek, lassan indulunk vissza, nehogy lekéssük a vacsorát is - közölte majdnem
nevetve. - Aki szeretne, azt most menjen fürdeni.
Már rohantam is a víz felé, ugrottam egy fejest eltűntem a víz alatt ameddig bírtam, a meder
alján úsztam mellkasommal éreztem a lágy talajt, ahogy fogyott a levegőm, homorítottam,
elkezdtem felemelkedni, majd amikor fejem kiért nagy levegő, vissza a mélybe... mint
álmaimban...
Kijöttem gyorsan törölköztem szárítkoztam, ahogy a többiek, összepakoltunk és sorakoztunk,
amikor mindenki megvolt elindultunk. Szinte teljesen gondolataimba mélyedve mentem a
többiek után.
- Nem kell fel mennünk, itt is tudtok kezet mosni, van mosdó, ha nagyon éhesek vagytok,
mi legyen?
- Együnk, együnk! - zúgták a többiek.
Beszaladtunk, mindenki rendbe szedte magát, már amennyire a körülmények engedték. Akivégzet beállt a sorba tálca evőeszköz pohár és elvette az ételt és keresett egy szabad helyet ahatalmas étkezőben ez így ment naponta háromszor. Befejeztük az étkezést kimentünk az épület elé, amíg a többiekre vártunk, ahogy lenéztem a teraszról egy játszótér szerűség volt ott, kicsit lejjebb a patak csörgedezett, bár innen nem lehetett látni, mert fák bokrok takarták. Ahogy így ácsorgok és nézelődök.
- Bánt valami? - kérdezte.
- Nem! - böktem ki, de közbe jöttek oda a többiek is így már nem akartam beszélni tovább.
- Mindenki megvan ugye?
- Igeeeeen - válaszoltuk elnyújtva és felmentünk a szálláshelyekre.
- Három program lesz este, amiből választhattok. Az egyik szalonnasütés tábortűz rakás, a
másik lesz filmvetítés a harmadik séta a környéken - én már egyből tudtam melyiket
választom, hisz ezt is szerettem volna.
- Kaptok egy lapot mindenki írja fel hova szeretne menni - szétszéledtünk hallottam a
többiek tanakodnak, ha te mész oda én is, mosolyogtam rajtuk magamba. Hozzám került
a lista én tovább adtam.
- Még nem tudom, addig tessék! - adtam tovább.

Furán néztek rám, de nem érdekelt, de hamarosan ismét kezembe adták, rá néztem az egyikre,
elmosolyodtam, két név szerepelt csak rajta, de egyikkel sem konfliktusom, így gyorsan
ráírtam a nevem.
- Leadhatom? Kérdeztem szinte olyan hangerővel, amin én is meglepődtem - mivel páran
feleltek így kivittem és leadtam volna az egyik tanárnak, de nem láttam egyet se.
- Önnek is átadhatom? - kérdeztem Zsuzsa nénit.
- Igen le!
- Köszönöm! - már léptem is el.
Ahogy távolodtam visszanéztem, és láttam nézi a listát, és mosolyog. Gondoltam nem
megyek vissza a szobába, lent kerestem egy üres padot leültem. Kezdett lemenni a nap.
- Gyere, indulunk! Már kerestelek mindenhol, csak te hiányzol! - hallottam a hangját.
Felnézetem Zsuzsa néni állt mellettem, felálltam és mentem vele.
- Ne legyél megszeppenve, ha nem erre jelentkeztél volna, úgyis megkérdeztem volna.
Most megtudod majd, mi kellemetlen a kellemesbe! - mosolygott. Nem értettem szinte
semmit, de nem is akartam. Elindultunk.
- Lemegyünk a partra megnézzük a naplementét a partról - mondta elérzékenyülten.
- De jó! De jó! Kiabálták öten egyszerre én csak néztem magam elé pont ezt szerettem
volna kérdezni mikor a hattyúknál ültünk lent. Arra gondoltam vágyaim teljesülnek mióta
elindultunk Budapestről...
- De boldognak tűnsz - mondta Zsuzsa néni.
- Igen az vagyok! - mondtam kipirulva.
- Tudod, amikor én annyi idős voltam, mint te - kezdte el mondandóját. Érdeklődve
hallgattam, de közbe-közbe kérdeztem. mindenre választ kaptam. Ahogy haladtunk a megszokott úton már nem is volt olyan hosszú mint elsőnek. Jól esett vele beszélgetni mintha Édesanyám lenne, el is játszottam a gondolattal, nem tagadom. A többiek mögött mentünk olyan halkan beszélgettünk hogy mások nem hallották. Közeledtünk a parthoz a nap még világított de már csak narancssárgán a háttérben már sötétedett ámulattal néztem,de közben elkezdtem magam csapkodni ahogy a szúnyogok próbálnak. rám szállni.
-Látod ez a kellemetlen része! Mondta mosolyogva.
Nem tudtam szólni valaki megfogta a kezem, megrettentem oldalra néztem, Ági nézett a szemembe kipirosodott arccal. Elmélyültem szemébe, kezét megszorítottam, nem fájdalmasan csak aki már nem akarja elengedni, a többiek valahol távolabb voltak előttünk nem láthatták hogy kéz a kézben állunk.
-Itt egy pad üljetek le, ide megyek a többihez, mert kicsit eltávolodtak. Mondta elcsukló hangon.
Számomra megszűnt a világ, néztem ahogyan távolodik... már kezdett lemenni a nap, szellő támadt néha néha, ilyenkor a hideg is kirázott és csak nézem a távolba ahogy eltűnik a nap, kezd feltűnni a hold csillagok, egy lágy puszi cuppant arcomon, oda fordultam könnyes szemmel, szemem lecsukódik ajkaim puha ajkakhoz érnek ajkaink szétnyílnak nyelveink találkoznak, átölelem, Ő is engem éreztük egymás szívverését, heves lélegzet vételeinket és csak néztük egymást.
Furcsa érzések törtek rám ilyet még sosem éreztem kellemes volt, de egyben kelletlen is, ekkor értettem meg Zsuzsa néni mondandóját, és el is szégyelltem magam hiszen mesélt fiatalkoráról.
-Olyan szép minden innen nézve. Mondta Ági
-Válasszunk egy csillagot, mondtam neki.
-Legyen a legfényesebb.
-Miért azt,sokan választhatták már pont ezért.
-Áh fiuk. Mondta sértődötten.
-Csak kérdeztem. Ne haragudj. Kicsit durcás arcot vágott de oda hajolt ismét találkoztak ajkaink. Majd ott ültünk kéz a kézbe.
-Itt vagytok még? Jövünk. Hallottuk anyja hangját.
-Igen, itt vagyunk! Válaszoltuk. de ekkor már távolabb ültünk egymástól. Még kicsit néztük a tájat hallgattuk a hullámokat ahogy kicsaptak.
-Ideje indulnunk. Már megettek a szúnyogok. Rám nézett és mosolygott.
Egész úton lapítottam, nem mertem a közelébe menni, féltem a kérdésektől.
-Hogy éreztétek magatokat?
-Én köszönöm szépen jól. Válaszoltam kényszeredetten. Megfogja kezem kicsit lemaradunk, kezdtem magam zavarba érezni.
-Tudom hogy vigyázni fogsz rá, tudom, hogy nem fogod engedni bárki is bántsa, ezt már tudom, de ettől félek is nehogy magadnak árts vele. Észre vettem azt is a nehézségeid ellenére különleges vagy, szinte már felnőtt de ezt kevesen veszik észre benned. Ezt ígérd meg nekem ilyen maradsz bármi is történjen a későbbiekben.
Ahogy így beszélt hozzám, nagy önuralom kellett, hogy ne kezdjek el könnyezni. Nagyon közel voltam hozzá lehet megérezte, mert így folytatta.
-Ma este úgysem kell korán pihennetek, ha van kedved majd beszélgetünk kettesbe.
-Jó! Köszönöm! Alig tudtam kiejteni a szavakat.
Felmentem a közös terembe alig voltak bent de annál nagyobb hangerővel, már fordultam is vissza,bementem a hálónkba. Levetkőztem elindultam a fürdőbe eltekertem a csapokat, ahogy a meleg víz csorgott arcomon lefelé elengedtem magam és hagytam, hogy a néma könnyeim csorogjanak némán,és átadtam magam az érzéseknek gondolatoknak. Amikor eleget áztattam magam kezdtem elzárni a meleg vizet, szép lassan egyre hidegebb lett a víz éreztem ahogy kezdem vissza nyerni testem lelkem frissességem. Kezdtem nagyon fázni ekkor elzártam a hideg vizet is, megtörölköztem felvettem az odakészített tiszta ruhám. Így léptem ki a fürdőből, bementem megágyaztam elpakoltam a felesleges dolgokat indultam az ajtó felé. Kiléptem.
Ragyogtak a csillagok a hold is fényesebbnek tűnt,eszembe jutott a beszélgetés gondolataim mélyedve néztem a távolba a korlátnak támaszkodva. A közeledő zsivaj zökkentett vissza elindultam lefelé a lépcsőn és jöttek velem szembe fejem lehajtottam mintha itt sem lennék.
-Szia!
-Szia! Megismertem a hangját annak ellenére,hogy nem néztem rá.
-Sajnálom!
-Én is.
Elkezdtem felemelni a fejem, tekintetem,már nyújtottam felé jobb kezem. Ő viszonozta bár a tanár kicsit megbökte. Ekkor vettem észre Zsuzsa néni is szem és fül tanúja volt a jelenetnek és észre vette meglepődésem elmosolyodott. Lábaim nem mozdultak pedig mentem volna tovább oda lépett.
-Beszélgessünk, szeretnéd?
-Igen!
-Rendbe van, húsz percet vársz rám?
-Igen!
-Itt vársz meg, vagy ott a padon a ping pong asztaloknál?
-Itt.
Ahogy távolodott és néztem utána megláttam Ágit, ő még nem vett észre, csak néztem onnan szemem nem tudtam levenni róla ekkor nézz oda ahol állok szemünk találkozott.
-Hát te? kérdezte Zoli bá.
-Zsuzsa nénire várok.
-De jó neked! Nevetve ment fel az emeletre.
Nem értettem már semmit fura dolgok történnek mostanában velem ebben biztos voltam.
-Szia akkor mehetünk? Már fogta is meg a kezem és húzott maga után.
-Megyek megyek! mondtam kacagva.
Eleinte nehezen indult a beszélgetés nagyon zavarban voltam azt sem vettem észre kezemet még mindig fogja. Dédi jutott eszembe ő is így fogta ahogy most Zsuzsa néni.
6792
attila53 - 2020. február 06. 12:46:31

Köszönöm ... :-)

6542
ritatothne - 2020. február 06. 11:37:40

Kedves Attila!

Érdeklődéssel olvastam az írásod.

Szeretettel: RitaIn Love

5396
Kitti - 2020. február 03. 23:00:46

Hú, de jó! Milyen sokat változott az írásminőséged.
Várom a folytatást.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.