Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Endre Kiss: Kezdetek 4. ( az első csók )
-Megfordultam, ráhasaltam a vízre elkezdtem mellúszásba befelé úszni, ahogy így evickéltem, kezdtem magam mögött hagyni mindenkit, előttem már nem volt akadály.
-Így vettem egy nagy levegőt, fejem belehajtottam a vízbe és váltottam gyorsúszásra.
-Akkor még nem figyeltem a légzésre, akkor emeltem ki a fejem mikor már határán voltam a levegőnek.

-Nem lassítottam, amikor emeltem bal karom arcom is kifordítottam, ahogy lecsapott a karom, már tele volt tüdőm ismét, fejem visszahajtottam, így haladtam, amíg egy éles sípszó szakított félbe.

-Leálltam az úszással hátra néztem, közben a lábammal tapostam a vizet, hogy fent maradjak ekkor láttam, hogy a bójákat már vagy 50 méterrel elhagytam.
-Mielőtt nagyobb bajba kerültem volna, elkezdtem visszafelé úszni, nem gondoltam arra, hogy bajom történhet, hiszen
tudtam úszni, de azt is tudtam meddig biztonságos.
-Közeledtem a parthoz, visszaváltottam mellúszásra.

-Mentem volna, de ahogy a lábam-letettem, a homokos talajra, lábaim kezeim remegtek, olyan volt, mint amikor nagyon sokat futottam, de egyben jó érzéssel is töltött el, meg is éheztem.
-A többiek javában pancsoltak, ugráltak, volt, aki napozott csak, elkezdtem kaja után kutakodni a
táskámba.

-Szia, nagyon jól úszol, azt vettem észre. -Hol tanultál meg ilyen jól? -kérdezte Zsuzsa néni.
-Még akkor, amikor harmadikos voltam. -válaszoltam.
-Maga tud úszni?
-Sajnos nem, csak addig merek bemenni, amíg leér a lábam. Mondta mosolyogva.
-Pedig könnyű. -feleltem.
-Tudod, vannak félelmeim a nagy vizekkel.

-Nem válaszoltam erre, nem azért mert nem akartam vagy nem szerettem volna, hanem nem, tudtam mit is mondhatnék erre.
-Látta rajtam hogy zavarba is jöttem, megsimogatta fejem.
-Este meglepetésem lesz számodra! -ezzel felállt és elindult a lánya, Ági felé.

-Gondolataimba merülve néztem utána, majd beleharaptam a szendvicsbe, fel sem tűnt eddig, hogy mennyien lettek, már nem csak mi voltunk ott, több idegen gyerek is.
-Néztem a nagy vizet, a másik partot messze volt, de mégis közelinek tűnt, befejeztem, az étkezést, tele is lett a hasam, gondoltam megyek fürdeni, de eszembe jutott, amit fél füllel hallottam csak.
-Tele hassal, felhevült testtel, nem szabad bemenni.
-Nem tudom tényleg mondták, nem mindig figyeltem oda. Amúgy is fáradtság jött rám, lehasaltam karjaim behajlított
öklömre tettem az állam, ahogy így pihenek fura érzésem volt a hangzavar egyre messzebbről jött, egyre halkabb lett, míg teljesen meg nem szűnt és csak hullámzás hangját hallottam.
-Elaludtam, nem tudom mennyi időt pihentem így, de felébredtem alig láttam, mert a nap erősen vakított.

-Szia, elébredtél? -Féltem, hogy leégsz, és bekentem a hátad, de észre sem vetted! -mondta Zsuzsa néni.
-Köszönöm! -válaszoltam.
-Szívesen- felelte.
-Szeretnék kérdezni.
-Igen? Rajta? -ha tudok, segítek.
-Este milyen meglepetés lesz? Ki tudom várni csak....!
-Felkeltette érdeklődésed? -Annyit elárulhatok, csodás lesz, kellemes, de egyben, kellemetlen is! -válaszolt a távolba nézve.
-Nem nagyon értettem, hogy lehet valami jó és egyben rossz is, de hamar túltettem magam, és felkeltem.

-Gyerekek, lassan indulunk vissza, nehogy lekéssük a vacsorát is! -közölte majdnem nevetve.
-Aki szeretne, azt most menjen fürdeni.

-Már rohantam is a víz felé, ugrottam egy fejest eltűntem a víz alatt ameddig bírtam, a meder alján úsztam mellkasommal éreztem a lágy talajt, ahogy fogyott a levegőm, homorítottam,
elkezdtem felemelkedni, majd amikor fejem kiért nagy levegő, vissza a mélybe... mint
álmaimban...

-Kijöttem gyorsan törölköztem szárítkoztam, ahogy a többiek, összepakoltunk és sorakoztunk, amikor mindenki megvolt elindultunk. Szinte teljesen gondolataimba mélyedve mentem a többiek után.
-Nem kell fel mennünk, itt is tudtok kezet mosni, van mosdó, ha nagyon éhesek vagytok, mi legyen?
-Együnk, együnk! -zúgták a többiek.

-Beszaladtunk, mindenki rendbe szedte magát, már amennyire a körülmények engedték. Aki végzet beállt a sorba tálca evőeszköz pohár és elvette az ételt és keresett egy szabad helyet a hatalmas étkezőben ez így ment naponta háromszor.
-Befejeztük az étkezést kimentünk az épület elé, amíg a többiekre vártunk, ahogy lenéztem a teraszról egy játszótér szerűség volt ott, kicsit lejjebb a patak csörgedezett, bár innen nem lehetett látni, mert fák bokrok takarták.
-Ahogy így ácsorgok és nézelődök.

-Bánt valami? -kérdezte.
-Nem! -böktem ki, de közbe jöttek oda a többiek is így már nem akartam beszélni tovább.
-Mindenki megvan ugye?
-Igeeeeen -válaszoltuk elnyújtva és felmentünk a szálláshelyekre.

-Három program lesz este, amiből választhattok. Az egyik szalonnasütés tábortűz rakás, a másik lesz filmvetítés a harmadik séta a környéken -én már egyből tudtam melyiket, választom, hisz ezt is szerettem volna.
-Kaptok egy lapot mindenki írja fel hova szeretne menni -szétszéledtünk hallottam a
többiek tanakodnak, ha te mész oda én is, mosolyogtam rajtuk magamba. Hozzám került a lista én tovább adtam.
-Még nem tudom, addig tessék! -adtam tovább.

-Furán néztek rám, de nem érdekelt, de hamarosan ismét kezembe adták, rá néztem az egyikre, elmosolyodtam, két név szerepelt csak rajta, de egyikkel sem konfliktusom, így gyorsan ráírtam a nevem.

-Leadhatom?-kérdeztem szinte olyan hangerővel, amin én is meglepődtem, mivel páran
feleltek így kivittem és leadtam volna az egyik tanárnak, de nem láttam egyet se.

-Önnek is átadhatom? -kérdeztem Zsuzsa nénit.
-Igen le! -köszönöm, már léptem is el.

-Ahogy távolodtam visszanéztem, és láttam nézi a listát, és mosolyog.

-Gondoltam nem, megyek vissza a szobába, lent kerestem egy üres padot leültem. Kezdett lemenni a nap.

-Gyere, indulunk! -Már kerestelek mindenhol, csak te hiányzol! -hallottam a hangját.

-Felnézetem Zsuzsa néni állt mellettem, felálltam és mentem vele.

-Ne legyél megszeppenve, ha nem erre jelentkeztél volna, úgyis megkérdeztem volna.
-Most megtudod majd, mi kellemetlen a kellemesbe! -mosolygott.

-Nem értettem szinte, semmit, de nem is akartam.

-Lemegyünk a partra megnézzük a naplementét a partról! -mondta elérzékenyülten.
-De jó! De jó! -kiabálták öten egyszerre, én csak néztem magam elé pont ezt szerettem volna kérdezni mikor a hattyúknál ültünk lent.
-Arra gondoltam vágyaim teljesülnek.

-De boldognak tűnsz -mondta Zsuzsa néni.
-Igen az vagyok! -mondtam kipirulva.
-Tudod, amikor én annyi idős voltam, mint te -kezdte el mondandóját.
-Érdeklődve hallgattam, de közbe-közbe kérdeztem. mindenre választ kaptam.
-Ahogy haladtunk a megszokott úton már nem is volt olyan hosszú mint elsőnek.
-Jól esett vele beszélgetni mintha Édesanyám lenne, el is játszottam a gondolattal, nem tagadom.
-A többiek mögött mentünk olyan halkan beszélgettünk, hogy mások nem hallották.
-Közeledtünk a parthoz a nap még világított de már csak narancssárgán a háttérben már sötétedett ámulattal néztem, de közben elkezdtem magam csapkodni ahogy a szúnyogok próbálnak, rám szállni.
-Látod ez a kellemetlen része! -mondta mosolyogva.

-Nem tudtam szólni valaki megfogta a kezem, megrettentem oldalra néztem, Ági nézett a szemembe kipirosodott arccal. -Elmélyültem szemébe, kezét megszorítottam, nem fájdalmasan csak aki már nem akarja elengedni, a többiek valahol távolabb voltak előttünk nem láthatták, hogy kéz a kézben állunk.

-Itt egy pad üljetek le, oda megyek a többihez, mert kicsit eltávolodtak. -mondta elcsukló hangon.

-Számomra megszűnt a világ, néztem ahogyan távolodik... már kezdett lemenni a nap, szellő támadt néha, ilyenkor a hideg is kirázott és csak nézem a távolba ahogy eltűnik a nap, kezd feltűnni a hold, csillagok, egy lágy puszi cuppant arcomon, oda fordultam könnyes szemmel, szemem lecsukódik ajkaim puha ajkakhoz érnek ajkaink szétnyílnak nyelveink találkoznak, átölelem, Ő is engem éreztük egymás szívverését, heves lélegzet vételeinket orrunkon, majd néztük egymást.
-Kellemes érzések törtek rám ilyet még sosem éreztem kellemes volt, de egyben kellemetlen is, ekkor értettem meg Zsuzsa néni mondandóját, és el is szégyelltem magam hiszen mesélt fiatalkoráról.
-Olyan szép minden innen nézve! -mondta Ági
-Válasszunk egy csillagot, mondtam neki.
-Legyen a legfényesebb.
-Miért azt, sokan választhatták már pont ezért.
-Áh fiuk. Mondta sértődötten.
-Csak kérdeztem. Ne haragudj! -kicsit durcás arcot vágott de oda hajolt ismét találkoztak ajkaink.
-Itt vagytok még? -Jövünk. -hallottuk anyja hangját.
-Igen, itt vagyunk! válaszoltuk. de ekkor már távolabb ültünk egymástól.

-Még kicsit néztük a tájat hallgattuk a hullámokat ahogy kicsaptak.

-Ideje indulnunk. -Már megettek a szúnyogok. -rám nézett és mosolygott.

-Egész úton lapítottam, nem mertem a közelébe menni, féltem a kérdésektől.
-Hogy éreztétek magatokat?
-Én köszönöm szépen jól. -válaszoltam kényszeredetten.
-Megfogja kezem kicsit lemaradunk, kezdtem magam zavarba érezni.

-Tudom, hogy vigyázni fogsz rá, tudom, hogy nem fogod engedni bárki is bántsa, ezt már tudom, de ettől félek is nehogy magadnak árts vele.
-Észre vettem azt is a nehézségeid ellenére különleges vagy, szinte már felnőtt de ezt kevesen veszik észre benned, ígérd meg nekem ilyen maradsz bármi, is történjen a későbbiekben.
-Ahogy így beszélt hozzám, nagy önuralom kellett, hogy ne kezdjek el könnyezni. -Nagyon közel voltam hozzá lehet megérezte, mert így folytatta.
-Ma este úgysem kell korán pihennetek, ha van kedved majd beszélgetünk kettesbe.
-Jó! Köszönöm! -alig tudtam kiejteni a szavakat.

-Felmentem a közös terembe alig voltak bent de annál nagyobb hangerővel, már fordultam is vissza, bementem a hálónkba.
-Levetkőztem elindultam a fürdőbe eltekertem a csapokat, ahogy a meleg víz csorgott arcomon lefelé elengedtem magam és hagytam, hogy a néma könnyeim csorogjanak némán, és átadtam magam az érzéseknek gondolatoknak.
-Amikor eleget áztattam magam kezdtem elzárni a meleg vizet, szép lassan egyre hidegebb lett a víz éreztem ahogy kezdem vissza nyerni testem lelkem frissességem. -Kezdtem nagyon fázni ekkor elzártam a hideg vizet is, megtörölköztem felvettem az odakészített tiszta ruhám. Így léptem ki a fürdőből, bementem megágyaztam elpakoltam a felesleges dolgokat indultam az ajtó felé, kiléptem.
-Ragyogtak a csillagok a hold is fényesebbnek tűnt, eszembe jutott a beszélgetés gondolataim mélyedve néztem a távolba a korlátnak támaszkodva.
A közeledő zsivaj zökkentett vissza elindultam lefelé a lépcsőn és jöttek velem szembe fejem lehajtottam mintha itt sem lennék.
-Szia!
-Szia! -megismertem a hangját annak ellenére, hogy nem néztem rá.
-Sajnálom!
-Én is.
-Elkezdtem felemelni a fejem, tekintetem, már nyújtottam felé jobb kezem.
-Ő viszonozta bár a tanár kicsit megbökte.
-észre vettem Zsuzsa nénit, szem és fül tanúja volt a jelenetnek és észre vette meglepődésem elmosolyodott.
-Lábaim nem mozdultak pedig mentem volna tovább oda lépett.

-Beszélgessünk, szeretnéd?
-Igen!
-Rendbe van, húsz percet vársz rám?
-Igen!
-Itt vársz meg, vagy ott a padon a ping pong asztaloknál?
-Itt.
-Ahogy távolodott és néztem utána megláttam Ágit, ő még nem vett észre, csak néztem onnan szemem nem tudtam levenni róla ekkor nézz oda ahol állok szemünk találkozott.
-Hát te? kérdezte Zoli bá.
-Zsuzsa nénire várok.
-De jó neked! -nevetve ment fel az emeletre.
-Nem értettem már semmit fura dolgok történnek mostanában velem ebben biztos voltam.

-Szia akkor mehetünk? -már fogta is meg a kezem és húzott maga után.
-Megyek megyek! -mondtam kacagva.

-Eleinte nehezen indult a beszélgetés nagyon zavarban voltam azt sem vettem észre kezemet még mindig fogja. Dédi jutott eszembe ő is így fogta ahogy most Zsuzsa néni.

6792
attila53 - 2020. február 06. 12:46:31

Köszönöm ... :-)

6542
ritatothne - 2020. február 06. 11:37:40

Kedves Attila!

Érdeklődéssel olvastam az írásod.

Szeretettel: RitaIn Love

5396
Kitti - 2020. február 03. 23:00:46

Hú, de jó! Milyen sokat változott az írásminőséged.
Várom a folytatást.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.