Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tóth Lászlóné: Lacika
Márta a nyugdíjazása után helyezkedett el egy félnapos, kislétszámú óvodában, ahol közel két évig kisegítőként dolgozott.

A gyerekek érdeklődéssel és örömmel fogadták őt. A nagycsoportosok foglalkozása alatt - amit a képesítéssel rendelkező óvónő végzett - Márta igyekezett lekötni a kisebbeket.

A gyerekek szót fogadtak neki, kivéve Lacikát. Talán nem is lett volna nagy probléma, ha egy gyerek engedetlen, azonban a többiek is követték őt és Márta minden igyekezete, hogy mederbe terelje az eseményeket, meghiúsult.

Az asszonynak alapvetően volt érzéke a gyerekekhez, szerette is őket, ezért nagyon bántotta, hogy nem találja meg Lacikával a hangot.

Ági, az óvónő azt mondta, hogy ha nem bír a kisfiúval, nyugodtan küldje be hozzá, majd nála eljátszik, amíg a többiekkel foglalkozik.

Sajnos, Márti kénytelen volt élni ezzel a lehetőséggel, bár nem hagyta nyugodni a dolog. Munkaidő után is ezzel foglalkozott, a gondolatai folyton a kisfiú körül jártak, hiszen érhetetlen volt számára, hogy egy három-négy éves forma gyermek kifogjon rajta. Lacika egyébként rendkívül ügyes, jó észjárású, szép, formás gyermek volt. Szőke fürtjei rakoncátlanul táncoltak a homlokán, égszínkék szemeinél szebbet festeni se lehetett volna.

Egyik reggel Lacika érkezett meg elsőnek. Ez eddig még nem fordult elő, de édesanyjának sürgős dolga akadt a reggeli órákban, ezért a szokásosnál korábban hozta be az óvodába a kisfiát.

Ági a nagyok foglalkozásához készítette elő az anyagokat a másik szobában, Lacika Mártira maradt. A gyermek lehajtott fejjel állt, láthatóan zavarban volt, hogy nincs még itt senki a pajtásai közül. Márti viszont boldog volt. Végre itt az alkalom, hogy közelebb kerülhessen ehhez a csöppséghez- gondolta.
- Lacikám, úgy örülök, hogy elsőnek jöttél, most azt fogjuk játszani, amit Te szeretnél.
- Van golyóm, megmutassam neked?
- Igen, nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Hú, de szépek! Figyelj kicsim, nagyon örülök, hogy megmutattad nekem, de tudod, hogy nem szabad az óvódába játékokat behozni, ugye?
- Igen.
- Akkor tegyük szépen be a táskádba, jó?
- Szeretnéd, ha mesélnék neked? Vagy inkább talicskázzunk?
- Hogy kell talicskázni?
- Le kell hasalni a szőnyegre, én felemelem a lábaid, te pedig kinyomod magad és a kezeiden jársz, vagyis lépegetsz előre. Ehhez nagyon erősnek kell lenni. Kipróbáljuk?
- Igen!
- Hú, azt a mindenit, hogy te milyen erős, ügyes és gyors vagy! Nem győzöm utánad vinni a lábaid. Lackó álljunk meg!- mondta nevetve Márti.
Ott ültek egymás mellett a szőnyegen, mikor a kisfiú felugrott, odaszaladt a könyvespolchoz és levett egy mesekönyvet, majd Márti ölébe kucorgott és megkérte, hogy a kígyós mesét olvassa. Szöszi fejét az asszony vállára hajtotta úgy hallgatta a kedvenc meséjét.

Lassan szállingóztak a többiek is. Mesélj, mesélj, kérlelték a gyerekek. Hozzátok ide a könyveket és válasszatok, hogy ki melyiket szeretné. Ma Lacika lesz az első, akinek a kérését teljesítem, és ő lesz a csapatvezető is, aki átvezeti a csoportot a reggelizéshez. Képzeljétek el, hogy neki ma nagyon korán kellett felkelnie, álmos volt és fáradt és mégis olyan jól viselkedett, hogy büszke vagyok rá. Ezért is szeretném megjutalmazni őt.

Másnap reggel Lacika a szokásos időben érkezett az édesanyájával, aki beszélni akart Mártával. Kimentek az előtérbe, ahol Julika megkérdezte, hogy mi történt tegnap, mert a kisfia már hajnalban felkelt és arra kérte, hogy hadd menjen elsőnek az óvodába. Talán csak annyi, hogy barátok lettünk, válaszolta örömmel Márta.

Lacikát soha többé nem kellett átküldeni a nagycsoportosok közé. Nem mintha nem lett volna csintalan, nem húzta volna meg a lányok haját, nem döntötte volna le a mások által felépített várat, hanem azért, mert lehetett fegyelmezni, gyakorta elég volt csak ránézni, máskor pedig rászólni, de a fegyelmezéstől sokkal több volt a dicséret, amire igyekezett mindig rászolgálni.
5567
Mirage - 2020. február 04. 00:09:08

Kedves Rita !
Jó történet amiböl tanulni lehet
Szeretettel olvastalak
Tibor

5396
Kitti - 2020. február 03. 22:51:50

Ez is jó történet volt. A dicsérettel többre lehet menni, mint a fegyelmezéssel. Tetszett.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.