Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Tóth Lászlóné: Lacika
Márta a nyugdíjazása után helyezkedett el egy félnapos, kislétszámú óvodában, ahol közel két évig kisegítőként dolgozott.

A gyerekek érdeklődéssel és örömmel fogadták őt. A nagycsoportosok foglalkozása alatt - amit a képesítéssel rendelkező óvónő végzett - Márta igyekezett lekötni a kisebbeket.

A gyerekek szót fogadtak neki, kivéve Lacikát. Talán nem is lett volna nagy probléma, ha egy gyerek engedetlen, azonban a többiek is követték őt és Márta minden igyekezete, hogy mederbe terelje az eseményeket, meghiúsult.

Az asszonynak alapvetően volt érzéke a gyerekekhez, szerette is őket, ezért nagyon bántotta, hogy nem találja meg Lacikával a hangot.

Ági, az óvónő azt mondta, hogy ha nem bír a kisfiúval, nyugodtan küldje be hozzá, majd nála eljátszik, amíg a többiekkel foglalkozik.

Sajnos, Márti kénytelen volt élni ezzel a lehetőséggel, bár nem hagyta nyugodni a dolog. Munkaidő után is ezzel foglalkozott, a gondolatai folyton a kisfiú körül jártak, hiszen érhetetlen volt számára, hogy egy három-négy éves forma gyermek kifogjon rajta. Lacika egyébként rendkívül ügyes, jó észjárású, szép, formás gyermek volt. Szőke fürtjei rakoncátlanul táncoltak a homlokán, égszínkék szemeinél szebbet festeni se lehetett volna.

Egyik reggel Lacika érkezett meg elsőnek. Ez eddig még nem fordult elő, de édesanyjának sürgős dolga akadt a reggeli órákban, ezért a szokásosnál korábban hozta be az óvodába a kisfiát.

Ági a nagyok foglalkozásához készítette elő az anyagokat a másik szobában, Lacika Mártira maradt. A gyermek lehajtott fejjel állt, láthatóan zavarban volt, hogy nincs még itt senki a pajtásai közül. Márti viszont boldog volt. Végre itt az alkalom, hogy közelebb kerülhessen ehhez a csöppséghez- gondolta.
- Lacikám, úgy örülök, hogy elsőnek jöttél, most azt fogjuk játszani, amit Te szeretnél.
- Van golyóm, megmutassam neked?
- Igen, nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Hú, de szépek! Figyelj kicsim, nagyon örülök, hogy megmutattad nekem, de tudod, hogy nem szabad az óvódába játékokat behozni, ugye?
- Igen.
- Akkor tegyük szépen be a táskádba, jó?
- Szeretnéd, ha mesélnék neked? Vagy inkább talicskázzunk?
- Hogy kell talicskázni?
- Le kell hasalni a szőnyegre, én felemelem a lábaid, te pedig kinyomod magad és a kezeiden jársz, vagyis lépegetsz előre. Ehhez nagyon erősnek kell lenni. Kipróbáljuk?
- Igen!
- Hú, azt a mindenit, hogy te milyen erős, ügyes és gyors vagy! Nem győzöm utánad vinni a lábaid. Lackó álljunk meg!- mondta nevetve Márti.
Ott ültek egymás mellett a szőnyegen, mikor a kisfiú felugrott, odaszaladt a könyvespolchoz és levett egy mesekönyvet, majd Márti ölébe kucorgott és megkérte, hogy a kígyós mesét olvassa. Szöszi fejét az asszony vállára hajtotta úgy hallgatta a kedvenc meséjét.

Lassan szállingóztak a többiek is. Mesélj, mesélj, kérlelték a gyerekek. Hozzátok ide a könyveket és válasszatok, hogy ki melyiket szeretné. Ma Lacika lesz az első, akinek a kérését teljesítem, és ő lesz a csapatvezető is, aki átvezeti a csoportot a reggelizéshez. Képzeljétek el, hogy neki ma nagyon korán kellett felkelnie, álmos volt és fáradt és mégis olyan jól viselkedett, hogy büszke vagyok rá. Ezért is szeretném megjutalmazni őt.

Másnap reggel Lacika a szokásos időben érkezett az édesanyájával, aki beszélni akart Mártával. Kimentek az előtérbe, ahol Julika megkérdezte, hogy mi történt tegnap, mert a kisfia már hajnalban felkelt és arra kérte, hogy hadd menjen elsőnek az óvodába. Talán csak annyi, hogy barátok lettünk, válaszolta örömmel Márta.

Lacikát soha többé nem kellett átküldeni a nagycsoportosok közé. Nem mintha nem lett volna csintalan, nem húzta volna meg a lányok haját, nem döntötte volna le a mások által felépített várat, hanem azért, mert lehetett fegyelmezni, gyakorta elég volt csak ránézni, máskor pedig rászólni, de a fegyelmezéstől sokkal több volt a dicséret, amire igyekezett mindig rászolgálni.
6542
ritatothne - 2020. február 12. 08:34:21

Kedves Kata!

Igazad van, ennyitől nem lesz jó egy gyerek, de kezelhetőbb lett, nem kellett átküldeni az óvónőhöz, Mártának is szót fogadott.

Szeretettel: RitaRose

5772
Saranghe - 2020. február 11. 20:21:01

Kedves Rita!

Nagyon aranyos kis történet volt! Smile. Bárcsak minden gyerek ennyitől jobban viselkedne! Bár az tény, hogy egy kis szeretettel, kedvességgel, odafigyeléssel csodákat lehet elérni!

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

6542
ritatothne - 2020. február 07. 19:19:46

Kedves Babu!

Köszönöm kedves soraid, azért egy kis létszámú óvodában könnyebb volt a gyerekek bizalmába férközni, mint ott, ahol nagyon sokan vannak.

Szeretettel: RitaRose

5548
babumargareta - 2020. február 07. 17:59:55

Szia Rita!In Love
Kedves történet,sokunk tanulhatunk belőle.
Márti tudott a gyerekekkel bánni,es ez egy nagy dolog ,ha az oviban dolgozik valaki In LoveHeart.
Különben a gyerekek megérzik,honnan árad a szeretet.
Tanulságos történet.
Gratulálok szeretettel....Babu

6542
ritatothne - 2020. február 06. 09:45:18

Kedves Maria!

Köszönöm, hogy olvastad.

Szeretettel: RitaRose

5555
Maria HS - 2020. február 06. 09:36:20

Kedves Rita!
Tetszett a történeted, jó volt olvasni: MariaHS

6542
ritatothne - 2020. február 05. 16:50:18

Kedves Rózsa!

Köszönöm. Tüneményes kifiú volt.

Szeretettel: RitaRose

6482
rozsa koncz - 2020. február 05. 16:06:06

Kedves Rita!
Szép olvasni valót tettél elénk, Tan mese a javából. Örömmel olvastam.
Gratulálok RózsaRose

6542
ritatothne - 2020. február 05. 08:17:50

Kedves Éva!

Köszönöm, hogy olvastad és véleményezted.

Szeretettel: RitaRose

6643
szikra60 - 2020. február 04. 19:41:01

Kedves Rita! Kedves ezt a történet, szívből gratulálok hozzá! ÉvaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.